A sajnálatos bringás incidensem óta ezen a hétvégén volt az első olyan alkalom, hogy komolyabban futásra ragadtattam magam. Ennek persze nem csak a baleset volt az oka, hanem egyéb körülmények is közrejátszottak, de akárhogy is, két és fél hét csaknem teljesen kimaradt edzés szempontjából. Az ezelőtti hétvégén Egerben sikerült egy rövid és óvatos futkosást produkálni, olyan 8-9 kilométert, de nem teljesen volt jó ötlet. Várakozásaimmal ellentétben a fejemmel semmi gáz nem volt, de érdekes módon a vállam nagyon megfájdult egy fél óra után.

Ezután úgy gondoltam, ez esetben célszerű lesz még egy heti pihenőt beiktatni, és lőn.

Azt kell mondjam a pihenő jót tett, mert hál' Istennek már semmilyen panaszt nem észleltem. Ellenben olyan szinten ki voltam pihenve és fel voltam töltődve, hogy a fokozatosság elve alapján beiktatott 10 szombati és 12 vasárnapi kilométert észre sem vettem. Ki kell néznem valami őszi maratont, hogy legyen motivációm, aztán hajráf :)

Remélem hamarosan a bringát is rendbe tudom hozatni, mert, bár imádok autózni, de Bp-n hétköznap rémálom.