Testi-lelki állapotokról és gyenge próbálkozásokról a négy fal között

Az elmúlt egy-két hétben eltökéltem, hogy mire a Margita 40 lesz úgy-ahogy formába hozom magam.

 Az edzéseket az utóbbi időben igen nehezen tudom sajnos kivitelezni, ami részben rajtam áll (vagy inkább fekszik, jelentős  súllyal), más részben nem.

Baráti körökben köztudott, hogy hamarosan újabb taggal bővül a család, így böcsületes családapaként próbálok nagyobb részt magamra vállalni (sajnos kevéssé sikerül). Az elmúlt időszakban ehhez jön, hogy az egyébként is szűkre szabott szabadidőmből újabb szeletet hasít ki a nemrégiben elkészült, korábban már emlegetett futótérkép téma. Ráadásul a tetejébe még először jeges-fagyos utána esős-nyálas, de mindvégig gusztustalan időjárás volt, nem kevésbé utálatos módon korai sötétedéssel.

Minden adva hát a punnyadáshoz, amiből csak spartatlonistákat megszégyenítő lelkierővel lehetséges kitörni, ha egyáltalán.

A fent említett időjárási körülmények között két dolgot utálok nagyon. Átöltözni (millió ruha) és vízben trappolni (főleg, ha beázik a cipőm). Előbbiek miatt értelmes kitörési kísérletnek gondoltam, hogy a cég konditermében levő, amúgy sem kihasznált futópadot megpróbálom igénybe venni, valami edzésnek tűnő tevékenység céljából.

Első alkalommal rettenetesen rossz volt, egyszerűen képtelen voltam megtalálni a ritmust, nem lehetett a keskeny szalagon úgy csámpázni jobbra - balra, ahogy én azt megszoktam. Nem beszélve arról, hogy a tempót a gép diktálja, de legalábbis matatgatni kell, ha változtatni akarsz.

Egy szó mint száz a félórás edzés úgy lefárasztott, mint normál esetben  egy órás. Arról nem is beszélek, hogy "rendes" futás alkalmával fél óra alatt a leglazább tempóban is azért 5 kilit lenyom az ember, de akkor már aludtam is egyet közben.

Na most, ha hinni lehet (szerintem nem lehet) a mérőkének, akkor valami 3.5öt sikerült abszolválnom enyi idő alatt. Hm.

A következő már egy kicsit jobb volt, a rákövetkező megint. De zene nélkül egyenlő a dolog az öngyilkossággal.

Ami nagyon fura nekem az a sebesség. Az 5-5.5 perc/km nekem az átlagos futótempóm, ami ugye olyan 10-11 km/h. A padon pedig a 7.5-ös tempónál már majd' kiköptem a tüdőmet, feljebb nem is mertem vinni. A 40 perces hegyes-völgyes program amit végigcsináltam teljesen kikészített, pedig az sem ment fölé ennek.

Két magyarázatot tudok elképzelni. Az egyik, hogy a futás annyira más ezzel az eszközzel, hogy az ember kevesebbet tud teljesíteni, a másik pedig az, hogy egész egyszerűen pontatlanul méri és jelzi ki a különböző adatokat.

Az első azért gáz, mert ha jól tudom mindenféle mérésekre meg vizsgálatokra is használják, márpedig akkor az adatok falsak. A második azért, mert egy k*a drága futópad legyen má' pontos.

Összefoglalva, ha egy mondatot kéne mondanom a futópadról az ez lenne:

Kerüld el, ha teheted!