Vajtai tekerés

Csak egy rövidke bejegyzést írnék, mivel ritkán kerékpározunk, kár lenne kihagyni.

Vajtán tekertünk 50 illetve 100 km-t. A randi a vajtai fürdő előtt volt, a fehérvári szekció 3+1 fővel, (azaz 3 tag és 1 vendég) érkezett, a kaposvári alakulat 2 fővel jeleskedett.

Név szerint Kata, Erzsi plusz férje, és Maci, valamint Vajdaúr és Tamás.

Remélem nem hagytam ki senkit. :-)

Az idő remek volt, el is kezdtük gyorsan a tekerést.

Már a falu elhagyása után elhagytak mindannyian, igaz Tamás úgy ült a kölcsönbringáján, mint majom a motoron, már elnézést a hasonlatért, de csak tekerte-tekerte-tekerte, és alig haladt.

Persze sokkal jobban haladt még így is, mint én. Férjem elég nagy bringás (Jocónak üzenem, már többször elcsapták!) egy darabig szépen haladt a többiekkel, és ment is volna végig, de mint rendes férj, természetesen megvárt engem.

Elhaladtam a cecei dinnyeárusok mellett, végig a falun, aztán az Örspusztai bekötőnél várt rám a férj. Innen együtt tekertünk, a többieknek nyoma sem maradt. Elporzottak Macival az élen.

Az út nagyon kellemes volt, nem volt nagy forgalom, csak egy kicsi szakaszon. Egyébként halastavak mellett haladtunk aztán be Sárbogárdra, itt mentek másfele a többiek. Ők ha jól emlékszem Kislók érintésével valahol visszatértek az általunk bejárt útra.

Nekünk a végtelenül hosszú Alap nevű falu következett, ahol már vártam a frissítőpontot. Sajnos inni nem adtak, de a kocsmában lehetett vásárolni.

Aztán már dinnyeföldek között vezetett vissza az út, de persze aszfalton végig, és sikeresen teljesítettem(tük) a távot.

Oklevél, kitűző, és én a kedvezményes belépővel úsztam is egy jót, mire megjöttek a többiek.

Mindenki szépen bebringázott, a mi időnk 2,5 óra, az övék azt hiszem picit több, mint 4 óra körül volt.

Hazafele bevásároltunk dinnyéből bőségesen, és mindannyian Fehérvár felé vettük az irányt. Jól sikerült kerti-partival zártuk a napot.

Rövid de kellemetlen hétvége a balesetin

Másfél héttel ezelőtt péntektől hétfőig a Délibáb futás helyett jómagam a traumatológiai osztályon élveztem a magyar társadalombiztosítás jóvoltából az Árpád úti kórház vendégszeretetét.

A biciklis halállista első helyén szereplő kereszteződésben volt szerencsém összetalálkozni egy, a mackósajtot figyelmen kívül hagyó autóssal. Tízből nyolcszor viselek sisakot, mivel voltak már kellemetlen élményeim. Lehet találgatni, ezúttal volt-e rajtam. Természetesen nem.

Ennek ellenére Istennek hála olcsón megúsztam a dolgot, hiszen semmim sem tört el, csak kaptam egy kiadós egyrázkódást, meg volt némi filmszakadás a történetben, ezért aztán nem úsztam meg a kórházat. 

Még szombat éjjel  behoztak egy kerékpáros kollégát, akinek pechjére éppen másfelé nézett az őrangyala. Koponya, kulccsont és alkartöréssel sikerült vennie az akadályt, pedig őt nem ütötték el, csak egy nagyon nagyot esett.

Engem rövid megfigyelés után hazaengedtek, de egy-két izületem még most sincs a helyzet magaslatán.

Két tanulságot tudnék hozni a végére.

MINDIG vegyél sisakot.

Elsőbbsége annak van, akinek megadják.