Na, így ne készülj fel egy maratonra

Tanulmányoztam néhány edzésnaplót, amely felkészíthetne a jövő évi ironmanre. De nekem mindegyik túl bonyolultnak tűnt. Szal inkább úgy határoztam, hogy megbolondulok :-).

3 héttel korábban...

3 hete még kemény 5 km-es edzéseket tartottam, hogy a lábam (főleg az ízületeim) alkalmazkodni tudjanak a futáshoz, mivel már elég régen nem műveltem ezt a sportágat. Hogy miért nem, azt pontosan nem is tudom, de szerintem a kedvenc jellemhibámnak, a lustaságnak, komoly köze volt ehhez :-).

Aztán eljött a február, amikor is volt itt Kaposváron egy félmaraton verseny, ahol sajnos, csak, mint kiállító vettem részt. Viszont két napon keresztül néztem a velünk szembeni standon az ironman videókat. Akkor elhatároztam, ha szél, ha fúj jövőre Ironman.

Hova várjak még? Vagy meglesz, vagy nem, de nekivágok. Minek tűzzünk ki kis célokat, ha nagyokat is lehet? Tudjátok: a kis célok lesüllyesztik, a nagyok felemelik az embert!

Szóval elkezdtem rendesen edzeni.

3 héttel ezelőtt kb. 3 kondi edzésen voltam reggelente. Ebből úgy 45 perc erőnlét. 10-30 perc evezőpad. Erre kicsit rászoktam, mert erőnlétet is ad, meg kondit is.

Azon a héten két 5 km-es futásom volt. Plusz a néptánc szerdán.

Ja, igen hétvégén voltunk Kardosfán, ahol nyomtunk egy 16,8 km-es távot, egész szép kis szintekkel (valójában két durva szinttel).

Összes futás: kb. 26,8 km

Ez így nagyon jó is lett volna, de ennél én lököttebb vagyok. És ha nem megy erőltetni kell!

2 héttel korábban...

Hétfő: reggeli kondi, este 5 km futás (25:17).

Kedd: reggel kondi, este 10 km futás (50 perc körül)

Szerda: este néptánc, jófajta somogyi. 1,5 óra tömény ugrálás. Király :-)

Csütörtök: reggel kondi, este irány Kardosfa a maga majd 17 km-ével, meg a durva szintjeivel.

Péntek: reggel kondi

Szombat: pihi végre.

Vasárnap: egy olyan edzés, amit épp elmével senkinek nem kívánnék :-). Szóval az úgy volt, hogy Kata szólt, hogy futna egyet a bicikli úton. Ez kicsit több, mint 16 km enyhén dombos környezetben. Mondom jó. Elmentünk, nagyon kellemesen lefutottuk.  Aztán mondja a lány, hogy ő olyan jól érzi magát, mintha csak most jött volna le edzeni (én meg közben már mentem volna haza).

Aztán kitalálta a hölgy, hogy akkor ezt a 16 km-et egészítsük ki a futópályán még 5 km-el, és akkor meglesz egy félmaraton. OK. Bennem is van tartás, ha ő bírja én is.

Aztán futás közben kitalálta Kata, hogy ha már pályán futunk, miért nem sprintelünk körönként egy 100 métert? Én mondtam neki, hogy azért nem, mert az 5 km-es váltottiramú edzés az nekem egy külön edzésnapot szokott kitenni. De ha ő bírja, akkor én is bírom :-).

No, akkor végig sprintelgettük az 5 km-et is. Én már teljesen kivoltam. Mire Kata megjegyezte, hogy ő olyan friss, szívesen korizna egyet, mert amúgy is bent van a kocsijába a kerekes cipője.

No, ez volt az a pont, ahol feladtam férfiúi büszkeségemet és mondtam neki, hogy lehet, de azt már egyedül csinálja :-). Hát ment is vagy még egy 10 km-t mire megunta. Gyanítom túl sokat pihent előtte és túl sok volt a Túró Rudi reggelire :-).

Összes futás: 53 km

No, erre akkor még tegyünk egy lapáttal :-).

Múlt héten...

Hétfő: pihi

Kedd: reggel kondi, délután Tamás szól, hogy nem tudott edzeni a hétvégén és már vagy 4 napja nem futott! Szóval menjünk fussunk körbe a Desedát (17 km, 250 m szint). Mondom neki, hogy ezt most a hátam közepére sem. De hát én sem a normális agyamról vagyok híres, szal mondom neki jöjjön, oszt meglássuk.

Aztán jött és körbefutottuk (1:40 körüli idővel).

Szerda: reggel kondi (muszáj ez a sok kondi, mert Mackó azt mondta, csak ez látszik meg rajtam :-) ), este néptánc természetesen. 1,5 óra somogyi. Már kezd egész jól menni ;-).

Csütörtök: reggel kondi, este megint csak Tamás zaklat, hogy olyan futhatnékja van, ugyan menjünk megint körbe a Desedán. Mondom, csak tegnapelőtt volt, hogy utoljára futottunk. Nem baj.

Tamás este jött. Körbefutottuk a Desedát (17 km, 250 m szint)

Péntek: pihi!

Szombat: 9. Sri Chinmoy maraton Pécs. No erről majd bővebben. 42 km.

Vasárnap: pihi.

Összes futás a héten: 76 km.

Szóval látjátok szümtükkel feleim, így edzem én a jövő évi Ironman-ra :-). Gondolom ez az iram majd idővel lassul, mert már most is kissé fáradt vagyok, de nem adom fel.

Merjünk nagyot gondolni: 2012 Ironman :-D

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Mindenszentek napján a Normafánál (Elmaradások - part 1)

Megsajnáltam Erzsit, hogy kitartó szívós munkával egyedül próbálja elvinni a
hátán a blogot. Nekidurálom magam és megpróbálom behozni a lemaradást. Na
persze az is hozzátartozik, hogy túl sok írnivalóm nem volt eddig, de most
talán magamra találok lassan futás és ezzel együtt írás ügyében is.
Fordítva ülve az időgépbe, kezdem az aktuális edzésbeszámolóval, ami közben már nem annyira aktuális. Sajnos egy rosszkor jött külföldi utazás miatt a szezonzáró Balaton parti kocogás kimarad, így aztán megint oda a motiváció vagyis ez az utolsó olyan edzés, amiről érdemes legalább egy keveset írni.

Nagyon régen volt olyan, mint a héten, hogy sikerült a heti 3 edzést
betartanom (na jó, kicsit csalok: a hétbe a hosszú hétvége miatt nov. 1. is
beleértendő).
Csütörtökön a csodás őszi napsütésben toltam egy hatost a Kopaszi gáton (vagy hogy kell írni). Érdekes hangulata van, de valahogy mégse annyira szeretem. Azt hiszem túlságosan modern és túlságosan mű nekem. De ez van közel és legalább mégiscsak zöld többé-kevésbé.

Szombaton pedig egy szokásos, szóra sem érdemes 8 kirit toltam a Rákos partján.

Aznap este szembejött velem egy nagyon hangulatos fotó az őszi napfényben fürdő Normafáról. Teljesen magával ragadott a hangulat. Persze sejtettem, hogy ha épp nem jókor megyek ki, akkor nem számíthatok semmi jóra, de aztán csak meggyőztem magamat.

Így aztán november elsején kitaláltam, hogy menjünk ki családilag. A gyerekek eljátszanak a játszótéren, meg tolnak perecet aranyáron, én meg addig futok két kört, ami elvben 10 kili. Ez végül nem teljesen sikerült, mert a második körben benéztem egy elágazást és így akaratomon kívül lerövidítettem kicsit a kört.

Hát, ha eddig nem tudtátok volna, akkor most szólok, hogy jó időben, ünnepnapon a Normafának a közelébe sem szabad menni. Annyi ember volt, de annyi, hogy szerintem a hegygerinc métereket kopott :(

Tényleg ennyire nincs semmi más hely a környéken ahová menni lehet?

Én ennek ellenére eléggé élveztem a dolgot, meg próbáltam is olyan utat keresni, ahol nincs emberár, de ez nem mindig sikerült sajnos.

Mindenesetre most egy ideig megint nem megyek arra, hacsak nem kora reggel, de az meg mindig problémás.

Összesítő és lelkesítő

Hát megszokott módon az elmúlt év összesítése következik:

Lefutott táv: 975 km.

Nagyon karcsú eredmény, de miután ismét megszaporodott a család, így nehezebb volt időt találni a futásra. Gyakorlatilag edzés szempontból az utolsó negyedév nyugodtan zárójelbe tehető.

Leghosszabb táv: 42.47 km.

Az ultrabalcsi első két távja.

Versenyek: mindössze 2 db utcai verseny, egy terepfutás és egy teljesítménytúra végigfutása.

Mivel csak ennyi, így ideférnek:

UltraBalaton váltó, Bükki hegyi maraton (félmaraton), Bp maraton váltó és a szokásos Egri Bükk 30, ahol viszont saját pályacsúcsot állítottam be :)

Nem kevés munkával ebben az évben sikerült elindítani a Futótérkép oldalt, ahol (ki még nem tudná) futóútvonalakat lehet megosztani. Fel is töltögettem szépen közel 600 kilométernyi edzés- és versenyútvonalat. Az élet itt sem áll meg, már készen állnak a bombasztikus új fejlesztések az új évre :)

És most térjünk rá a lelkesítő részre.

Fejembe vettem, hogy idén külföldi futások is lesznek, mindjárt nyitásnak a Bécs Maratont néztem ki. Ez közel is van, így a családnak sem kényelmetlenség, ráadásul, bármilyen furcsán hangzik, de némi átutazástól eltekintve nem láttam még a császári fővárost.

Ennek köszönhetően nem volt pardon és neki kellett állni az edzésmunkának. Mivel az ünnepekben a szülőknél voltunk, így természetesen a Bükkben nyomtam két nap. Hát a sebességem eléggé feledhető volt, de alapjában véve nem volt gondom. Itt-ott még havat is láttam az első futás alkalmával, de másnapra sajnos minden elolvadt.

Mindenesetre pár képet csináltam, főleg a a saját szórakoztatásomra, és fel is pakoltam őket az edzésútvonallal együtt.

Amíg én kocogtam addig a gyerekek a tónál sétáltak, de sajnos leginkább ott is csak sár volt.

A szilveszteri futás a szokott hegymenet volt a Barát réttől a Völgyfő házig. Magam sem akartam elhinni, mikor megláttam, hogy ezt az útvonalat csak egy óra alatt sikerült abszolválni. Mindegy, a lényeg, hogy izomláz, ilyesmi nem lépett fel, úgyhogy talán nem szakadtam össze annyira ez alatt a két hónap lustálkodás alatt, mint gondoltam. Bár jobban utánaszámolva ez 6 perces, féllútig felfelé, szóval végül is...

Remélem sikerül megőrizni a lelkesedésemet az idei év során és a további célokat is abszolválni.

Megint csak a patakpart jutott

Ez a hétvége az ismert okok miatt ismét úgy alakult, hogy olyan egzotikus helyszínek helyett mint a Göcsej vagy a Normafa (irónia) be kellett érnem a Rákos partjával ismét, mint futóterep.

Szombatra 8, vasárnapra 11 km jutott.

Mostanában abszolút csakaz erőnlétem úgy-ahogy való megőrzésével próbálkozom, ennek megfelelően teljesen alacsony pulzusos futásokat csinálok. Ez persze nézőpont kérdése, nálam ez 140-150-es pulzust jelent. Tudom van akinek 120 fölé még a Kékesre fölfelé sem megy, de ez nem én vagyok sajnos :(

Hogy azért a pörgés legalább érzésre meglegyen a lejátszóba Maci kedvenceit, az AC/DC-t töltöttem be. Olyan kasszikusokat hallgattam, mint a

Riff raff

R'n'r Ddamnation (nagyon súlyos '78as B. Tóth Lászlót idéző ősfelvétel):

vagy a méltán népszerű "If you want blood" :)

Ezek után azért nem olyan nagyon csodálkoztam, hogy az órám 106-as átlagpulzust mondott a végére.

Bár az is igaz, hogy mivel néhány helyen nagyfeszültségű távvezeték közelében megyek hosszasan, így ezeken a részeken néha 200 feletti pulzust mutatott az órám, ami ugye ha igaz lenne, akkor valószínűleg már nem élnék. Szóval ha a mérési hibát nem számoljuk, akkor is valószínűleg 105 körül volt az átlag.

Nem tudom ki használ pulzusmérős órát, de mi a tapasztalat ezzel? Szokott ilyesmi miatt csalni vagy az enyém nem működik jól?

Azt nem kérdezem, hogy az AC/DC kinél szokott pulzusemelkedést produkálni, mert ezt tudom :D

Friss hírek futótérkép ügyben

Ma futás előtt bemelegítés gyanánt közzétettünk egy príma frissítést a futótérkép oldalon.

A frissítés után ha regisztrált felhasználóként bejelentkeztek, nem csak felvihettek útvonalat és nem csak böngészhetitek a mások kedvenc útvonalait , hanem hozzá is szólhattok azokhoz!

Ezután az útvonalak kommentálásával segíthetsz azoknak, akik itt keresnek futóútvonalat vagy egy új versenyt, túrát. Leírhatod a (jó vagy rossz) véleményed egy versenyről, ezzel segítve a futótársakat és a versenyszervezőket. Hozzáfűzheted a saját véleményedet egy edzésútvonalhoz.
Ha eddig még nem regisztráltál ezután már igazán érdemes :)

Első és utolsó...

A cím kivételesen nem valami tőlem megszokott hőbölgős elégedetlenkedést takar, hanem csak egy szimpla ténymegállapítás.

Ugyanis a héten sikerül végre elérnem azt, amit január óta próbálok.

A történethez hozzátartozik, hogy Botond fiam januárban kezdte az ovit. Innentől Damoklész kardjaként lebegett a fejem felett, hogy amikor a másodszülött megérkezik (ami épp egy hete meg is történt) nekem kell majd oviba hordanom, ami azt jelenti, hogy kicsit át kell szervezni az életemet ismét. Ami többek között azzal is jár, hogy ismét új időpontot kell találnom a hétközbeni edzéseknek.

Osztottam, szoroztam és kitaláltam, hogy mivel az oviba menést nem lehet korán csinálni viszont későn (relative), ezért a legcélszerűbb, ha szépen felkelek ahogy eddig vagy kicsit korábban, csak épp most nem korán megyek dolgozni, hogy délután futhassak, hanem elmegyek futni, aztán lehet ovizni azután pedig irány az iroda.

Nagyon megörültem milyen jól kitaláltam. A baj csak ott volt, hogy míg a munka kötelező gyakorlat, addig a futás szabadon választott. Így aztán minden lehetséges kifogást kitaláltam, hogy egy félóráig elgalább elhúzzam a felkelést. Utána meg már azzal nyugtattam magam, hogy már nem érnék vissza időben az ovihoz, úgyhogy tulajdonképpen ez nem is az én hibám. Meg amúgy is sötét van/esik/havazik/fúj a szél (nem kivánt törlendő).

Ezután gondolom nem nagy nehézség kitalálni, hogy mi is volt a nagy elsőség. Hát természetesen az, hogy a héten sikerült végre abszolválnom kétszer is a betervezett reggeli futást, ami nagyon nagy eredmény részemről. A futások egyébként a szokásos környéken a Rákos patak partján zajlottak. Egyik reggel egy 8nak-szánt-lehet-hogy-kilenc, másik reggel pedig egy ötöske. Természetesen halál laza kiligyűjtő tempóban. A reggeli futás hihetetlen életerővel tölt fel. Kár, hogy ebből az életerőből nem jut egy kicsi a futás előtte is, mert úgy azért könnyebb lenne kikecmeregni az ágyikóból.

Ja és miért volt utolsó is az első?

Hát azért, mert kedden reggel havat taposva teljesítettem a penitenciát. Az időjárással kapcsolatos tapasztalataim alapján jó eséllyel az idén utoljára. Beleértve az eljövendő telet is.

Azt hittétek valami érdekesebbről írok mi? :)

Azt majd a Maciék...

Testi-lelki állapotokról és gyenge próbálkozásokról a négy fal között

Az elmúlt egy-két hétben eltökéltem, hogy mire a Margita 40 lesz úgy-ahogy formába hozom magam.

 Az edzéseket az utóbbi időben igen nehezen tudom sajnos kivitelezni, ami részben rajtam áll (vagy inkább fekszik, jelentős  súllyal), más részben nem.

Baráti körökben köztudott, hogy hamarosan újabb taggal bővül a család, így böcsületes családapaként próbálok nagyobb részt magamra vállalni (sajnos kevéssé sikerül). Az elmúlt időszakban ehhez jön, hogy az egyébként is szűkre szabott szabadidőmből újabb szeletet hasít ki a nemrégiben elkészült, korábban már emlegetett futótérkép téma. Ráadásul a tetejébe még először jeges-fagyos utána esős-nyálas, de mindvégig gusztustalan időjárás volt, nem kevésbé utálatos módon korai sötétedéssel.

Minden adva hát a punnyadáshoz, amiből csak spartatlonistákat megszégyenítő lelkierővel lehetséges kitörni, ha egyáltalán.

A fent említett időjárási körülmények között két dolgot utálok nagyon. Átöltözni (millió ruha) és vízben trappolni (főleg, ha beázik a cipőm). Előbbiek miatt értelmes kitörési kísérletnek gondoltam, hogy a cég konditermében levő, amúgy sem kihasznált futópadot megpróbálom igénybe venni, valami edzésnek tűnő tevékenység céljából.

Első alkalommal rettenetesen rossz volt, egyszerűen képtelen voltam megtalálni a ritmust, nem lehetett a keskeny szalagon úgy csámpázni jobbra - balra, ahogy én azt megszoktam. Nem beszélve arról, hogy a tempót a gép diktálja, de legalábbis matatgatni kell, ha változtatni akarsz.

Egy szó mint száz a félórás edzés úgy lefárasztott, mint normál esetben  egy órás. Arról nem is beszélek, hogy "rendes" futás alkalmával fél óra alatt a leglazább tempóban is azért 5 kilit lenyom az ember, de akkor már aludtam is egyet közben.

Na most, ha hinni lehet (szerintem nem lehet) a mérőkének, akkor valami 3.5öt sikerült abszolválnom enyi idő alatt. Hm.

A következő már egy kicsit jobb volt, a rákövetkező megint. De zene nélkül egyenlő a dolog az öngyilkossággal.

Ami nagyon fura nekem az a sebesség. Az 5-5.5 perc/km nekem az átlagos futótempóm, ami ugye olyan 10-11 km/h. A padon pedig a 7.5-ös tempónál már majd' kiköptem a tüdőmet, feljebb nem is mertem vinni. A 40 perces hegyes-völgyes program amit végigcsináltam teljesen kikészített, pedig az sem ment fölé ennek.

Két magyarázatot tudok elképzelni. Az egyik, hogy a futás annyira más ezzel az eszközzel, hogy az ember kevesebbet tud teljesíteni, a másik pedig az, hogy egész egyszerűen pontatlanul méri és jelzi ki a különböző adatokat.

Az első azért gáz, mert ha jól tudom mindenféle mérésekre meg vizsgálatokra is használják, márpedig akkor az adatok falsak. A második azért, mert egy k*a drága futópad legyen má' pontos.

Összefoglalva, ha egy mondatot kéne mondanom a futópadról az ez lenne:

Kerüld el, ha teheted!

Próbálok visszatérni...

Két hét csaknem teljes kihagyás után (a "csaknem" az volt, hogy bicajjal járok dolgozni :) ), amit leginkább befordulással és szuicid fantáziálással töltöttem köszönhetően a vacak időnek, tegnap sikerült nagy nehezen időt szakítani egy kellemes erdei futásra.

Az útvonalam a szokásos 10 km volt az Oldalvölgytől a Völgyfő házig (Felsőtárkány után). Meglepő módon sokkal melegebb volt az erdőben mint a városban. Sajnos a napsütés még nem volt terítéken, de azért jó volt.

Ami viszont meglepett, ma egy kicsike izomlázat tapasztaltam a combomban. Mondjuk a hegymenetek mostanában elmaradoztak, talán ez lehet az oka, na meg az, hogy a futás után minden levezetést mellőzve bepattantam az autóba és tűztem a vasárnapi ebéd felé padlógázzal :)

Egy 20 a Bükkben ami 25 lett

Különböző, itt nem részletezett okokból (de sajnos nem jókedvemben) ismét Egerben töltöttem a hétvégét.

Azért, ha már ott vagyok, természetesen nem hagyhattam ki, hogy egy jót fussak az erdőben. Vasárnap délelőtt bepattantam hát az autóba és irány Felsőtárkány, közelebbről a Barát réti elágazó. Letettem az autót, némi bemelegítés után nekiindultam a 20 km-esnek tervezett kocogásnak az itókás övemre aggatott cca fél liter izotóniás ital és egy csoki társaságában.

A terv szerint a Völgyfő házig mentem felfelé, majd le Bükkzsércre, illetve keresztül rajta. Nagyon jól esett a futás, bár kicsit meleg volt már ekkor, hiszen a falu határában kimentem a fák alól.

Bükkzsérc után a Hór völgyében folytattam, még mindig terv szerint az utat, egész az Oszlánál levő tájházig és még azon is túl. Innen már jól látszott a mai legnagyobb ellenfelem az Ódor-hegy (lsd kép). Eredetileg úgy terveztem, hogy az Ódor hegyet északról támadom meg a gerincen, mivel az hosszabb, de kevéssé meredek. Itt néztem rá a kiváló kölcsön GPS órámra és konstatáltam, hogy bizony otthon valamit igencsak benéztem, mert ez nem 20 kili lesz, tekintve, hogy már majdnem 20-at mentem és még vissza kell mennem ugye Felsőtárkányba.

Na ezt végiggondoltam, majd eszembe jutott, hogy van itt a déli oldalon is valami út, ha jól emlékszem, aztán, ha nem akkor majd direktbe felmászom, mert mi az nekem. Kicsit sétáltam, közben elmajszoltam a csokit. Közben meg is találtam az emlékeimből derengő utat és elkezdtem szépen felfelé kocogni rajta. Meglepetésemre egész jól futható volt. Egy darabig :) Találkoztam egy tanácstalan házaspárral itt, akik kérdezték, hogy erre kell-e menni az Ódor várhoz. Mondtam nekik, hogy remélem igen mert magam is oda igyekszem, de valószínűleg nem ez a legkellemesebb út oda. Ezután fickósan továbbfutottam egészen az Ódor lápáig. Nos itt döntenem kellett, hogy vagy a horhosban kerülgetem a nem kis mennyiségű kidőlt fát vagy direktben nekimegyek a hegynek. Egyet lehet találgatni mit választottam. Természetesen neki a hegynek...

10-15 perc igen kemény mászás után konstatáltam, hogy ez nem volt egy világrengető ötlet, de most már fejezzük be ugye amit elkezdtünk, hát tovább kapaszkodtam. Újabb öt perc után végre-valahára megfogtam a gerincutat és felkocogtam, érezve a füstszagot fentről. Ugyanis elég kedvelt kirándulóhely ez, esőbeállóval, tűzrakóhellyel. Gyakran vannak itt barlangász csoportok is a közelben található fokozottan védett Hajnóczy barlang miatt. Persze értelmes úton is fel lehet  jutni, nem csak úgy, ahogyan én :)

Fönt egy sporttárs vígan integetett, mintha régi jó ismerősök lennénk, de nem tudom ki volt az, ha esetleg olvassa a blogot, akkor legyen szíves és írja be. Azt láttam, hogy tavalyi piros Délibáb futás póló van rajta.

Végre-valahára fenn voltam, azonban menet közben kifogytam az innivalóból (legalábbis azt hittem) és legalább 30 fok volt már, rám pedig még 4-5 km várt, az útvonaltól függően. A Völgyfő házig egy kissé kalandos úton (persze megint nem a turista ösvényen) zerge módra letipegtem, itt aztán gondolkodóba estem, hogy a rövidebb úton menjek-e víz nélkül, mert a rövidebb út elkerüli a forrást vagy a hosszabb úton és igyak egy kis finom forrásvizet a Zsuzsa forrásból. Itt jegyezném meg, hogy az előzőleg említett zergemutatvánnyal természetesen már sikeresen kikerültem a Szent Erzsébet forrást....

Végül az utóbbi mellett döntöttem és komótos kocogás -gyaloglás kombóval szépen megközelítettem a forrást. A forrásál elővettem a kulacsaimat és döbbenten konstatáltam, hogy az egyik félig van. Hát így nem csoda, hogy szomjas vagyok :) Valamilyen megfontolásból elkezdtem a "B" kulacsból inni, mikor az "A" kulacsban még volt. Na mindegy, mondtam egy cifrát, majd felhajtottam a meleg isot, aztán pedig jó hideg forrásvízzel öblítettem le.

Felfrissülve kocogtam végig a maradék 4 kilométeren, nem erőltetve a tempót. Férfiasan bevallom, hogy az edzésnek szánt futás végén csaknem úgy éreztem magam, mintha egy maratonon lennék túl. Hogy a hegy kemény volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy másnap a combomban hónapok óta nem érzett izomláz jelentkezett a gondos nyújtás és sportbalzsamozás ellenére.

Felsőtárkányban még meg kellett állnom egy nagyon drága kólát meginni, a szerencsére mindig a hamutartóban lötyögő, eredetileg parkolásra gyűjtögetett aprópénzből.

Bár a fentiekből talán nem úgy tűnik, de nagyon élveztem a kb 1 hónapja első igazi futást.

On the road again