Fétis crossfutás

Kacsa barátunk felhívott a múlt héten, hogy nem lenne-e kedvem szombaton egy kis laza 14ks terepfutáson részt venni. Természetesen igent mondtam, meg is egyeztünk ebben.

A verseny Gödön volt, elég közel, ezért természetesen majdnem lekéstem a rajtot. Mikor láttam, hogy már kis híján fél 11 van, próbáltam felhívni Kacsa barátunkat, hogy nevezzen már be engem is a versenybe. Természetesen nem vette fel. Kicsit később újra próbáltam. Akkor sem.

Szerencsére félre azért sikerült odaérni, köszönhetően annak, hogy a rendezvény helye szépen ki volt táblázva a 2es úttól kezdve. Viszont a tízkor ellőtt 2kmes verseny útvonala keresztezte a megközelítést, így gyorsan leálltam az út szélére és gyorsan iszkoltam nevezni. Mivel kevés résztvevő volt, így nem volt gond szerencsére ezzel. Visszaszaladtam átöltöztem, aztán még arra is volt idő, hogy bemelegítésképpen Botival rohangáljunk egy kicsit, míg nem kezdődik a bábelőadás, illetve a verseny. Előbbit Boti várta, utóbbit én :)

Elég az hozzá, hogy ellőtték a rajtot valamivel 11 után. Gondoltam megnézem, mit tud az eleje, próbálom velük tartani a lépést. Hát nem nagyon sikerült :) 3-4 ember úgy húzott el, mintha 200m-es verseny lenne. Az utánuk menők 4 perc körüli km-ekkel mentek, egy darabig tartottam velük a tempót, de persze csak poénból, tisztában voltam vele, hogy ezt a tempót 1-2 km-nél tovább nem bírom. 2 km-nél meg is untam az erőlködést, nem akartam nagyon kikészülni, ezért lassítottam. Valamivel azonban nem számítottam, éppen valamivel 2km után homokos rész kezdődött, ami aztán legnagyobb bánatomra a verseny nagy részén meg is maradt. Aki futott már homokban tudja, miről beszélek, mikor azt mondom, hogy a tempós futás - legalábbis számomra - gyakorlatilag lehetetlen volt. Képtelenség normálisan elrugaszkodni és gyakorlatilag minél jobban akarná az ember nyomni, annál inkább helyben futás jellege lesz a dolognak. Szóval a tervezett 4:30 helyett olyan 5 percesekre lassultam, de az első 2 km kipihenése így is kb a 10. km-ig tartott.

Az első frissítésnél összeszaladt kicsit a mezőny azon része, amely körülöttem volt, két úriemberrel összeverődtünk. Előzgettük egymást, de nagyjából együtt mentünk, volt, aki az emelkedőkön ment el kicsit, volt, aki a síkon és volt, aki a lejtőn, de amikor változott a terep változott a sorrend is. A féltáv körül egy szeles gernicen futottunk, itt nagyon örültem annak, ami miatt az elején még átkozódtam, nevezetesen, hogy hosszúnadrágban indultam neki a távnak. Ennek egyébként igen egyszerű oka volt, mégpedig az, hogy hétközben késő délután futottam mindig és akkor már nem volt olyan túl meleg, tehát az autóban csak ez a cucc volt, másikat pedig nem tettem be. Ezen a gerncen a szél más gondot is okozott, ugyanis a kiváló homokot, hogy minden csodás legyen kiválóan felkapta, felkavarta, és telefújta szemem-szám.

Nem sokkal később elhagytük a vacak homokos részt és az utolsó kilométereken már mentem mint a meszes. Így lett az időm 1:47:45. Nem egy nagy idő, de mára jó vó’t.