Gyertek ki a Vadasparkba

A mai túrára már csak ketten maradtunk Macival, a Kaposvári szekció úgy döntött nem jön. Gyenge 16,4 km-re nem is érdemes két olyan kemény bébielefántnak mint Vajdaúr és Tamás.

Laza fél kilences indulással kezdtük a túrát a Széchenyi hegyi gyermekvasút megállójától. Mindjárt a rajtnál kemény maggal találkoztunk, Csilla éppen egy éjszakai túrát vezetett le, nagyjából alvajárva. Teljesen új nagyon szép erdei úton indultunk, gyanúsan sokat lefele. A túra során érintettük a Sissi túra mozgalom pontjait, néha kis kitérőkkel, két legyet akartunk ütni egy csapásra. Ilyen volt például az Uti Madonna is, ami az első pont volt, pontőrök nélkül. Kérdésekre kellett válaszolni. Szép házak között, zöldben, szép kilátással találtuk meg az Ördög-ormot, picit belekeveredtünk a jelzésekbe, mert az útleírás már a részletesnél is részletesebb volt, de mégsem egyértelmű. Maci a végén már idegbajt kapott tőle. 1 km távhoz nagyjából fél oldal olvasnivaló volt.

Az Ördög-orom elhagyása után kis kerülővel megtalálva a helyes utat, az Irhás árokba értünk, ahonnan lejjebb már nem lehetett menni, kezdődött a felfele gyaloglás. 16 és fél kilométeren 580 szint, nem olyan kevés ám. A buszvégállomáshoz kellett menni, aztán fel a Frank-hegyi túristaházhoz, ahol egy hideg kólával nyertünk újabb erőt.

Az időjárás remek volt, már bántam hogy nem rövidnadrágot vettem. Maci abban volt, és szandiban, mint aki nem is túrázik, csak kirándul. És így is volt.

Erdő, hegyek, aztán a Máriamakki kegytemplom következett, ahol savanyú ábrázattal emlékeztem a tavaly nyári ittjártamra, a bizonyos holtfárasztó SzuSóBuha kupa harmadik túráján. Utáltam. :-)

Most azért jobban esett a kis tisztáson lenni, mint tavaly. Csak azon csodálkoztunk, hogy kerültek sokan elénk, hiszen ki sem kerültek minket. ?

No, a kispista klubot elhagyva ismét erdő, hosszan, kanyargósan, hegynek föl, völgynek le. Ez volt a Virág völgy, aztán végre a Vadaspark kisvasúti megállójához értünk. Hosszúnak tűnt már a túra, és reméltük közel a cél.

De még át kellett menni a Budakeszi úton, onnan még mindig sokat gyalogolva, sok pesti kirándulót kikerülve értünk végre a Vadasparkhoz.

Itt kaptunk finom vajas és lekváros kenyeret, málnaszörpöt, és érdekes, egyedi "Fakitűzőt". Nagyon jópofa kör alakú, vadasparkos emblémával ellátott fából készült, és zsinórra felfűzött kitűzőke. Nekem nagyon tetszik, és egyedi. Tehát megérte a túra.

Be lehetett menni a parkba ingyen, de már nem volt kedvünk, az idő is jól eljárt. Jó kis túra volt, de mivel vissza kellett jutni a kocsihoz, még nem volt vége. Visszagyalogoltunk a Szép Juhásznéhoz, ez kb. 3 km lehetett csak, ahol éppen elértük a gyermekvasutat, és egy kis vonatozással zártuk a napot.

Egészen gyereknek éreztem magam. Jó volt. :-)

A legifjabb Bébielefánt debütálása

Ezen a hétvégén megpróbáltuk (egyelőre) egyetlen gyermekünket elindítani a "lejtőn", ami a természetjárást illeti. Kinéztünk egy neki való távot, az Erzsi által is emlegetett IVV túrán. Ritkán van 5 km-es résztáv, ezért nem is haboztunk, mikor szóbakerült a dolog. Mivel gyermekünk 2.5 éves ezért nagyobb táv szóba sem jöhetett, még nyakban vivős történetként sem, pláne, mivel a kis sajtkukac nemigen hagyja, hogy a nyakamban vigyem. A túra azért is volt szimpatikus, mert boldogult ifjúkorom emlékeit idézte, ugyanis, itt, Sukorón volt a másodéves terepgyakorlat megrendezve minden évben, a miénkről még mindig őriznek néhány jellegzetes fotót a tanszék oldalán.

Épp csak sikerül az indítás bezárása előtt elindulni, mert egyrészt csemeténk későn kelt, másrészt pedig jóval több résztvevő volt, mint amire számítottak a szervezők. Végül megkaptuk a szép kivitelű ellenőrzőlapot, rajta egyetlen EP pecsétjének helyével, mint Amgelika forrás. Kisfiunk termászetesen nagysából 5 méterenként állt meg kavicsot szedni, virágot gyűjteni, kutat nézni, majd megnit kavicsot szedni, stb :) Körülbelül félóra alatt sikerült eljutnunk a mintegy 500 méterre levő, fent emlegetett mérőbázishoz, amiről csináltam is képeket. Azért itt még erősen kétséges volt, hogy sikerül-e abszolválnunk a távot 16:00-ig, amikor is zár a cél, ez látszik is az arckifejezéseken.

Végül, az első domb megmászása után gyermekünk lendületbe jött, sokszor nekünk kellett sietni, hogy utólérjük, de szerencsére többnyire azért közbejött egy csigabiga, bogárka vagy egyéb szemlélnivaló, ami lassításra és hosszas szemlélődésre késztette, de ettől eltekintve jól haladtunk. Igaz az út negyedénél utólért bennünket a seprű, egy kedves pálinkaszagú bácsi személyében, aki nagyon lelkesen mesélgette a területhez kapcsolódó turista és tájfutó élményeit.

Az egyik sziklás részen összefutottunk egy népesebb turistacsoporttal, aholis meggyőződhettünk róla, hogy a férfiúi hiúság igen korán kialakul, ugyanis a követkeő történt. Mivel a hegy elég meredek volt, ezért Botit felvettem az ölembe és mivel megengedte, ezért ebből látszott, hogy valóban az :) Amikor azonban meglátta a turistacsoportot, főleg köztük néhány 6-8 éves forma fiúcskát, akik a sziklákon mászkálnak, azonnal elkezdett reklamálni, hogy tegyem le, majd pedig egyenes derékkal, fegyelmezetten lépegetett felfelé a lejtőn. A jelen levő turista bácsiknak pedig többször mondta, láthatóan elismerést várva: "Kicsit meredek...." :)

Ezután szint mmár nem volt, kellemes sétatempóban, egy hasraesés és néhány újabb bogárka megszemlélése után elértük az Angelika forrást.

Botond itt kapott egy csokitojást, illetve hármat, mert nemes egyszerűséggel kiszedte mindet a kosárból, de tette mindezt olyan édibédi mosollyal, hogy a néni nem tudta mondani, hogy csak egy jár. Mintegy fél órát pihengettünk itt, ettünk, ittunk, majd elindultunk lefelé. Eddigre remekül felvettük a ritmust, így meglehetősen jó tempóban mentünk lefelé, csak ritkán kellett noszogatáshoz folyamodni. Lenn a szántóföldeknél utólért bennünket Maci kolléga, majd kisvártatva feltűnt Erzsi is, utóbbi a szolgálati szabályzatnak megfelelő Bébielefánt pólóban, Maci valami Bécs - Budapestes pólóval próbált villantani, pedig olyanja sokkal több embernek van :)

Miután váltottunk pár szót elrohantak, mi pedig ballagtunk tovább a mi kis tempónkban. Miután elmentek, Botond, a hét eleji állatkerti emlékek hatására kerek szemekkel kérdezte, hogy no akkor mikor nézzük meg a macikákat és hol vannak? Próbáltuk megmagyarázni, hogy amikor maciról beszéltünk, akkor arról a nagydarab szakállas bácsiról volt szó. Erre megjegyezte, hogy attól félt, úgyhogy őt inkább ne nézzük meg :)

Aztán leértünk, még kicsit szórakoztattuk magunkat némi sorbanállással, majd hazaindultunk. Otthon a szomszédos cukrászdában még megjutalmaztuk magunkat egy fagyival.

Cca 3 óra alatt teljesítettük a távot, ami a körülmnényeket tekintve véleményem szerint meglepően jó idő. Az emléklap pedig most tényleg emléklap lett.

Van még pár kép itt.

Kötöttpályásokkal a budai hegyekben - Sponsored by MÁV & BKV

Az elmúlt hétvégét ellentétben megszállott barátainkkal jómagam a lazítás jegyében családom körében töltöttem. Azért persze nem szívesen kuksoltunk volna a négy fal között, így hosszan törtem a fejem, hogy mihez is kezdjünk, ami csemeténket is szórakoztatja és mi sem unjuk nagyon, ugyanakkor van némi kirándulás jellege is.

A Budai hegység térképét forgatva kigyulladt az isteni szikra. Hiszem március 15.-től menetrendszerűen robog a GyV, ráadásul nosztalgia gőzös is van. Utóbbiról sajnos kiderült, hogy beteg szegény, tehát mégsincs, de azért nem búsultunk el, beértük a "nemnosztalgia" dízelmozdonnyal is. Később tanakodtunk, hogy vajon mennyi idősnek kell lennie egy mozdonynak, hogy nosztalgiavonattá nyílvánítsák, ugyanis a szerelvényünket vontató román csoda testvérek között is volt 40 éves, ha nem 50.

Hátra volt még a lurkó meggyőzése, ami általában kemény dió. Most azonban kiejtve a varázslatos "vonatozás" szót azonnal csillogó szemmel láttunk neki az öltözködésnek, aztán irány a fogaskerekű. Ezt a járművet is igen élvezte már a trónörökös, viszont több ízben át akart szállni a lefelé tartó szerelvényre, mert az valamiért érdekesebbnek tűnt a számára. Aztán felértünk, kisebb kalandok után megvettük a jegyet, majd kisvártatva befutott az Oláhok Átka.

Természetesen, ahogy ilyenkor kell, előkerült a nasi, alma, ropi miegymás. Minden kereszteződésnél eleinte lelkes később kevésbé lelkes integetés. Aztán mikor épp kezdett unalmassá válni ott van ugye az örökzöld alagút :)

Hűvösvölgyből visszavillamosoztunk az 56-ossal, tartva magunkat a túra szabályaihoz (only kötöttpályás). Kellems pihentető nap volt, Boti másnap reggel alig nyitotta ki a szemét, máris előkereste a vonatos képeslapot amit vettünk, kemény 50 magyar forintért és leleksen mutogatta: "Ezzel mentünk! Kislány mondta hangmondóba mingyá' indul!" No ebből azt a következtetést vontam le, hogy valószínűleg eléggé tetszett neki a dolog. Ha lesz gőzös megint megyünk.

Van még pár kép itt.

Futás és zene

Egy ideje készülök már erre az írásra, csak valahogy mindig elmaradt, de ami késik nem múlik.

Két ázsiai kap föszerepet az írásban:

Samsung YP-U3, aki koreai

és a

Tokyo Ska Paradise Orchestra

akik japánok.

Visszajáró lelkek tapasztalhatták, sokszor hangzik el a csatakiáltás: "Dübörgés és Rock and Roll". Az ebből a felkiáltásból fakadó képnek jómagam ezidáig olyan nagyon nem feleltem meg, mivel edzés közben sosem hallgattam zenét, leginkább az autóban esetleg néh munka közben. Ennek több egyik oka az volt - ki nem találná senki - hogy nem volt megfelelő eszköz a birtokomban, a másik ok pediglen az, hogy legtöbbször igyekeztem olyan helyekre menni, ahol inkább a csendet élvezem mintsem valami mesterséges zajt.

De egyszer csak eljött az idő, hogy egyre gyakrabban szorultam rá, hogy újra és újra a legközelebbi futóterepet válasszam, a Rákos partját. Annyira nem rossz ez a parkos, ligetes, levegős pálya, de így a sokszor sokadik menet után bizony néha már unalmas volt. Egy ilyen kissé unalmas futás alkalmával jutott eszembe, hogy érdemes lenne beszerezni valami alapáras mp3 lejátszót.

A tavalyi év karácsonyán a jézuskának megsúgta valaki az ötletet, így aztán gazdagabb lettem egy újabb kütyüvel, a fent bemutatott Samsung YP-U3 készülékkel. Semmi extra nem mondható el róla, van némi memória benne meg egy rádió, de a célnak tökéletesen megfelel. A fejhallgatója sajnos futáshoz nem a legtökéletesebb, azt ki kellett cserélnem. Remekül szól, csak hajlamos kiesni a mozgás miatt.

Lelkesen kezdtem hát válogatni a zenéket, mi is lenne jó az edzéshez. Próbálkoztam a durvább vonallal, Metallica, System of a Down vonalon, de ez valahogy nem jött be, azután a dallamosabb történetek felé vitorláztam.

Végül ami maradéktalanul bevált az az egyébként is nagy kedvenc TSPO zenekar. Annyi a lényeg, hogy Orchestra, vagyis jó sokan vannak :) Fúvósok, meg persze "hagyományos" felszerelés (gitár, dob, miegymás). Ahogy a nevükből is látszik a ska műfajában alkotnak maradandót. De ez tényleg így teljes, mert bizony vannak ezen a területen olyan zenekarok, akiknek a "művészetét" elég nagy jóindulattal lehet csak zeneinek mondani. Ez a pár őrült japán arc, szokás szerint fog valamit, amit máshol találtak ki, majd csinálnakl vele valamit, amitől sokkal jobb lesz mint bármely más hasonló. Dehát ezek a japánok már csak ilyenek, gondoljunk pl az írásukra vagy az iparukra.

Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, elnézést...

Szóval ennek a stílusnak az alapja a kéttónus, illetve ha autentikus akarok lenni akkor a "two tone". Ez pedig egy olyan ritmus, ami remekül alkalmas arra, hogy a futásunk ritmusát hozzá igazítsuk. Mindemellett többnyire meglehetősen vidám muzsika, mind témájában, mind pedig a dallamvilág tekintetében, így biztosítva napsugaras érzésű futást tél esti edzések során is. Némelyeknek mitagadás erről a ritmusról elsőre a jó öreg csárdás és késői vadhajtása a lakodalmas muzsika ugrik be, amiben talán van is valami. Ez egy japán zenekar tekintetében nem biztos, hogy furcsa, hiszen valahol az ázsiai zenei alapokat hordozzuk magunkkal mindketten. Ami miatt furcsa az az, hogy állítólag ez a stílus jamaikai négerektől származik. Ez számomra kissé érdekes, a ritmus és dallamvilág miatt, de ezt mondják az okosok, hát elhiszem. Megaztán nem is fontos annyira.

A tavaly általam összedobott 2006-os eseményekről szóló Elefántfilm alatt is ha jól emlékszem ők szóltak egyébként, a 2007-es idő hiányában elmaradt, mivel nem is nagyon volt sikere az előzőnek ezért nem görcsöltem vele, de ha lett volna valószínűleg ebben is az lett volna az aláfestés. Ha máshol nem a honlapjukon bele lehet hallgatni, meg lehet találni "itt-ott" a neten mp3akat tőlük.

Hát akkor:

Dübörgés és rock and roll! :)

Pulzusos okosságos kocogás

Olvastam itt: http://www.hunrun.com/cikkek/905_1.html meg máshol is ezt az alacsony puzusszámos okosságot.

Úgy gondoltam próbát teszek ebben a szezonban, annális inkább mert van egy-két fölös kilóm amit az istennek nem tudok leküzdeni (hja házasélet :)). Hát ez elvileg ebben is segít, meg tán királyabbul lehet így alapozni. A lényeg, hogy csak aerob módon szabad minden edzést végezni a "180-as" képlettel számított pulzushatáron, vagy az alatt. Leírnám, hogy "zsírégető zóna", de magára valamit adó férfiember ilyet nem ír le és a száján sem ejti ki (úgy mint a feng-suit ). Pláne ha bébielefánt ugye... Na ez így jól is hangzik, de aki ismer engem ,meg a képletet, az tudja, hogy 180-32 = 148!! Na ezzel a pulzussal kéne szerintük edzenem. Ez, a mai tapasztalatok alapján nálam kb egy erős sétánál némileg tempósabb kocogást jelent max. Nem tudom, hogy ennyire rossz lenne-e a kondim, dehát a kutyafáját (lári-fári) azért mégiscsak maraton, meg ez-az mögöttem van. Nehogymá...

Szóval 1 szó mint száz a  mai edzés ezzel a 148-as felső korláttal katasztrofális volt. Az utolsó kilométeren megelégeltem és kinyomtam a csipogót a pulzusmérőn, aztán kicsit futottam rendes tempóban is.

Azért nem adom fel, legalább 1 hónapig próbálkozom a módszerrel, aztán majd meglátjuk .

Prologus a mai hosszú futáshoz

Hali!

Az utóbbi időben mindenki ül a babérjain, ezért megfogyatkoztak a bejegyzések. Talán nem történik semmi velünk? Dehogy nem! Mi az, hogy! Nagyon is!

Pl. az előző hétvégén 2 bébielefánt (Maci és szerénytelen személyem) 2 teljesítménytúrán is részt vett. Mi az, hogy részt vett?! Megnyerte azt! Legalább is szombaton reggel 21-22 indulóként 1-2. helyen ért célba. A többi túrázóval szemben annyi előnyünk volt, hogy mi Bébielefántok vagyunk, és ők ezt nem tudták, másrészt mi a táv jelentős, jól járható részét futva teljesítettük(30 km) Várpalota környékén a Burok-völgyben (aprópó, hallottátok már a Burok-völgyi legendát? Állítólag 2 bolyongó lélek, akik egy túrán eltévedtek, máig nem nyughatnak...).

Másnap a Hamuház-25 elnevezésű teljesítmény-túrán vettünk részt, hasonló összeállításban. Az előző napi sikeren felbuzdúlva, nem is volt kérdés, hogy ismét az első két helyre pályázunk. Az előjelek nem voltak túl jók, mivel Maci felismerni vélt egy túratársnőt, aki szintén futva szokta teljesíteni a távokat. De mi nem csüggedtünk. Kb. 3 óra alatt ledaráltuk a távot. Sokkal futhatóbb volt az előző napinál. A futóteljesítményünk is sokat javult vasárnapra (biztató jel a jövő évi Bécs-Budapest Szupermaratonon szükséges: 4 nap egymás utáni futás - felkészülés jegyében). Végül is csk a 3-4-dik helyet szereztük meg. Bocs!

Ma délután pedig Vajdaúrral egy 32-35 km hosszúságú futást tervezünk. Az időjárás elég kedvezőnek tűnik. Süt ugyan a nap, de nincs túl meleg, 20-on egy-két fok lehet. Az erdőben talán elviselhető lesz. Természetesen az új futópólókban teljesítjük a távot, ezzel is erősítve magunkat, nehogy eszünkbe jusson a hátuljára felírt méltatlan cselekedet.