A trónkövetelő....

Mint tudjuk és mint számtalan korábbi bejegyzés is bizonyítja a csapat
médiasztárja vitathatatlanul Vajdaúr volt eleddig.

Hogy a futóversenyek marketinganyagaiban való gyakori feltűnést mely
tulajdonságainak köszönheti, abba nem mennék bele, erről megoszlanak a
vélemények és a tudományos világ nem alakított ki még közös álláspontot.

Viszont aki a kiváló szekszárdi illetőségű verseny a Borvidék Félmaraton
honlapját meglátogatta mostanában, annak
feltűnhetett egy konok, a megpróbáltatásokat összeszorított foggal és
hősiesen tűrő Bébielefánt, aki Pheidippidészt, Batmant és a Delta főcimet
meghazudtoló elszántsággal törtet a csúcs felé összetéveszthetetlen
Bébielefántos atlétájában.

Igen!
Tamás az új generáció példaképe, a Mi Hősünk!

Módszer a frissítés gyakorlásához

Vajdaúr rendszeresen problémázik a versenyeken a frissítésekkel.

Többször mondta is, hogy ennek a gyakorlására is kellene valami jó módszert találni. Nos, én találtam egyet :)

Tervek a túlparton

Az idei évre az utolsó lehetőséget is elveszítettem, hogy némi motivációval felvértezve minél később és minél jobb kondiban zárjam az idei - futás szempontjából egyébként is meglehetősen hektikus - évet.

Ugyanis megint - éppúgy mint tavaly - kizavartak a nagy víz másik oldalára. Ez többek között azzal is jár, hogy megint - éppúgy mint tavaly - nem tudok elmenni a siófoki szezonzáró félmaratonra. Illetve el tudnék, de ahhoz nagyon kéne sietni a reptérről :)

Miközben jártam-keltem (hülye magyarítással, amit utálok: szörföltem) a Waczak szállóra erősen hajazó szállodában a neten, efeletti bánatomból eredően könnyekkel küszködve, eszembe jutott, hogy tavaly mintha ilyentájban lett volna a Philadelphia maraton. És tényleg....

Mivel épp a napokban kezdtem el agyalni rajta, hogy mik is lehetnének a tervek jövőre (amiket remélem az ideiekkel ellentétben végre is hajtok), rájöttem a gordisuszi megoldásra.

Tehát jövő évre megvan az egyik terv: novemberben Philly maraton.

Aztán persze addig még sok víz lefolyik a homlokomon, de bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport.

Remélem, hogy sikerül a minden évben esedékes novemberi utazást úgy időzíteni, hogy jövőre megint erre az időszakra essen. Mondjuk a siófoki esemény szervezői elég rugalmasak, úgyhogy lehet, hogy biztos ami biztos alapon a félmaratonra is nevezek, aztán legfeljebb megint átrakatom valami másik versenyre :)

Mindenszentek napján a Normafánál (Elmaradások - part 1)

Megsajnáltam Erzsit, hogy kitartó szívós munkával egyedül próbálja elvinni a
hátán a blogot. Nekidurálom magam és megpróbálom behozni a lemaradást. Na
persze az is hozzátartozik, hogy túl sok írnivalóm nem volt eddig, de most
talán magamra találok lassan futás és ezzel együtt írás ügyében is.
Fordítva ülve az időgépbe, kezdem az aktuális edzésbeszámolóval, ami közben már nem annyira aktuális. Sajnos egy rosszkor jött külföldi utazás miatt a szezonzáró Balaton parti kocogás kimarad, így aztán megint oda a motiváció vagyis ez az utolsó olyan edzés, amiről érdemes legalább egy keveset írni.

Nagyon régen volt olyan, mint a héten, hogy sikerült a heti 3 edzést
betartanom (na jó, kicsit csalok: a hétbe a hosszú hétvége miatt nov. 1. is
beleértendő).
Csütörtökön a csodás őszi napsütésben toltam egy hatost a Kopaszi gáton (vagy hogy kell írni). Érdekes hangulata van, de valahogy mégse annyira szeretem. Azt hiszem túlságosan modern és túlságosan mű nekem. De ez van közel és legalább mégiscsak zöld többé-kevésbé.

Szombaton pedig egy szokásos, szóra sem érdemes 8 kirit toltam a Rákos partján.

Aznap este szembejött velem egy nagyon hangulatos fotó az őszi napfényben fürdő Normafáról. Teljesen magával ragadott a hangulat. Persze sejtettem, hogy ha épp nem jókor megyek ki, akkor nem számíthatok semmi jóra, de aztán csak meggyőztem magamat.

Így aztán november elsején kitaláltam, hogy menjünk ki családilag. A gyerekek eljátszanak a játszótéren, meg tolnak perecet aranyáron, én meg addig futok két kört, ami elvben 10 kili. Ez végül nem teljesen sikerült, mert a második körben benéztem egy elágazást és így akaratomon kívül lerövidítettem kicsit a kört.

Hát, ha eddig nem tudtátok volna, akkor most szólok, hogy jó időben, ünnepnapon a Normafának a közelébe sem szabad menni. Annyi ember volt, de annyi, hogy szerintem a hegygerinc métereket kopott :(

Tényleg ennyire nincs semmi más hely a környéken ahová menni lehet?

Én ennek ellenére eléggé élveztem a dolgot, meg próbáltam is olyan utat keresni, ahol nincs emberár, de ez nem mindig sikerült sajnos.

Mindenesetre most egy ideig megint nem megyek arra, hacsak nem kora reggel, de az meg mindig problémás.

25. spúr márton emlékverseny - ekiden

Hát kérem szépen először is elnézést a nagyérdeműtől, amiért rég nem voltam fellelhető errefelé.

Az elmaradozó írásoknak több oka is van, javarészt igen prózaiak.

Például, ez a blog ugye elvileg a sportra legalább halványan és messziről emlékeztető dolgok leírására jött létre, úgy mint futás, túrák stb. Nos ezek a dolgok ebben az évben mint tevékenység elég kis jelentőséggel bírtak a részemről. Amikor mégis írtam valamit a futással kapcsolatosan, az leginkább programkód volt, tekintve, hogy továbbra sem tettem le róla, hogy a világ, de legalábbis Magyarország legjobb futóútvonal gyűjtő oldalát összehozzuk. (Igen a futoterkep.hu, tessék csak bátran kattintani, aki még nem tette!)

Ezen kívül még jó néhány dolog volt, ami lefoglalt, meg hát be kell valljam, hogy nem kicsit voltam (vagyok?) motiválatlan a futás tekintetében. Az okát nem tudom, de köze lehet hozzá a csapnivaló erőnlétemnek, ami miatt semmihez sincs kedvem nekiállni, mert nem úgy megy ahogy szeretném. Ezen kívül (vagy épp ezért) természetesen el is lustultam kicsit, valamint az idén időjárási szempontból rendkívül vacak nyár is közrejátszott azt hiszem ennek az állapotnak az elérésében.

Nos hát ennyit az előzményekről, most pedig akkor végül is amiről valójában írni akartam. Vagyis, hogy volt a hétvégén ez a Budapest Maraton. Néhány kollégám megkérdezte valamikor nyáron, hogy esetleg nem-e megyünk egy jó kis váltót megint, mint tavaly. Mivel 10 kilit bármikor fut az ember emlékezetből is, az idő meg nem igazán érdekelte őket, így igent mondtam. Közben, miután neveztünk, kiderült, hogy egy Bébielefánt váltóra is lett volna igény, de addigra sajnos elköteleztem magam. Ahogy hallottam Tamásunk egyéniben kitűnő eredménnyel abszolválta a távot, de erről ne várjon senki beszámolót, mert ha jól számolom cca 3 éve nem írt semmit a blogba. Pedig tanulságos lenne olvasni, hogy mit is csinál, mert mindig bámulatos az erőnléte, pedig állítja, hogy alig edz.

Ejh, megint elkalandoztam, de nem is baj, mert olyan sokat úgysem lehet erről a 10 kiliről írni.

Előző nap megbeszéltük a többiekkel, hogy odamegyek a rajtba valószínűleg, de ezen az álláspontomon hamar sikerült változtatnom, miután kinéztem az ablakon, és láttam, hogy szakad az eső. Ehelyett igyekeztem úgy belőni az érkezésemet, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen az esőben ácsorognom, mielőtt beváltanék. Vittem magammal egy vékony najlongatyát meg dzsekit, azok nagyjából védtek a fagyhaláltól, de melegem azért nem volt.

A becsült időhöz képest ugyan mintegy 4-6 perccel később érkezett a váltótársam, de ez elnézhető neki, mivel ő egyéniben is teljesített párhuzamosan, mégpedig elsőbálozóként. Hát, valljuk be, azért nem volt a legkellemesebb idő egy első maratonhoz. Az a szél-eső kombó azért meg tudja tréfálni a nem kellő rutinnal rendelkező versenyzőt. (Megnyugtatásképpen: befejezte a versenyt 4:35-ös idővel.)

Szóval végül megérkezett a kolléga és nekivágtunk a következő 10 kmnek, laza kényelmes tempóban.  Miután áttrappoltunk a Lánchídon és elfutottunk a Clark Ádám tér (ami Budán van ugye Gábor? :)) Az esőt frankón a szemünkbe nyomta a jó dunai szél. Ez eleinte nagyon zavart, de végül hozzászoktunk. Beszélgettünk, próbáltam a srácot tanácsokkal ellátni, mint rutinos (vagy legalábbis nála rutinosabb) futó. Mikor mondta, hogy a leghosszabb táv amit eddig nyomott huszonöt-hat körül volt, akkor azért kicsit rácsodálkoztam a bátorságára. De alapvetően elég sokat mozgó, jó kondiban és ereje teljében lévő fiatalemberről van szó, aki ráadásul 40 kiló vasággyal, úgyhogy igazából az tűnt esetleg problémának, hogy fejben feladja. Emiatt aztán próbáltam lelki vonalon erősíteni, felkészíteni a szinte biztosan jelentkező holtpont(ok) átvészelésére.

A fordító után sokkal jobb volt hátszéllel futni. Gábor (nem a mi Fürtink, hanem akit kísértem) 20 kili körül elkezdett csúnyán trappolni, meg is kérdeztem, hogy mi a baj. Mármint azon kívül, hogy kezd fáradni. A térdére panaszkodott, ami nála gyenge pont. Hát mi tagadás itt kicsit megijedtem belül, mert ez még elég korai volt, de azért próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz gáz. Volt nálam egy Arkénum sportbalzsam termékminta kis zacsiban. Ezt (illetve valaim hasonló hatásút) azóta hordom mindig magamnál, mióta az első maratonomon '97-ben egy nagyon durva görcs kapta el a lábam, amitől egyszerűen nem bírtam futni hosszú kilométereken át, csak gyalogolni, pedig semmi más bajom nem volt. Azóta persze egyszer sem volt ilyen, de kabalából mindig viszek, hátha úgy is hat, hogy a táskában vagy a zsebemben van.

Szóval itt mondtam neki, hogy kicsit előrefutok a váltópontig, hogy előszedjem a cuccot, aztán vigye magával és ha komolyabban kezd fájni, kenje be. Ha más nem a fájdalmat elnyomja kicsit, meg nyomat egy kis vért oda.

Én beérkeztem, a krémet odaadtam, aztán felvettem a száraz pólót.

Ezután a mi Gáborunkkal próbáltam a megbeszélt módon összefutni. Mondtam neki, hogy a Lánchíd után fogok váltani a Clark Ádám tértől nem messze. Fel is hívtam, hogy hol van, mondta, hogy a váltópontban, a mobilvécéknél. Na mondtam, hogy én is, úgyhogy megkeresem. De csak nem találtam. Felhívtam mégegyszer. Eszembe jutott közben, hogy hisz a Gáborról van szó, hát rákérdeztem, hogy oké, hogy váltópont, meg lánchíde, de Buda vagy Pest? Természetesen Pesten várt.

Végül ezt a tájékozódási feladatot is megoldottunk és sikeresen összetalálkoztunk. Sokat sajnos nem tudtam időzni és a befutót sem tudtam megvárni, mivel még egy Veszprémi oda-vissza utazás várt rám aznap. Az sem volt valami nagyon kellems zuhogó esőben, de megoldottam.

A csapat végül 3:34-es idővel ért célba, ami nem is rossz, ha tekintetbe vesszük, hogy az első két szakaszt messze nem maximumon nyomtuk, Gábor az egyéni miatt én meg ugye azért, mert kísértem.

Ja igen! A fordító után láttam eltrappolni rroka sporttársat a http://hosszutav.blog.hu/ gazdáját. Utána kiabáltam, de már elég messze voltunk mikor kiszúrtam. Persze tuti biztos nem ismert meg, de mivel ő is elsőzött, ezért gondoltam csak kurjantok neki, ilyenkor mindig jólesik a biztatás. Innen is gratulálok neki a 4 órán bőven belüli első maratonhoz!

2010 UltraBlataon - videóblog!

Megint eljött az idő. Megint lefutottuk. Megint elmúlt, de ezúttal nem hagytuk megörökítetlen. A két nap során (sőt már az odaúton is) folyamatosan kézben volt a kamera.

Jelentem elkészült! Megvan a 2010-es UB DVD anyaga. Mostantól lehet igényelni.

Vannak benne bakiparádék és elszólások. Rosszul felvett jelenetek és a fejfájásig zavaróan rosszul felvett felvételek is. De a mienk :-).

A teljes DVD nálam igényelhető (circa 1 óra 20 perc). Vágatlan. Uncensored.

A DVD-ből ízelítőt is készítettem, amit nevezzünk monnyuk trailernek. Sajnos nagyon nem vagyok profi ebben, szóval a vágások nem túl jók, és amint majd hallani fogjátok néhol a hang is kicsit elcsúszott, de mivel fogalmam sincs miért, ezért ez van. Szeressétek így.

DVD-t bárki igényelhet itt a kommentekben, vagy tőlem e-mailben. Nem bébielefánt is. Ha valaki esetleg szeretné ezt az eseményt odahaza őrizgetni.  Max. ha túl sok kérés érkezik, akkor felteszem valahova letölthető formában. Ha nem lesz sok kérés, akkor küldöm DVD-n.

És most csak itt, csak Magyarországon, csak egyedül nektek a trailer :-).

Dübörgés és Rock'n'Roll!

2010 Keszthelyi Kilóméterek - soha nem látott idővel

Itt egyrészt az időjárásra is gondolok, bár az monnyuk nem volt szokatlan, mert már kicsit snassz is lenne elmenni egy keszthelyi futásra úgy, hogy nem ázunk meg, no de a táv teljesítésére szánt időnk az minden várakozást és minden korábbi rekordot megdöntött.

No, de ne rohanjunk ennyire a táv elejbe, vagy mégis? Mivel gondoltam úgyis régen volt és hát már el is meséltem mindenkinek szóban is, ezért csak a békesség kedvéért gondoltam elposztolni ezt az eseményt is.

Azonban, hogy azok is élvezzék, akik nem most hallják először, úgy döntöttem VISSZAFELE játszom le az eseményeket. Kéretik nem prüszkölni e miatt. Tudjátok milyen nehéz lesz ezt visszafele megírni? :-D. No, akkor lássuk.

--------------

Vajdaúr

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Mindent összevetve klassz kis futás volt. Az időjárás sem volt végülis nagyon zavaró. Szép lett az érem is. Ha Jocónak nem fájt volna annyira  abokája, lehet 2:10 alatt is beértünk volna :- ). Szerintem menek jövőre is :-).

(szerk.:) Ehun az útvonal, a pit stop jól kivehető:

Késő délután értem már haza, a megszokott jóleső fáradtsággal csontjaimban. A Fehér Istennőt leállítottam a ház elé, majd jól megérdemelt pihenésemre tértem.

Hazafele úton nagy dolgok nem történtek. Kis dolgok miatt kétszer álltam meg.

Ezek után kocsimhoz vánszorogtam, bepattantam, majd szélsebesen hazaviharzottam.

Itt még gyorsan elmentem a bizonyos hátsó helyiségbe (tényleg hátul volt). Oszt irány utunkra. Jocó az őt fuvarozó futótárssal én meg csendes, békés magányomban.

Miután vége lett a Forma 1-nek még elszürcsöltük italunkat. Úgy volt, hogy Jocó haverja hív majd minket, ha ő is összekészül, de nem hívott. Mint nemsokkal később kiderült, vagy nem volt térerő, vagy nem tom, de az biztos, szóval kicsit megvárakoztattuk.

A strand melletti éttermek előtt mászkálva rájöttünk, hogy nincs is kedvünk mászkálni, valamint, de nem utolsó sorban nem tudtuk nem észrevenni, hogy egy frekventált helyen elhelyezett bisztróban hatalmas plazma TV képernyőjén elindult a Forma 1-es futam. Mivel jobb dolgunk nem volt, mit volt mit tenni beültünk egy ásványvízre és ott néztük végig a csúcsautók eseményét.

Hát voltam már jobb pizzériában is. Nem is választottam nagy méretet, mert nem voltam túl éhes. Kajoltunk (feledhető volt), majd eliramodtunk sétálni még egy kicsit, mert Jocó haverja még mindig nem jelentkezett.

Gondoltuk ha már jobb nincs, jó ötlet lenne kajálni egyet és beültünk egy strandkörnyéki pizzériába, mer ami jár az jár.

Végül is a parton futottunk össze, ahol a futam végén összeomoltunk, majd tanácstalanul böngészgettük az eget egy ideig, de aztán csak elindultunk sétálni egyet a móló felé. Ott azonban oly csúnya fellegekkel szembesültünk, hogy inkább valami fedett hely után néztünk.

Én befejeztem a nagy dolgomat, Jocó a zuhanyt, majd telefonos segítséggel egymást kerestük a parton.

Ott mint kiderült (mint minden évben kiderül) ingyenesen be lehetett menni, ami nekem igen jól jött az ingyenes WC mián. Ráadást Jocó is akörül mozgott valahol.

Miután átálltam a vasút közelében lévő parkolóba. A megbeszélt strand irányába vettem magam. Mondjuk elég lepukkant parkoló volt a fenti képen látható átalakított polski fiat (vagy tudomisén valami olasz) állt az én Istennőm mellett. Mondjuk ez a kép lett később az egyetlen fénykép, amit az eseményről készítettünk :-)). Bár mondjuk Jocó a mobiljával csinált még párat, majd azt ő megosztja, ha gondolja.

Miután visszaértem a kocsihoz átöltöztem (úgy az utca közepin, ahogy jól nevelt, rutinos futóhoz illik), majd kanyarodtam egyet az Istennővel, hogy valahol keressek egy a parthoz közelebbi parkoló állást.

Ekkor hívtam fel Tamást, hogy megette a fene kicsúsztunk az időből, szal nem fogok odaérni a háromórás szini előadásra. Mondjuk én annyira nem sajnáltam, mert már a darab címe is kicsit gyanússal intellektuális volt (bár itt jegyezném meg állítólag nagyon jó darab volt). Tamás nagyon nem lepődött meg, mert állítása szerint ezt akár borítékolhatta volna is (gyönyörű magyar nyelvünk művészien kerékbe törve) előre engem ismerve.

Megbeszéltem Jocóval, meg a futótárssal, hogy lent találkozunk a parton valahol, mert ott lehet zuhanyozni, kaja, pia van, szóval zajlik az élet, ellentétben a belvárossal, ahol én parkoltam. Aztán irányba vettem a jó messzi parkoló kiskocsimat.

Miután összetalálkoztunk Jocó ismerősével, aki az utazáshoz szükséges kocsit biztosította Jocónak, egy rövid beszéd után elindultunk a kocsik felé. Útközbe persze a futás eseményeit diskurálva. Jocóék parkoltak közelebb.

No, ekkor ért be a maratoni táv győztese. Mindösszesen 10 perccel utánunk :-). Kb. 2:30 közeli idővel. Ha még egy kicsit szütymörgünk bizonyára utólér :-).

Miután kifetrenkedtük magunkat a padon. Elegendő mennyiségű süteményt és alkoholfrei sört nyomva magunkba kicsit tébláboltunk az esemény színhelyén. Valamint kerestük Jocó utazótársát is.

Végül is a befutó időnk 2 óra 20 perc környékén lett. Csak nem kapkodni, mer abból mindig baj van :-).

És végre felderült a várva várt befutó kapu. Mondanám, hogy nagy ovációval vártak, de igazából csak én tapsoltam. Aztán kaptunk érmet, sört, péksüteményeket. Öröm-bódottág. Kis téblábolás után elkeveredtünk egy ideiglenesen megüresedett padhoz, amire jól megérdemelt módon ráomlottunk.

A végére már csak annyi izgalom maradt, hogy Jocó nagyhirtelen elkapta a hév a végére, mert azt hitte már finiselünk, de aztán szóltam neki, hogy az majd csak úgy három kanyarral arrébb kezdődik.

A főutcán végigérve ott ment a nagy időszámláló óra. Nos, oda se mertünk nézni :-). De, sebaj innen már nincs sok hátra.

Kb. 15 km körül kaptunk egy jó kis záporesőt. Itt mese nem volt kicsit futni kellett, de ez inkább jótékony hatással volt ránk.

A második kör már kevesebb izgalmat hozott magával, lévén, hogy az útvonalat már ismertük. Itt most Jocónak volt egy kiállása, hogy demokratikusan mindketten azonos taktikán legyünk. Ebbe a körbe már elég rendesen fájhatott Jocó bokája, mert szinte minden frissítőt és lassú részt kihasznált a sétálásra. Hát látszott rajta, nem a legőszintébb a mosolya.

Alig hagytuk el a kaput egyszer csak hatalmas ováció és a helyi hangos közölte, hogy befutott a félmaraton nyertese. Kb. 1:10-es idővel. Az annya szemit. 1 kört ránk vert két körön :-D.

Aztán megláttuk a befutó kaput. Mivel pontosan alatta kellett átfutni, ezért könnyű volt kiszámolni, hogy két teljesen azonos kört kell futni a táv teljesítéséhez, a maratonosoknak meg négyet.

A sétálóutcán végig emberek, akik a bisztrókban ücsörögve, idogálva szurkoltak. Jó hangulat volt. Jocónak ekkorra már a bokája jócskán fájhatott. Bár nem mondta, de egyre lassultunk. Mivel a tüdőnk, izmaink bírták, csak az a fránya boka nem, ezért lassan és teljesen kényelmes tempóban futottunk. Gyakorlatilag csak azért nem csukott szájjal, mert végigpofáztuk a teljes távot, amit meglehetőssen furcsán fogadtak a köröttünk vért izzadó versenyzők. De hát ez van, a saját tempónkhoz mérten lassan mentünk.

Aztán egy ponton le kellett fordulni a sétányról és átmenni a vasúton. Állítólag a teljes vasútforgalmat leállították ezen a szakaszon pusztán a verseny kedvéért. Szóval nagyon helyén voltak a szervezők.

Itt egy rövid egészségügyi kis kitérőt tartottam. Jocó persze szépen bevárt, mert nem a rohangálásról szólnak a versenyek, ugye?

Miután átfutottunk a kapun kiértünk a Balaton partra. Itt volt egy rész, ahol a magas vízállás miatt homokzsákokkal tartották vissza a Balatont, hogy ne jöjjön ki a partra ő is versenyezni. Nos, kisebb nagyobb sikerrel ez működött is, bár én beleléptem egy olyan pocsolyába, hogy utána még sokáig emlegettem.

A parkból kiérve tettünk egy kurflit, majd a strandnál megláttuk a befutó kaput, ami alatt lelkesen át is szaladtunk. Már csak kétszer kell átrohanni alatta, hogy befejezzük.

Aztán ellőtték a rajtot a főtéren a szokott helyen. Majd egy kis aszfalt után elindultunk lefele a part felé.

Egy gyors utolsó pisi-kaki. Ki, hogy szereti. Butaságokra persze nem fecséreltük az időt, így a bemelegítés idén is elmaradt.

A kocsimhoz érve Jocó gyorsan megevett mindent, ami a keze ügyébe tudtam tenni. Kapott termékmintát az Arkánum - Sport Balzsamból, hogy ha minden kötél szakadt, akkor legalább csodakrém legyen nála, aztán miután átvedlettem futáshoz visszabrattyogtunk a rajt zónához.

Kis téblábolás után futottam össze Jocóékkal. Gyors (tényleg gyors) rajtszámfelvétel. Kupaktanács. Jocó jelezte, hogy éhes, nem evett semmit, ennie kell, de nem gondoskodott magáról, mert nem hozott semmit. Ígyhát meginvitáltam a Fehér Istennőhöz címzett fogadómba, ahol elrejtve különféle csemegéket tartogattam a csomagtartóba.

Eztán nyakamba kanyrítottam lábaimat és visszaindultam a főtér irányába megszerezni aznapi rajtszámomat. Odaérve ez meglepően gyorsan és flottul meg is volt kb. két perc alatt. Ekkoron más dolgom már nem volt, mint előkeríteni Jocót, aki valamikor, valakivel, valahonnan érkezik.

Keszthelyre beérve már egy csomó utca le volt zárva, így össze-vissza kalandozva, végül is az Óperenciás tengeren ugyan túl, de a szupermarketeken még innen sikerült megállnom.

Keszthely előtt még bementem egy hazai érdekeltségű benzinkútra. Eü. szünetre, meg mindenféle étel-itóka vásárlására.

Marcali után aztán kicsit becsavarodott az időjárás. Voltak kb. 500 m hosszú szakaszok, ahol úgy esett, hogy a vizet alíg bírta el az ablaktörlő. Mellette persze verőfényes kék ég, meg pamacsnyi felhők. Csak azok a pamacsok össze-vissza szórták a vizet. No, ezek a pamacsok persze később meg is találtak minket a versenyen.

Az út nagyjából eseménytelenül zajlott. Csak mentem és élveztem az autórádió kusza és zörgő hangjait.

Gyorsan beszórtam a kocsiba az előző este összerakott cuccot. Becsuktam a ház bejárati kapuját. Kinyitottam a kocsikaput. Kiálltam kocsival. Majd becsuktam a kaput. Majd visszarohantam a házba a napszemüvegemért. Majd bezártam a házat. Beszálltam a kocsiba, majd visszarohantam a fényképezőgépemért, amivel aztán végül is csak egyetlenegy képet sikerült csinálni, valami átalakított kispolskiról. Aztán uzsgyi.

Verőfényes napra ébredtem. Az ég szemfájdítóan kék volt és az apró bodorfelhők kedvesen bodorodtak.

Yours Truly nyereményjáték a futoterkep.hu-n

Köpjetek le, rúgjatok belém, de most reklámozni fogok, pláne hogy két elefánt is érintett a témában.

Szóval van ez a Yours Truly mozgalom. 25 vagy 50 km gyalog vagy futva a megadott napon, 24 órán belül.

Namármost kinézve nem látok a hótól, de ha valaki ebben a hidegben is teljesíti megérdemel egy kis ajándékot :)
Ha feltöltöd ide az útvonalat, nyerhetsz: http://www.futoterkep.hu/yourstrulyakcio/

Na ennyi volt a reklám, lehet anyázni :)

Összesítő és lelkesítő

Hát megszokott módon az elmúlt év összesítése következik:

Lefutott táv: 975 km.

Nagyon karcsú eredmény, de miután ismét megszaporodott a család, így nehezebb volt időt találni a futásra. Gyakorlatilag edzés szempontból az utolsó negyedév nyugodtan zárójelbe tehető.

Leghosszabb táv: 42.47 km.

Az ultrabalcsi első két távja.

Versenyek: mindössze 2 db utcai verseny, egy terepfutás és egy teljesítménytúra végigfutása.

Mivel csak ennyi, így ideférnek:

UltraBalaton váltó, Bükki hegyi maraton (félmaraton), Bp maraton váltó és a szokásos Egri Bükk 30, ahol viszont saját pályacsúcsot állítottam be :)

Nem kevés munkával ebben az évben sikerült elindítani a Futótérkép oldalt, ahol (ki még nem tudná) futóútvonalakat lehet megosztani. Fel is töltögettem szépen közel 600 kilométernyi edzés- és versenyútvonalat. Az élet itt sem áll meg, már készen állnak a bombasztikus új fejlesztések az új évre :)

És most térjünk rá a lelkesítő részre.

Fejembe vettem, hogy idén külföldi futások is lesznek, mindjárt nyitásnak a Bécs Maratont néztem ki. Ez közel is van, így a családnak sem kényelmetlenség, ráadásul, bármilyen furcsán hangzik, de némi átutazástól eltekintve nem láttam még a császári fővárost.

Ennek köszönhetően nem volt pardon és neki kellett állni az edzésmunkának. Mivel az ünnepekben a szülőknél voltunk, így természetesen a Bükkben nyomtam két nap. Hát a sebességem eléggé feledhető volt, de alapjában véve nem volt gondom. Itt-ott még havat is láttam az első futás alkalmával, de másnapra sajnos minden elolvadt.

Mindenesetre pár képet csináltam, főleg a a saját szórakoztatásomra, és fel is pakoltam őket az edzésútvonallal együtt.

Amíg én kocogtam addig a gyerekek a tónál sétáltak, de sajnos leginkább ott is csak sár volt.

A szilveszteri futás a szokott hegymenet volt a Barát réttől a Völgyfő házig. Magam sem akartam elhinni, mikor megláttam, hogy ezt az útvonalat csak egy óra alatt sikerült abszolválni. Mindegy, a lényeg, hogy izomláz, ilyesmi nem lépett fel, úgyhogy talán nem szakadtam össze annyira ez alatt a két hónap lustálkodás alatt, mint gondoltam. Bár jobban utánaszámolva ez 6 perces, féllútig felfelé, szóval végül is...

Remélem sikerül megőrizni a lelkesedésemet az idei év során és a további célokat is abszolválni.

Velencei tókerülő futás

Na, ja. Kicsit régebben volt, na, de nehogy már egy szó se essen róla a blogon, mert azért elég jó és hosszú és tisztességes teljesítés volt.

Hajnali 4:45-kor keltünk, hogy odaérjünk a 8 órás indulásra. Eleve fel voltam dúlva, hogy hogy a fenébe lehet hajnali 8-ra tenni az indulást, de mindegy.

Tamás megjött, be a kocsiba. Irány a Velencei tó.  Az M 7-ről majdnem túlmentünk a leágazódódáson, még jó, hogy éppen előtte beszéltem Macival és jelezte, hogy egy M..l kútnál kell lefordulni, mert külön jelzett letérő nincs.

Csak a Jó Isten a megmondhatója hogyan keveredtünk oda, de nagyjából véletlenszerűen forgolódtunk az utcákon, mert térképünk nem volt és ippen a versenycentrumhoz lyukadtunk ki :-).

Odaérve hatalmas nevező tömeg. Ezt úgy, ahogy van elrontották a szervezők. Mi az interneten neveztünk. Ott megadtunk minden adatot az előnevezésnél. Aztán küldtek egy e-mailt, hogy írjunk le megint minden adatot plusz, hogy mikor, hogyan fizettük ki. Nagyot nyeltünk leírtuk másodszor is.

A helyszínen aztán kitöltettek velünk egy nevezési lapot harmadszor is. A több száz emberre volt egyetlen ügyintéző sátor, ahol ráadásul még a chipeket sem társították az emberekkel, vagy a számokkal előre, tehát még azt is ügyintézni kellett stb stb stb.

A futóknak legyen mondva azért nem volt belőle nagy balhé, pedig lehetett volna, mert igen morcosak voltunk a szervezést látván.

Végül is 9:30-kor indultunk el a verseny (4:45 helyett kelhettem volna 6:15-kor is ).

Aztán a futás az már jól esett. Az északi parton dombos. Azért nem vészes szintekkel. Útbiztosítás nem volt, de olyan sokan futottunk, hogy ezt maga a tömeg megoldotta magának. Azaz az autósok nem tudtak mellénk bejönni. A frissítések jó ütemben voltak elhelyezve, de sok volt ott is a tévedés. Szénsavas víz, vízadagoló??? (ez hogy jut eszébe egy épelméjű szervezőnek?), amiből alig jön a víz - ki is hagytuk -, izo nem volt. Viszont a darabolt őszibarack nagyon a kedvemre volt, meg a gumimacik is, bár abból nem mertem enni.

Zsuzsa és Tamás előre mentek, én Macival kocogtam kicsit hátrébb. Nem terveztünk nagy menetet. Pontosan 10-es átlagot futottunk az első óra végére.

Meg kell még említenem, hogy Erzsi váltóban nyomta, becsületére legyen mondva nagyon tisztességesen.

Sajnos Macinak heveny gyomorproblémái lettek (vagy frissítés? nem tom) úgy 14 km környékére. Akkor értek mellénk szurkolóink és jelezték, hogy Erzsi nincs már nagyon mögöttünk. Macival lebeszéltük, hogy ő bevárja Erzsit, én meg kicsit tempósabb ügetésre váltottam.

Mivel nekem a 10-es tempó elég lassú volt, gyakorlatilag itt még egészen kipihent voltam. Úgyhogy az utolsó 12 km-re nekiálltam tempózni. Sorra hagytam le a korábban minket leelőzőket, ami igen jó érzés volt :-D. Ráadásul furcsán néztek is rám, hogy mi van velem, hogy pont a végére jön meg az erőm.

Sok mindenről nem tudok beszámolni, szépen beértem. Igaz, hogy később a GPS óra adatai nem igazolták, hogy a korábbinál gyorsabban futottam volna, bár én így éreztem. No, meg lehet, hogy az is benne volt, hogy sok embert előztem le az uccsó 10 km-en.

A befutón jól megtréfáltak mert egy tányéron szőlőcukornak látszó cucc volt, amiből be is vettem egy marékkal a számba. Mint kiderült pezsgőtabletta volt. Rohantam kiköpni , merthogy felhabzott a számban. Még jó, hogy nem nyeltem le.

Zsuzsa meg Tamás már ott vártak. Mint megtudtam Tamás nem tudta visszafogni a lovakat, szóval elfutott Zsuzsától, de aztán mindenki bevárt mindenkit a végén.

Kaptunk érmet, meg polót is.

Voltak programok is, amiket úgy szerveztek, hogy a rajt után, szóval nem a futóknak. Ügyes elgondolás, merthogy a futókat kísérő tömeg meg ment a futók után buzdítani, így komolyan érdekelne, hogy a szervezőkön kívül ki maradt még ott?

Egynek jó volt. Élveztem is, mert jól ment. Ha a szervezésben fejlődnek és előre átgondolják jobban, akkor jó lesz ez.

Az időjárás amúgy szerintem nagyon jó volt. Szeles, nem túl meleg, a végén kicsit szitált is talán az eső.

Aztán egy tóparti kis büfében nyomtunk valami kaját és irány haza.

A szervezéstől eltekintve nekem jól esett.

No, Dübörgés és Rock'n'Roll!