Hegyi félmaraton a Normafánál

Úgy látom, senkinek nem volt még ideje írni a vasárnapi hegyi félmaratonról, hát megteszem én, legalább röviden.

Az idő szép volt, mondhatni ideális futóidő. Kata, Zsuzsa, Gábor, Tamás és jómagam vettünk részt a versenyen. Rajtam kívül mindenki a szokásos, "lefutjuk oszt' jó'van" típusú versenyre készült. Én kivételesen szerettem volna egyjó időt menni, de mivel az előző napjaim eléggé zűrösek voltak (pl. pénteken egy farewell party, 4 óra alvással) és bár edzenem sem sikerült olyan mértékben, mint szerettem volna, de azért azt gondoltam csak nekimegyek fejjel előre, aztán megpróbálom az 1:45-ös álomidőt megfutni. Mentem is ami tőlem tellett, szépen ment a dolog kb 12-ig. Eddigre már komolyabb mászások is voltak, így éreztem, hogy nem igazán az izmokban van a probléma, hanem valahol belül :( Valahogy nem volt kedvem az egészhez, kimerültnek éreztem magam meg minden. A 14-es fordítónál Vajdaúr átkiabált nekem, miszerint 1:09-nél járok (jah, nem mondtam, hogy nem volt nálam óra), így innentől már nem is erőltettem. A vége 1:54 lett.

Valahogy az elejétől nem volt hangulatom az egész versenyhez, ez meg is látszott az eredményen is. Sebaj, a család legalább jót sétált a réten addig, legalább ennyi haszna biztos volt :)

Jah, azért innen köszi a bíztatást annak a hölgynek aki valahol 18 környékén megpróbált belém lelket verni és annak a Bébielefántok szurkolónak akivel pacsiztunk a parkoló után.

Pécs - Harkány avagy Akik Nem Szavaztak avagy Hallgattassék Meg A Másik Fél Is

Nagy nap volt 2008. március 9.

Megmutattuk, hol lakik a magyarok istene....

Ugye mindenki rögtön tudja, hogy az évadnyitó futóversenyre gondolok?

Előző héten hosszas egyeztetések zajlottak, hogy akkor végül is ki jön és miért nem. Péntekre kiderült, hogy Kata, Vajdaúr, Robi és jómagam képviseljük az elefántcsordát, ami a véleményem szerint az elmúlt idők futás tekintetében jelentősnek mondható tunyulást tekintve jelentős létszámnak mondható. A magam részéről némileg mosolyogtam az ötleten, hogy én mostankéremszépentéllegfussakdekomolyan 25 kilométert, tekintve, hogy idei leghosszabb távom 12 km volt, az is 3 hete. Ráadásul nem egy olyan hetem volt, hogy a heti összes sport 1 azaz egy darab szigetkörben merült ki. Sebaj, innen szép a győzelem, úgy véltem menni fog emlékezetből, ha ügyesen csináljuk, és így is lett.

Vasárnap 5:30-kor(!) kelés (rendes ember ilyenkor fekszik le). Futófórumos kollégák (LittleYu, Livia, Rókalaci) begyűjtése Kőbányán, csipatörölgetés, aztán usgyi, hiszen hosszú még az út.

A következő flash Dunakömlőd halászcsárda, kávé, szendvics.

Indítás, kövérgáz. Menet közben értekezés a versenyszervezés és az élet egyéb területein jelenlévő antagonisztikus ellentétek mibenlétéről a biznisz és a közösségi szellem tekintetében. Azt hiszem szereztem néhány újabb embert, aki nem engem kedvel legjobban a világon...

Negyed tízre a helyszínen vagyunk, némi említésre sem méltó kavarás után. A többieknek mondtam, hogy a földmérők nem sok dologhoz értenek, de eltévedni remekül tudnak. Először azt hitték viccelek...

Vajdaúréknak telefon.... A fenti tézis újabb bizonyításr nyer....  Esdekvő hangon kérlelnek: ugyan nevezzem már be őket. Arany szívem van, hát megteszem.

Vetkőzés. Öltözés. Megjönek a többiek.

Még öltözés. Rövid séta, rövid beszélgetések, még egy csoki, néhány korty víz. Vetkőzés, kenés, öltözés. Öltözés. Nnnna. Szerintem ez így jó lesz.

Rajtba ki. Szpíker beszól a tömegnek (lsd Vajdaúr). Nem tanult marketinget :) 

Elrajtolunk. Kifelé a városból, utána emelkedő és emelkedő és emelkedő és emelkedő és emelkedő. Mi végig laza 6osokkal, be nem áll a szánk. Monty Python összes, Ford Fairlane és egyéb klasszikusaok gyakori idézgetése.

Az idő remek, szépen mentünk, az emelkedők és a büdös buszok, valamint a nem kicsit gyér ellátás ellenére. Amit Vajdaúr leírt, az többé-kevésbé igaz, nem ismételném magunkat.

Amikor elváltunk, hozzánk egy ötödik kolléga is becsatlakozott egy hölgy személyében. Szánom-bánom, de a nevére nem emlékszem :$

Beugrottunk Pécsre még a cuccáért, aztán a változatosság kedvéért kifelé is eltévedtem picit. Nehogymá' úgy menjek át egy városon, hogy egyből a jó irányba!

Indulás, 6-os út tele szüttyögőkkel, haladás nem lehetséges. Újra halászcsárda. Bár erősen késésben vagyunk, vagy éppen ezért, hiszen sajnos a szavazásra már nem érhetünk haza, én meg AKAROK ennei egy jó halászlét. A sofőr akarata pedig szentírás :) Tehát megállunk, hamar hozzák a halászlét. Megszokott minőség (3.5 ötös skálán), borsos ár, főleg az erősen szocreál vendéglátóipari egység külleméhez mérten.  Livi bedob valami ragut, Rókalaci egy sört (az autóban bóbiskol is picit :)), a többiek semmit.

Tovább. Végre az autópálya lehet haladni. Haladok is. Camponánál baleset. Hurrá, már csak ez hiányzott. Félóra araszolás, aztán lassan, de biztosan landolunk a benzinkútnál a Kőbányai útnál. Még szétszórom a terminátoros mozgású utasokat, aztán hazamegyek. Forró fürdő, vacsi alvás.

Másnap enyhe izületi érzemények a derekamban és a térdeimben, de nem számottevő. Végeredmény, ha nem írtam volna 2:27:valamennyi (az én órám szerint, a listán valamivel több, mert bénáztak a leolvasóval), amivel maradéktalanul elégedett vagyok.

A képekért thnx to rokalaci.

XXII. Bp. félmaraton

No ez is megvolt. Sok érdekességet erről a versenyről írni nem lehet. Ami a szervezést illeti, szokásos BSI dolog, profi, minden igényt kielégítő, pólótnemadós, drága. Ami minket illet odamentünk, lenyomtuk, oszt hazamentünk.

Nekem sikerült megint idei legjobbat futni, 1:41:30-cal, Vajdaur nyafogott, de nem ment rossz időt, asszem 1:50 körül, Tamásék 1:45, a többieket nem tudom.

A rajtszámok felvétele mondjuk kalandos volt. Pénteken akartam felvenni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt pénzem a csipletétekre előtte. Persze pénteken vmikor fél 2kor sikerült odaérnem délután, amikor már pakoltak. Sebaj majd szombaton, úgyis megyünk állatkertezni. Állatkertezés után, nagyjából 12 körül megyek is. Mégnincsnek kipakolva. Kérdem: mikor? Nemtom, később... Haza. Ebéd, gyerek alszik, felkel, kimegyünk megint. Negyed 7. Már nem adjuk ki bezártunk. Káromkodok. Ismerőshölgyet megkeresem. Rendes, összeszedi, kezdek megnyugodni. Kárvolt. Az egyik egyéninek a kiosztóembere elment haza csomagostul, rajtszámostul. Azt reggel kell felvenni. Hurrá. Nehogy már egyszer könnyű legyen. Reggel fél 9, semmi sor, felvettem. A többiek még Fehérváron. Unatkozom, ténfergek. Eszem, iszom. Még mindig senki. Tovább ténfergetk. Megjöttek. Vajdaúr 10 perccel a rajt előtt még sorbanáll a toitoinál. Megint időben sikerült elkindulni. Aztán rajt, repülnek a kilométerek, meleg van, futok, futok, futok. Beérkezem. Végig gyorsultam, jól ment. A többiek ha akarják, majd leírják nekik milyen volt, bár ahogy elnézem lassan kinevezhetem személyes blognak eztet itten...

Kaposvári kiegészítés

No, csak, hogy ne személyes, hanem kétszemélyes legyen a blog ;-).

Hát sajnos a Nike előtti hét leírása az nagy falat lenne. Lent voltunk Horvátországban. Csak tömören annyit, hogy szombaton még mindahányan indultunk a Poreci Öbölátúszáson, ami a szervezők szerint egy úszóverseny,de nekem túlélő versenyre sikeredett. Elég az hozzá, hogy elég durva volt, de erről majd egy egész bejegyzést inkább.

Az úszás után kocsival haza. Az út kb. 500 km. Jó későn értünk. Éjfél fele lefekvés. Hajnal fél 6-6 körül kelés. Én nagyon ügyesen beállítottam a mobilt csörögni, majd egyazon mozdulattal Csendes állapotúra állítottam. Csak valami fatális tévedés lehetett tehát, hogy 5.52-kor felkeltem magamtól. Aztán rohanás. Összekapkodni a ruhát. Rohantam tankolni. Aztán felvettem Katát, Robit, Tamást. Gabcsi, Anita a városból kivezető úton a benzinkútnál várt minket. Gyorsan matrica vásár. Rohantunk, hogy időben legyünk.

8-ra Fehérváron voltunk. Felvettük Macit, Erzsit. Itt sajnos bejött egy nem tervezett technikai szünet kis dolgokkal. Gabcsiék előre mentek kocsival én utánnuk. Gondoltuk majd megvárnak a sztrádán, de nem. Macinak ugyanis még nem volt meg a rajtszám felvétele, szal rohantak. Budaörsnél értem utól őket.

Be a város. Leparkol. Kata, Maci elrohan nevezésekért. Mi többiek Jocót keressük az előre felvett cucokkal. Engem azonban elkapott az ihlet. Leragadtam a ToiToioknál. Egy úriember megdícséri a jelmondatunkat. Szóba elegyedünk és jó magyar szokás szerint letárgyaljuk melyek voltak idén a legrosszabb futásaink. Csak a rosszra emlékezünk :-). Jocó jön. Hozza a csippet, meg a rajtszámot. Még mindig várok a sorban. Már belenyugodtam, innen rajtolok. Tamás jön hoz pézsét, meg elviszi leadni a táskámat. Végre bejutok az előttem már többszörösen felszentelt helyiségbe. Innen dolgom végeztéve irány a tömeg. Tamásékat nem találom. Nem is erőlködöm ezzel. Túl sokan vannak. Majd útközben.

Ellővik a rajtot. Azért én egymagamban is kiabálok és újjongok. Ezt itt így kell csinyálni. Az Andrássy közepén utólérem a csapat egy részét: Zsuzsa, Tamás, Jocó. Tamás szörnyülködik vigyem onnan Jocót, mert ő 5 perces 1000-ket akar futni, az meg nekik hallani is tereh. Mivel úgyis lendületben voltam futok tovább Jocó velem.

Az uccsó percre hagyott megkönnyebbülés mián a gyomron nem 100-as. Az előző nap megterhelései miatt meg a vádlim is görcsöl. Mindegy kinövöm. Jocó szemmel láthatólag jó állapotban. Lazán nyomja az 5 perceseket. Az első frissítőnél megállok. Még mindig nem tudok futva frissíteni, azt meg most kell, mert az előkészületeket a toitoiok miatt kihagytam, így inni sem ittam. Jocó el. Zsuzsa, Tamás el. Kérdem mit kiabáltam az 5 perces 1000-k miatt, ha most ők is annyit futnak?

Kicsit belegyorsítok. Gondolám utólérem Jocót. Zsuzsáék mellett elfuták, de Jocót be nem érem. 5 perc alatti 1000-ket futok. Jön a következő frissítő. Meg kell állnom itt is, mert kevés volt a folyadék. Nyomom tovább. Kicsit változott a városépítés miatt az útvonal. Szerintem hátrányára, de ez van. Immár újfent Pesten futunk, miután átmentünk a Petőfi hídon. Loholok, ahogy a tüdőmön kifér.

10 km után kedves kacarászó hangokat hallok. Nevetgélés, beszélgetés. Elfolytott megjegyzéseket. Tamásék kocognak lazán mögöttem. Döbbenek. No, most akkor hogy van, hogy nem futtok 5 perces 1000-ket? Ráadásul ők Porecben is végigúszták az 5 km-t, amiért külön le a kalappal. Itt magamba zuhanok. Ez az év nem az én évem. Pont. Hagyom elmenni őket. Ha tartani is tudnám velük a ritmust a frissítőknél mindig fél percet veszítek. Mindegy. 10 és 15 közt 3 percet veszítek a korábbi 5 km-es részidőimhez képest. Nem tetszik. Nagyon nem.

Aztán felhergelem magam és össze is szedem darabjaimat. Újra futok. Kicsit már sok a napból. Mondjuk a táv lefutása egy pillanatig sem volt kérdéses, de a futott idő...hát az szörnyű. Aztán 19-nél végre a Lehet út, ami végig árnyék. Hú de hogy hiányzott már. Ritmust váltok. Folyamatosan szaladok el az eddig velem futók mellett. Innen már bevágtatok.

Jocó még a célegyenesben (már rég beért) a partvonalról leönt egy fél liter vízzel (idén ez a heppje a szurkolóknak? vagy ő nem szurkolt, csak le akart lassítani?). Úriember lévén nem állok le egy ilyennel verekedni. Beszaladok. Nézem az időm. Hagyjuk. Néha nem ártana edzeni is.

Aztán megkeresem szépen lassan Jocót. Odamegyünk a kiszemelt találkozási ponthoz. A delfinhez. 5 méterre az elefánttól. Azért nem ott gyülekezünk, mert valszeg minden ellenségünk ott keresne minket elsőre. Jól megtévesztettük őket. Meg egymást is, mert csak lassacskán jön össze a csapat.

Mindenki szuper volt. Robinak külön gratula, mert először csinálta meg a félmaratont (ráadásul velem nagyjából azonos idővel, amiért külön vállveregetés).

Sajnos túl nagy volt a tömeg, így inkább úgy döntöttünk Fehérváron kajálunk. Jocótól búcsút veszünk. Zsuzsa is marad, innen vonattal megy haza Debrecenbe. Mi meg kocsiba és Fehérvár. Majd kaja a Spagi házba.

Hazafele menet felvetem, hogy még nyitva a Decathlon bemenjünk-e? Kata, Robi még nem voltak, szal menjünk. Gabcsiéknak szólunk. A parkolóban taláxunk. Gabcsi, Anita fáradt (Gabcsinak kicsit leesett a vércukra futás után, tudom milyen érzés, biztos nem volt a toppon) szal ők hazamennek. Mi többiek be az áruházba. Az áruházba gyereknapot tartottunk. Első körbenézés után én leültem a gyereksarokba, mert épp a kedvenc klasszikusomat az Asterix, Obelix és a vikingeket adták. Sajnos a vége túl durva volt, azt nem bírtam megnézni.

Aztán labdáztunk, majd pingpongoztunk egy bő fél órát. Végül nagy duzzogva hazaindultunk, amikor már a biztonsági őrök is csúnyán néztek ránk.

Jó volt ez a Nike, csak már megint nagyon rohanósra sikeredett. No nem a futás, hanem az utazás. Legközelebb több időt kell hagyni az aklimatizálódásra. Nehéz szellemileg ráhangolódni egy eseményre, ha a WC-ből rajtolsz :-D.

Mindent összevetve Jocónak volt igaza. Nem történt semmi említésre méltó. De volt egy rohadt jó napunk ;-).

U.I.: Jómagam idén sem vettem polot. Vajon miért csinálja ezt a BSI? Végül is igazán adhatnának egy kínai bóvlit, oszt ha valakinek kéne lehetne venni szuper T-shirt-öt is. Szerintem többen vennének és többen lennének megelégedve is. Mert amúgy meg nem egy olcsó rendezvény, igaz a rendezésre egy szavunk sem lehet, mert az igen színvonalas. Mostanában mintha a BSI rendezvényeken a pénz szaga érződne. Persze értem én, hogy pénzből élnek, és én is nagyon csalódott lennék, ha egy verseny anyagi okok miatt elmaradna, de valahogy az ár/érték arány a régebbi versenyekhez képest eltolódott. És szerintem nem a jó irányba. Ez a személyes véleményem. Nem kell vele vitatkozni :-).

Börzsönyi Hegyi Félmaraton

Tegnap ismét egy első szervezésű versenyen voltam Diósjenőn, míg a többiek az Ironmanen küzdöttek. A rendezvény volt nagyon hangulatos és jól szervezett volt, le a kalappal az erdész testvérek előtt! A rendező ugyanis az Ipolyerdő Zrt. volt. Nekem egyébként is gyengém az erdő, illetve a hegyi futás (na persze középhegységre gondolok ;)), a Börzsönynek ez a része pedig határozottan tetszett. Dacára annak, hogy a rendezőség nagy része szerintem most látott először közelről futóversenyt mégis minden rendjén zajlott. A beígért 2-4 kmenkénti frissítések a terepviszonyokhoz képest pontosan voltak elhelyezve. A poharakban forrásvíz(!) volt, illletve vmi iso, 4km enként pedig szőlőcukor, banán, az utolsó pontokon pedig mintha citromot, narancsot is láttam volna, bár ott nem nagyon nézegettem már.

Az egyetlen furcsaság az volt, hogy a rajthoz a versenyközponttól vag 1 -1.5 kmt kellett felfelé sétálnia hegyre, viszont ennek megvolt az az előnye, hogy a rajttól kezdve a fáka alatt árnyékban futottunk. A helyszínen neveztem, meg is kaptam a kissé puritán, de jó minőségű pólót. Bár ami azt illeti ha választani kell, inkább egy ilyen egyszerű póló (sima fehér a bal mellrészen a verseny emblémája) mint a BSI rikítószínű, autótörölgetésen kívül mindenre alkalmatlan csicsa pólói. Ha már itt tartunk azért a pálmát az idén a Wink maraton vitte ebből a szempontból, aki ott volt tudja mira gondolok :)

A versenyre kivittem kis családomat is, gondoltam az erdőben elsétálgatnak addig míg én a hegyen izzadok. A rajtba együtt mentünk fel, bemelegítésképpen Botit a nyakamban vittem fel a hegyre. Váltig bíztatott, hogy fussunk, de azért ezzel a túlsúllyalk hegynek fel elég rövid szakasokon bírtam csak kocogni. A rajtban összefutottam az egyik futófórumos sráccal, beszéltünk pár szót, de már el is lőtték a rajtot. Stílszerűen duplacsövű sörétes vadászpuskával :)

A pálya első része, nagyjából 10kmig végig emelkedett. Nem kicsit, nagyon. Egy ideig aszfaltozott úton mentünk, de aztán murvás, majd pedig burkolatlan földutakon kanyarogtunk. Aki ment, nagyon ment, vagyis már az elején elhúzott, én kb 8ig előzgettem folyamatosan, 6nál utolértem egy 50 körüli úriembert, akin látszott, hogy nem ma kezdte. Mikor meglátta a 6kmes táblát elég cifrát mondott, hogy még csak 6kmt jöttünk. Mondtam neki, hogy ne izguljon, ez 10ig mé továbbra is emelkedni fog. Erre aszongya: " -Szólhattál volna, hogy Feri bácsi ezen nem kéne indulni!" :) Jópofa volt. Itt futottam egyébként sztem a valahai legrosszabb kilométeremet, számszerint 6:40est, de még ezzel is előztem némelyeket :) Szóval eléggé meredek volt...

Lassan elértük a pálya tetejét és hálisten végre lefelé futottunk. Na itt aztán igazi Elefánt módjára, minden taktikázást félretéve kilöktem őresbe, elengedtem a féket, oszt hadd szóljon! Gurultam lefelé, nagyon jól esett kinyújtani a lábaimat. 11nél értem utól mégegy úriembert, aki megjegyezte, hogy az emblémánk már neten is tetszett neki :) Kis ideig együtt mentünk, de én nem kíméltem magamat úgyhog szépen lehagytam őt is. Innen nagyon durván nyomtam, 3:30 - 4:00 közötti kmeket mentem, a terepviszonyoktól függően. 17 után volt egy fordító, ami kicsit szíven ütött, merthogy itt megint kellett felfelé menni kicsit, de végül nem volt semmi gond. Itt még egy hölgyet utólértem, de után amár senkit. Lassan jött a másik irányból már ismert utolsó kilométer, majd a cél. Beleadtam apait-anyait ,így végül az idei eddig legjobb eredményemmel 1:43-mal értem célba. Annyira menő befutóképem lett, hogy ki kell tennem ide :D

A plusz juttatások közül a meleg ebédet a hőmérséklet, az ingyenes strandbelépőt pedig az időhiány miatt nem vettük igénybe. Kicsit még agonizáltam, bedobtam egy hideg kólát, meg egy rakás vizet, kicsit még pancsoltunk Botival a kútban, meg fényképeztünk egyet-kettőt majd pedig hazaviharzottunk.

Állítólag nemsokára lesznek képek a rendezők oldalán.

2007-09-04: Mostmár tényleg vannak képek itt.

Esti félmaraton képek - szöveg

Fellelhetőek a szokott helyen.

...és innen a szöveg...

Először is hatalmas bocsánat és bűnbánat, amiért nem szóltunk mindenkinek az eseményről. Sajnos így fordulhatott elő az is, hogy Erzsi nem tudott róla. Mi már évek óta járunk ide (én itt futottam életem első félmaratonját anno 2001) így evidenciában volt nálunk, de belátom tévedtünk, legközelebb tényleg jobban körbeszólunk előtte.

Az esemény este 19 órakor kezdődött, így módunkban állt egész nap pihizni és csak délután négy órakor indultunk Tamással innen Kaposvárról. Ő mondjuk fél négykor akart indulni, de hát Tamás mindig is ilyen koránkelő volt, de most nem hagytam magam, mert akkor nem láttam volna a Forma 1 időmérőjét :-).

Gondoltuk így is épp elég időnk lesz odaérni. No, Szántód előtt az új M7-es híd alatt bele is szaladtunk egy balesetbe (kocsi kontra motor) egy ideig úgy tűnt nagy baj lesz, de aztán csak kb. 10 percet veszítettünk. Kicsit bevallom siettünk, mert valahol a környéken motoros találkozó lehetett és útközben beszorultunk egy kb. 20 motorból álló chopperes banda mögé. Tamás egy ideig szótlan tűrte, majd az egész menetoszlopot, közéjük ékelődött kocsikkal együtt cakompakk kielőzte. Én meg akkor ismét berittyentettem, mert hogy ippen egy kanyar előtt sikerült visszatérni a normális kerékvágásba. Mivel nem tudtuk, hogy a Pokol Angyalai erre hogy fognak reagálni inkább Tamás beletaposott a gázba egész az ominozus incidensig.

No, oszt innen még volt egy törperengés Komp vs. országút, de inkább folytattuk road movienkat. Szépen megérkeztünk, addigra Joco már ott volt. Ott volt, aztán újra eltünt. Szóval mikor mi odaértünk már nem volt ott. Felvettük rajtszámunkat aztán addigra Jocó is ott lett.

Volt még kb. 40 percünk vissza így elkezdtünk ökörködni. Eme próbálkozásainkat elevenítik meg alábbi képeink:

Éssss...

De lélekben velünk voltatok ti is. Pl. Maci.

Aztán gyorsan bemelegítettünk:

Stb. Rengeteg ismerős volt az UltraBalatonról. Pl. Minden- Kor lánycsapat, akiket lelkesen üdvözöltünk. Egy ismerős Fehérvárról, a Naxa csapatból stb.

Bekészültünk a rajthoz a stáblista végéhez és vártuk a mindent elkezdő jelet. Nem voltunk túl sokat talán 150-en. De talán a tavalyihoz képest is kevesebben voltunk. Hát ennek a versenynek úgy tűnik nem túl lelkes a marketingje. Nem voltak olyan jó futók sem, mint eleddig. A idei legjobb 1:18.10 lett, ami gyönyörű szép eredmény, de volt itt már jobb is.

Aztán elüvöltötték a rajtot, mi meg elindultunk. Sajnos végig nem igazán sikerült eldönteni (előre meg aztán pláne nem), hogy gyorsan, lassan vagymit akarunk futni? Így kezdtünk olyan 5.20-as km-kkel. Az útvonal ismerős volt, így a monotonitás elöl a beszélgetésbe menekültünk. A 6 km-es fordítónál kiállt előlönk egy lány, aki megjegyezte jó volt hallgatni minket. Tamás erre megjegyezte, hogy "de gondolom ennyi elég is volt belőlünk :-)".

A versenyszervezők spórolós népség, ezért csak 9 km-nél volt az első frissítő (illetve 3-nál is lehetett volna, de ott ki frissít?). Én kb. 7 km környékén éreztem, hogy kiszalad az erő a kezemből-lábamból. Gondolom némi vércukor problémákkal küszködhettem. Ebből a gödörből Tamásék rángattak ki, akik miután megjegyeztem, hogy baj van rátettek még egy lapáttal a futásra, így nem maradt időm nyavalyogni. A frissítő elött megkérdeztem, hogy előre menjek a frissítésnél, vagy megvárnak? A válasz egyértelmű: megvárunk volt. No, amikor odaértem mindjárt be is vágtam néhány szőlőcukrot, meg egy pohár vizet (energiaitalra nem futotta a nevezési díjból a szervezőknek). Aztán épp a második pohát vizemet iszom, amikor látom ám, hogy Joco fejvesztve lohol. Nézek körül Tamás sehol. Illetve egy apró pont formájában a távolban. Meglátott valami szőke hölgyet (szó se róla igen dekoratív volt) és inget-gatyát elfeledve elszaladt vele. Joco meg utána. Én meg lenyeltem (természetesen félre) a vizemet és Jocó után. No, innentől már a végéig szúrt az oldalam :-D.

Hát ezen fel is húztam kicsit magam, ahogy kell, meg levezettem, hogy frissítőt megint egyénileg kell megoldanom, mert arra várni, hogy ezek majd megvárnak böszmeség lenne. Így azzal a lendülettel, amivel utólértem őket el is mentem mellettük. Halk, szende, lágy, tenor hangon megjegyezve, hogy "TI SZEMÉT, MOCSOKOK!".

12 km környékén hagytam had érjenek utól, mert egyrészt szörnyen unalmas kezdett lenni a dolog egyesben, másrészt frissítő jött és úgyis utolértek. Innen teljes egyetértesben futottunk vagy 200 méteren keresztül. Innen jött egy hosszú, alattomos, kb 1,5 km hosszú emelkedő. No, nem mintha abbahagytuk volna a beszélgetést, csak a téma a lejtő szüleivel kapcsolatban folydogált. Tamás ekkor már feltűnően nem vette ki a részét a beszélgetésből. Szemmel láthatólag szuszogott. No, de arra valók a barátok, hogy ilyenkor szántszándékkal beszéltessék >:-).

Almádi és Fűzfő közötti szakasz csak libasorban volt teljesíthető, ezért én álltam az élre, majd a többieket megkértem, hogy ne V alakba kovessenek. Ekkor valahol Jocó megjegyezte, hogy lassulok, ezért otthagytam őket. A fordítónál a frissítőnél még vártam kicsit, majd tovább szaladtam a 19 km-es frissítőhöz. Ott megvártam őket, mertháthogy mégiscsak nem üldöz a tatár, nem időre futottunk, akkor meg akár együtt is befuthatunk. Lassan megjött Jocó, aki lendületből tovább akart menni, de mondtam neki, hogy én megvárom Tamást, akkor ő is maradt. Aztán megjött Tamás is kisvártatva. Innen együtt rohantunk. Ez egy olyan rohanós rész. Az uccsó 1,5 km gyakorlatilag végig lejt.

Kezdetét vette a végső vágtázás. A befutó elött 200 méterrel utólértünk egy kedves hölgyeményt, akit magunkkal ragadtunk így négyes befutót produkáltunk. Az időnk 1:49. Feledhető, de a futás igazán jól esett. Bár kezdőknek nem javasolnám, mert kb. 2 km-nként váltogattuk az iramot.

A végén még kaptunk a befutónál vizet, meg szőlőcukrot. Hmmm...azért a polo mellett 2500 Ft-ért ennél egy kicsit jobb ellátást is biztosíthattak volna. Ezt többen szóvá is tették. No, de hát futni jöttünk nem vacsorázni. Igaz az első 9 km frissítő nélkül sok ember tűrőképességeit kikezdte, mert azért versenyen csak-csak szokás 5 km-nként frissítőket elhelyezni. Még ha csak egy asztalt egy pohár vízzel is (amúgy máshol is csak nagyjából az volt, talán egy helyen láttam még teát).

No, de végeztünk. A befutó után gyorsan csináltunk is egy csoportképet:

Tamás persze megint produkálta magát. Lassan nála a futás brutálisabb sport lesz, mint a box, vagy a karate. Mikor befutónál a mentőorvos meglátta egyből leszíjjazta a hordágyra, de aztán kimagyaráztuk, hogy ennyi vétveszteség Tamásnál teljesen elfogadott :-)))).

Lezuhanyoztunk. Kicsit vártunk, hogy Ági eljöjjön Jocóért, de aztán már késő lett, inkább magára hagytuk Jocót, mert nekünk még két óra utunk volt hazáig.

Hazafele B.Lelle fele mentünk. Gondoltuk elkerüljük az Igali részt a Pokol Angyalai miatt, meg Lelle felé simább is az út, plána az újonnan átadott elkerülő, ami egy automobilos kéjmámor. De itt meg egy állat nehezítette meg a dolgunkat és nyomta fel az adrenalin szintünket. Elöttünk szüttyögött valami autó külterületen 80-nal. Tamás indexel szabályosan és elkezdte kielőzni. Már előzésben voltunk, amikor az állatja kivágja az indexét és abban a pillanatban ránkrántotta a kormányát. Tamás hősies küzdelme árán megúsztuk annyival, hogy lementünk az egyik kerékkel az útról. Koccanás nem történt. No, megint berittyentettem. A hülyéje. Aztán még azt látjuk, hogy a barom kidob egy égő csikket a kocsija ablakán, amiért én átlag esetben is tök pipa vagyok (főleg nyáron). Tamás aztán később megelőzte. No, volt témánk egy darabig.

Összegzésképpen. Egy átlagosan jól szervezett futóesemény. Nem nagy durranás, de ennek ez a vonzereje. Külön jó, hogy este 7-kor kezdődik. Hőség nem van.

Szóval még egyszer. Képek emitt: Fellelhetőek a szokott helyen.

UI: A beszámolót vajdaur követte el álnéven ;)