Egy 20 a Bükkben ami 25 lett

Különböző, itt nem részletezett okokból (de sajnos nem jókedvemben) ismét Egerben töltöttem a hétvégét.

Azért, ha már ott vagyok, természetesen nem hagyhattam ki, hogy egy jót fussak az erdőben. Vasárnap délelőtt bepattantam hát az autóba és irány Felsőtárkány, közelebbről a Barát réti elágazó. Letettem az autót, némi bemelegítés után nekiindultam a 20 km-esnek tervezett kocogásnak az itókás övemre aggatott cca fél liter izotóniás ital és egy csoki társaságában.

A terv szerint a Völgyfő házig mentem felfelé, majd le Bükkzsércre, illetve keresztül rajta. Nagyon jól esett a futás, bár kicsit meleg volt már ekkor, hiszen a falu határában kimentem a fák alól.

Bükkzsérc után a Hór völgyében folytattam, még mindig terv szerint az utat, egész az Oszlánál levő tájházig és még azon is túl. Innen már jól látszott a mai legnagyobb ellenfelem az Ódor-hegy (lsd kép). Eredetileg úgy terveztem, hogy az Ódor hegyet északról támadom meg a gerincen, mivel az hosszabb, de kevéssé meredek. Itt néztem rá a kiváló kölcsön GPS órámra és konstatáltam, hogy bizony otthon valamit igencsak benéztem, mert ez nem 20 kili lesz, tekintve, hogy már majdnem 20-at mentem és még vissza kell mennem ugye Felsőtárkányba.

Na ezt végiggondoltam, majd eszembe jutott, hogy van itt a déli oldalon is valami út, ha jól emlékszem, aztán, ha nem akkor majd direktbe felmászom, mert mi az nekem. Kicsit sétáltam, közben elmajszoltam a csokit. Közben meg is találtam az emlékeimből derengő utat és elkezdtem szépen felfelé kocogni rajta. Meglepetésemre egész jól futható volt. Egy darabig :) Találkoztam egy tanácstalan házaspárral itt, akik kérdezték, hogy erre kell-e menni az Ódor várhoz. Mondtam nekik, hogy remélem igen mert magam is oda igyekszem, de valószínűleg nem ez a legkellemesebb út oda. Ezután fickósan továbbfutottam egészen az Ódor lápáig. Nos itt döntenem kellett, hogy vagy a horhosban kerülgetem a nem kis mennyiségű kidőlt fát vagy direktben nekimegyek a hegynek. Egyet lehet találgatni mit választottam. Természetesen neki a hegynek...

10-15 perc igen kemény mászás után konstatáltam, hogy ez nem volt egy világrengető ötlet, de most már fejezzük be ugye amit elkezdtünk, hát tovább kapaszkodtam. Újabb öt perc után végre-valahára megfogtam a gerincutat és felkocogtam, érezve a füstszagot fentről. Ugyanis elég kedvelt kirándulóhely ez, esőbeállóval, tűzrakóhellyel. Gyakran vannak itt barlangász csoportok is a közelben található fokozottan védett Hajnóczy barlang miatt. Persze értelmes úton is fel lehet  jutni, nem csak úgy, ahogyan én :)

Fönt egy sporttárs vígan integetett, mintha régi jó ismerősök lennénk, de nem tudom ki volt az, ha esetleg olvassa a blogot, akkor legyen szíves és írja be. Azt láttam, hogy tavalyi piros Délibáb futás póló van rajta.

Végre-valahára fenn voltam, azonban menet közben kifogytam az innivalóból (legalábbis azt hittem) és legalább 30 fok volt már, rám pedig még 4-5 km várt, az útvonaltól függően. A Völgyfő házig egy kissé kalandos úton (persze megint nem a turista ösvényen) zerge módra letipegtem, itt aztán gondolkodóba estem, hogy a rövidebb úton menjek-e víz nélkül, mert a rövidebb út elkerüli a forrást vagy a hosszabb úton és igyak egy kis finom forrásvizet a Zsuzsa forrásból. Itt jegyezném meg, hogy az előzőleg említett zergemutatvánnyal természetesen már sikeresen kikerültem a Szent Erzsébet forrást....

Végül az utóbbi mellett döntöttem és komótos kocogás -gyaloglás kombóval szépen megközelítettem a forrást. A forrásál elővettem a kulacsaimat és döbbenten konstatáltam, hogy az egyik félig van. Hát így nem csoda, hogy szomjas vagyok :) Valamilyen megfontolásból elkezdtem a "B" kulacsból inni, mikor az "A" kulacsban még volt. Na mindegy, mondtam egy cifrát, majd felhajtottam a meleg isot, aztán pedig jó hideg forrásvízzel öblítettem le.

Felfrissülve kocogtam végig a maradék 4 kilométeren, nem erőltetve a tempót. Férfiasan bevallom, hogy az edzésnek szánt futás végén csaknem úgy éreztem magam, mintha egy maratonon lennék túl. Hogy a hegy kemény volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy másnap a combomban hónapok óta nem érzett izomláz jelentkezett a gondos nyújtás és sportbalzsamozás ellenére.

Felsőtárkányban még meg kellett állnom egy nagyon drága kólát meginni, a szerencsére mindig a hamutartóban lötyögő, eredetileg parkolásra gyűjtögetett aprópénzből.

Bár a fentiekből talán nem úgy tűnik, de nagyon élveztem a kb 1 hónapja első igazi futást.

Futás és zene

Egy ideje készülök már erre az írásra, csak valahogy mindig elmaradt, de ami késik nem múlik.

Két ázsiai kap föszerepet az írásban:

Samsung YP-U3, aki koreai

és a

Tokyo Ska Paradise Orchestra

akik japánok.

Visszajáró lelkek tapasztalhatták, sokszor hangzik el a csatakiáltás: "Dübörgés és Rock and Roll". Az ebből a felkiáltásból fakadó képnek jómagam ezidáig olyan nagyon nem feleltem meg, mivel edzés közben sosem hallgattam zenét, leginkább az autóban esetleg néh munka közben. Ennek több egyik oka az volt - ki nem találná senki - hogy nem volt megfelelő eszköz a birtokomban, a másik ok pediglen az, hogy legtöbbször igyekeztem olyan helyekre menni, ahol inkább a csendet élvezem mintsem valami mesterséges zajt.

De egyszer csak eljött az idő, hogy egyre gyakrabban szorultam rá, hogy újra és újra a legközelebbi futóterepet válasszam, a Rákos partját. Annyira nem rossz ez a parkos, ligetes, levegős pálya, de így a sokszor sokadik menet után bizony néha már unalmas volt. Egy ilyen kissé unalmas futás alkalmával jutott eszembe, hogy érdemes lenne beszerezni valami alapáras mp3 lejátszót.

A tavalyi év karácsonyán a jézuskának megsúgta valaki az ötletet, így aztán gazdagabb lettem egy újabb kütyüvel, a fent bemutatott Samsung YP-U3 készülékkel. Semmi extra nem mondható el róla, van némi memória benne meg egy rádió, de a célnak tökéletesen megfelel. A fejhallgatója sajnos futáshoz nem a legtökéletesebb, azt ki kellett cserélnem. Remekül szól, csak hajlamos kiesni a mozgás miatt.

Lelkesen kezdtem hát válogatni a zenéket, mi is lenne jó az edzéshez. Próbálkoztam a durvább vonallal, Metallica, System of a Down vonalon, de ez valahogy nem jött be, azután a dallamosabb történetek felé vitorláztam.

Végül ami maradéktalanul bevált az az egyébként is nagy kedvenc TSPO zenekar. Annyi a lényeg, hogy Orchestra, vagyis jó sokan vannak :) Fúvósok, meg persze "hagyományos" felszerelés (gitár, dob, miegymás). Ahogy a nevükből is látszik a ska műfajában alkotnak maradandót. De ez tényleg így teljes, mert bizony vannak ezen a területen olyan zenekarok, akiknek a "művészetét" elég nagy jóindulattal lehet csak zeneinek mondani. Ez a pár őrült japán arc, szokás szerint fog valamit, amit máshol találtak ki, majd csinálnakl vele valamit, amitől sokkal jobb lesz mint bármely más hasonló. Dehát ezek a japánok már csak ilyenek, gondoljunk pl az írásukra vagy az iparukra.

Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, elnézést...

Szóval ennek a stílusnak az alapja a kéttónus, illetve ha autentikus akarok lenni akkor a "two tone". Ez pedig egy olyan ritmus, ami remekül alkalmas arra, hogy a futásunk ritmusát hozzá igazítsuk. Mindemellett többnyire meglehetősen vidám muzsika, mind témájában, mind pedig a dallamvilág tekintetében, így biztosítva napsugaras érzésű futást tél esti edzések során is. Némelyeknek mitagadás erről a ritmusról elsőre a jó öreg csárdás és késői vadhajtása a lakodalmas muzsika ugrik be, amiben talán van is valami. Ez egy japán zenekar tekintetében nem biztos, hogy furcsa, hiszen valahol az ázsiai zenei alapokat hordozzuk magunkkal mindketten. Ami miatt furcsa az az, hogy állítólag ez a stílus jamaikai négerektől származik. Ez számomra kissé érdekes, a ritmus és dallamvilág miatt, de ezt mondják az okosok, hát elhiszem. Megaztán nem is fontos annyira.

A tavaly általam összedobott 2006-os eseményekről szóló Elefántfilm alatt is ha jól emlékszem ők szóltak egyébként, a 2007-es idő hiányában elmaradt, mivel nem is nagyon volt sikere az előzőnek ezért nem görcsöltem vele, de ha lett volna valószínűleg ebben is az lett volna az aláfestés. Ha máshol nem a honlapjukon bele lehet hallgatni, meg lehet találni "itt-ott" a neten mp3akat tőlük.

Hát akkor:

Dübörgés és rock and roll! :)