9, Sri Chinmoy Maraton - Merészek vagyunk? Merészek vagyunk!

Miután senkinek nem volt megfelelő a hely és az idő ketten indultunk. Kata, aki gyakorlatilag egyáltalán nem edzett rá a versenyre, meg jómagam, aki gyakorlatilag hullafáradt voltam az előző hetek irama után. Szerintem egyikünk sem volt alkalmas a versenyzésre. No, de lököttek vagyunk, vagy nem vagyunk lököttek? Jóhogy mentünk :-) !

Az úgy kezdődött tisztelt bíróság, hogy Kata rájött, hogy tavaly nem futott maratont, mert valami közbejött neki, és most itt van ez a jó kis rendezvény, ami milyen jó apropó is lenne lefutni úgy 42 km-t.

Próbáltam erőltetni nála a kérdést, hogy úgy érzi-e magát, mint aki felkészült egy ilyen brutál táv lefutására? De ő megkért rá, hogy ne stresszeljem ilyen kérdésekkel. Ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk (ahogy a híres amerikai, ámde nem dakota közmondás tartja).

Nos, mivel láttam már mire képes, ha nem alussza ki magát éjszaka és reggel benyom vagy 3 Túró Rudit és azt lefojtja egy kis KitKattalm (lásd. Velence kör, 28 km) gondoltam, hogy ezúttal is inkább én leszek a szűk keresztmetszet a futásnál.

Mivel a verseny maga reggel 8 órakor indult (!). Egy laza 4:30-as keléssel indítottam, majd 5:30-kor felszedtem Katát és irány Pécs. Az időjósok 12 mm csapadékot mondtak aznapra. És reggel még esett Toponáron, amikor elindultam. Aztán csendesedett az eső, de még később is olyan sírósra állt a tekintete egész úton.

Némi kavargálás után (Pécsen a malom tavat ugyan megtaláltuk, de egy teljesen rossz irányból érkeztünk) megtaláltuk a helyszínt.

Ezen a linken van a kiírás, de néhány fénykép is, és a lap alján az útvonal. Sajna nem volt nálam GPS és elég lusta voltam, hogy ne rajzoljam fel a futoterkep.hu-n, de majd pótlom ezt a hiányosságot. Szóval katt ide, ha látni akarod (új ablakban nyílik) >>>

Az időjárás ekkora teljesen csudaszép lett. Eltűntek a csúnya esőfelhők, helyette bodros kis bárányfelhők adtak árnyékot a lelkes futóknak.

A közeli félszigeten volt a központ. Gyorsan neveztünk, majd vagy 5 perc komoly vacillálás után egy mély levegő kíséretében tettünk egy keresztet a maraton távot jelentő kockába. No, innen visszaút már nem van.

A táv körbe a malom tavak mellett. 1 cm aszfalt sem volt benn. Nagyon jó minőségű földút volt, néhol apró kavicsokkal megszórva. 1 kör kb. 5250 méter volt. No, nekünk ebből kellett 8-at futnunk.

A nehézséget az okozta, hogy a kör elején, közepén végén is voltak komoly emelkedők, illetve egy helyütt egy nem gyenge lejtő is. Ezek nem voltak hosszúak, de elég meredekek és azért egy maratoni távon az ember lába a vége felé már nem nagyon kívánja az ilyesmit.

Aztán elindultunk. Katának valahol a háta fájt, nekem meg a jobb térdem a sok edzéstől. De aztán néhány kör után eljutottunk oda, hogy már mindenünk fájt, szal nem kellett konkrétan egyik testrészünkkel sem foglalkozni.

Nagyon kellemes futóösvény. Tóparton, árnyas fák között. Tényleg szépen karban is volt tartva a környék. A táv felénél a fordulópont környékén volt egy kicsi frissítő, de ott csak víz volt. Igazából csak azoknak, akik esetleg eléheztek volna. Mi ott nem is ittunk, csak talán a 7 kör környékén, hogy ilyet is csináljunk.

A kör végén volt a rendes frissítés. No, ez tényleg terül-terülj asztalkám volt. Alig lehetett onnan továbbmenni. Szendvicsek (!), alma, banán, narancs, citrom, sózott földimogyoró, chips, lekváros valami, izoital, víz stb. Nem tudom, mert csak banánt ettem, meg a vége felé valami sóssat, de nem volt okunk panaszra.

A 10 km-t 1:02-re futottuk.

Sajnos a körök végén mindig fényképeztek, így én mindig újjongtam és elfelejtettem megállítani a köridőket, így pontos adataim nincsenek.

Félmaratonhoz 2:15-re értünk.

Ekkora már kezdett egész meleg lenni.

Aztán jöttek a maradék körök. Erről sok mindent már nem tudok írni. Ettünk-ittunk kör végén, majd futottunk egy újabb kört.

Az utolsó kör már nagyon nem hiányzott.

Aztán lassan leesett mindkettőnknek, hogy a végén még le fogjuk futni _tényleg_ a maratont!

Kata az utolsó körben már énekelgetett. Ennek egy része kihallatszott. Én meg csak nézegettem magam elé és próbáltam beosztani az erőmet. Ennek is kihallatszott egy része.

De a csuda tudja valahogy nem volt holtpontom. Talán mert olyan jól felosztható volt a táv ezekre a körökre, vagy a kör végi frissítések voltak jó helyen. A csuda tudja.

Aztán megláttam a 40 km-t jelző táblát. Az jó volt.

Aztán szépen, vidáman, mosolygósan, énekelgetve, karokat lengetve beértünk a célba.

Kata eddigi legjobb maratonja 4:55 volt. Most 4:48-at futottunk.

Azt gondolom ez a jelen feltételek mellett egy rendkívül jó idő. Főleg ha beleveszem a  nem csekély szinteket is, amik bizony sokat kivettek az emberből menet közben.

No ott aztán volt öröm-bódóttág. A végén finom zöldséglevessel vártam, amiből én nem ettem, mert a futás után közvetlen semmit nem tudok enni, vagy legalább is nem kívánom.

Aztán kis ünneplés után irány haza, mert nekem programom volt Kaposváron.

A szervezők nagyon kedvesek voltak, nagyon előzékenyek. Én egy rossz szót nem tudok, de nem is akarok rájuk szólni. A környezet gyönyörű az időjárás mesés. Egy közel 10 pontos rendezvény volt ez.

Egyébként akkora mákunk volt, hogy már a kocsi felé közeledve (ami kb. 200 méterre volt a központtól) eleredt az eső és esett hazáig.

No, akkor néhány idézet még a lelkünkért:

"A futás fiatallá teszi a testet.
A küzdelem fiatallá teszi a vitalitást.
A mosolygás fiatallá teszi az értelmet.
A szolgálat fiatallá teszi a szívet.
A szeretet fiatallá teszi a lelket."

- Sri Chinmoy

"Ha rendíthetetlen akaraterőd van,
A lehetetlenség kapuja,
Nem lehet akadály."

- Sri Chinmoy

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Na, így ne készülj fel egy maratonra

Tanulmányoztam néhány edzésnaplót, amely felkészíthetne a jövő évi ironmanre. De nekem mindegyik túl bonyolultnak tűnt. Szal inkább úgy határoztam, hogy megbolondulok :-).

3 héttel korábban...

3 hete még kemény 5 km-es edzéseket tartottam, hogy a lábam (főleg az ízületeim) alkalmazkodni tudjanak a futáshoz, mivel már elég régen nem műveltem ezt a sportágat. Hogy miért nem, azt pontosan nem is tudom, de szerintem a kedvenc jellemhibámnak, a lustaságnak, komoly köze volt ehhez :-).

Aztán eljött a február, amikor is volt itt Kaposváron egy félmaraton verseny, ahol sajnos, csak, mint kiállító vettem részt. Viszont két napon keresztül néztem a velünk szembeni standon az ironman videókat. Akkor elhatároztam, ha szél, ha fúj jövőre Ironman.

Hova várjak még? Vagy meglesz, vagy nem, de nekivágok. Minek tűzzünk ki kis célokat, ha nagyokat is lehet? Tudjátok: a kis célok lesüllyesztik, a nagyok felemelik az embert!

Szóval elkezdtem rendesen edzeni.

3 héttel ezelőtt kb. 3 kondi edzésen voltam reggelente. Ebből úgy 45 perc erőnlét. 10-30 perc evezőpad. Erre kicsit rászoktam, mert erőnlétet is ad, meg kondit is.

Azon a héten két 5 km-es futásom volt. Plusz a néptánc szerdán.

Ja, igen hétvégén voltunk Kardosfán, ahol nyomtunk egy 16,8 km-es távot, egész szép kis szintekkel (valójában két durva szinttel).

Összes futás: kb. 26,8 km

Ez így nagyon jó is lett volna, de ennél én lököttebb vagyok. És ha nem megy erőltetni kell!

2 héttel korábban...

Hétfő: reggeli kondi, este 5 km futás (25:17).

Kedd: reggel kondi, este 10 km futás (50 perc körül)

Szerda: este néptánc, jófajta somogyi. 1,5 óra tömény ugrálás. Király :-)

Csütörtök: reggel kondi, este irány Kardosfa a maga majd 17 km-ével, meg a durva szintjeivel.

Péntek: reggel kondi

Szombat: pihi végre.

Vasárnap: egy olyan edzés, amit épp elmével senkinek nem kívánnék :-). Szóval az úgy volt, hogy Kata szólt, hogy futna egyet a bicikli úton. Ez kicsit több, mint 16 km enyhén dombos környezetben. Mondom jó. Elmentünk, nagyon kellemesen lefutottuk.  Aztán mondja a lány, hogy ő olyan jól érzi magát, mintha csak most jött volna le edzeni (én meg közben már mentem volna haza).

Aztán kitalálta a hölgy, hogy akkor ezt a 16 km-et egészítsük ki a futópályán még 5 km-el, és akkor meglesz egy félmaraton. OK. Bennem is van tartás, ha ő bírja én is.

Aztán futás közben kitalálta Kata, hogy ha már pályán futunk, miért nem sprintelünk körönként egy 100 métert? Én mondtam neki, hogy azért nem, mert az 5 km-es váltottiramú edzés az nekem egy külön edzésnapot szokott kitenni. De ha ő bírja, akkor én is bírom :-).

No, akkor végig sprintelgettük az 5 km-et is. Én már teljesen kivoltam. Mire Kata megjegyezte, hogy ő olyan friss, szívesen korizna egyet, mert amúgy is bent van a kocsijába a kerekes cipője.

No, ez volt az a pont, ahol feladtam férfiúi büszkeségemet és mondtam neki, hogy lehet, de azt már egyedül csinálja :-). Hát ment is vagy még egy 10 km-t mire megunta. Gyanítom túl sokat pihent előtte és túl sok volt a Túró Rudi reggelire :-).

Összes futás: 53 km

No, erre akkor még tegyünk egy lapáttal :-).

Múlt héten...

Hétfő: pihi

Kedd: reggel kondi, délután Tamás szól, hogy nem tudott edzeni a hétvégén és már vagy 4 napja nem futott! Szóval menjünk fussunk körbe a Desedát (17 km, 250 m szint). Mondom neki, hogy ezt most a hátam közepére sem. De hát én sem a normális agyamról vagyok híres, szal mondom neki jöjjön, oszt meglássuk.

Aztán jött és körbefutottuk (1:40 körüli idővel).

Szerda: reggel kondi (muszáj ez a sok kondi, mert Mackó azt mondta, csak ez látszik meg rajtam :-) ), este néptánc természetesen. 1,5 óra somogyi. Már kezd egész jól menni ;-).

Csütörtök: reggel kondi, este megint csak Tamás zaklat, hogy olyan futhatnékja van, ugyan menjünk megint körbe a Desedán. Mondom, csak tegnapelőtt volt, hogy utoljára futottunk. Nem baj.

Tamás este jött. Körbefutottuk a Desedát (17 km, 250 m szint)

Péntek: pihi!

Szombat: 9. Sri Chinmoy maraton Pécs. No erről majd bővebben. 42 km.

Vasárnap: pihi.

Összes futás a héten: 76 km.

Szóval látjátok szümtükkel feleim, így edzem én a jövő évi Ironman-ra :-). Gondolom ez az iram majd idővel lassul, mert már most is kissé fáradt vagyok, de nem adom fel.

Merjünk nagyot gondolni: 2012 Ironman :-D

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Tervek a túlparton

Az idei évre az utolsó lehetőséget is elveszítettem, hogy némi motivációval felvértezve minél később és minél jobb kondiban zárjam az idei - futás szempontjából egyébként is meglehetősen hektikus - évet.

Ugyanis megint - éppúgy mint tavaly - kizavartak a nagy víz másik oldalára. Ez többek között azzal is jár, hogy megint - éppúgy mint tavaly - nem tudok elmenni a siófoki szezonzáró félmaratonra. Illetve el tudnék, de ahhoz nagyon kéne sietni a reptérről :)

Miközben jártam-keltem (hülye magyarítással, amit utálok: szörföltem) a Waczak szállóra erősen hajazó szállodában a neten, efeletti bánatomból eredően könnyekkel küszködve, eszembe jutott, hogy tavaly mintha ilyentájban lett volna a Philadelphia maraton. És tényleg....

Mivel épp a napokban kezdtem el agyalni rajta, hogy mik is lehetnének a tervek jövőre (amiket remélem az ideiekkel ellentétben végre is hajtok), rájöttem a gordisuszi megoldásra.

Tehát jövő évre megvan az egyik terv: novemberben Philly maraton.

Aztán persze addig még sok víz lefolyik a homlokomon, de bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport.

Remélem, hogy sikerül a minden évben esedékes novemberi utazást úgy időzíteni, hogy jövőre megint erre az időszakra essen. Mondjuk a siófoki esemény szervezői elég rugalmasak, úgyhogy lehet, hogy biztos ami biztos alapon a félmaratonra is nevezek, aztán legfeljebb megint átrakatom valami másik versenyre :)

25. spúr márton emlékverseny - ekiden

Hát kérem szépen először is elnézést a nagyérdeműtől, amiért rég nem voltam fellelhető errefelé.

Az elmaradozó írásoknak több oka is van, javarészt igen prózaiak.

Például, ez a blog ugye elvileg a sportra legalább halványan és messziről emlékeztető dolgok leírására jött létre, úgy mint futás, túrák stb. Nos ezek a dolgok ebben az évben mint tevékenység elég kis jelentőséggel bírtak a részemről. Amikor mégis írtam valamit a futással kapcsolatosan, az leginkább programkód volt, tekintve, hogy továbbra sem tettem le róla, hogy a világ, de legalábbis Magyarország legjobb futóútvonal gyűjtő oldalát összehozzuk. (Igen a futoterkep.hu, tessék csak bátran kattintani, aki még nem tette!)

Ezen kívül még jó néhány dolog volt, ami lefoglalt, meg hát be kell valljam, hogy nem kicsit voltam (vagyok?) motiválatlan a futás tekintetében. Az okát nem tudom, de köze lehet hozzá a csapnivaló erőnlétemnek, ami miatt semmihez sincs kedvem nekiállni, mert nem úgy megy ahogy szeretném. Ezen kívül (vagy épp ezért) természetesen el is lustultam kicsit, valamint az idén időjárási szempontból rendkívül vacak nyár is közrejátszott azt hiszem ennek az állapotnak az elérésében.

Nos hát ennyit az előzményekről, most pedig akkor végül is amiről valójában írni akartam. Vagyis, hogy volt a hétvégén ez a Budapest Maraton. Néhány kollégám megkérdezte valamikor nyáron, hogy esetleg nem-e megyünk egy jó kis váltót megint, mint tavaly. Mivel 10 kilit bármikor fut az ember emlékezetből is, az idő meg nem igazán érdekelte őket, így igent mondtam. Közben, miután neveztünk, kiderült, hogy egy Bébielefánt váltóra is lett volna igény, de addigra sajnos elköteleztem magam. Ahogy hallottam Tamásunk egyéniben kitűnő eredménnyel abszolválta a távot, de erről ne várjon senki beszámolót, mert ha jól számolom cca 3 éve nem írt semmit a blogba. Pedig tanulságos lenne olvasni, hogy mit is csinál, mert mindig bámulatos az erőnléte, pedig állítja, hogy alig edz.

Ejh, megint elkalandoztam, de nem is baj, mert olyan sokat úgysem lehet erről a 10 kiliről írni.

Előző nap megbeszéltük a többiekkel, hogy odamegyek a rajtba valószínűleg, de ezen az álláspontomon hamar sikerült változtatnom, miután kinéztem az ablakon, és láttam, hogy szakad az eső. Ehelyett igyekeztem úgy belőni az érkezésemet, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen az esőben ácsorognom, mielőtt beváltanék. Vittem magammal egy vékony najlongatyát meg dzsekit, azok nagyjából védtek a fagyhaláltól, de melegem azért nem volt.

A becsült időhöz képest ugyan mintegy 4-6 perccel később érkezett a váltótársam, de ez elnézhető neki, mivel ő egyéniben is teljesített párhuzamosan, mégpedig elsőbálozóként. Hát, valljuk be, azért nem volt a legkellemesebb idő egy első maratonhoz. Az a szél-eső kombó azért meg tudja tréfálni a nem kellő rutinnal rendelkező versenyzőt. (Megnyugtatásképpen: befejezte a versenyt 4:35-ös idővel.)

Szóval végül megérkezett a kolléga és nekivágtunk a következő 10 kmnek, laza kényelmes tempóban.  Miután áttrappoltunk a Lánchídon és elfutottunk a Clark Ádám tér (ami Budán van ugye Gábor? :)) Az esőt frankón a szemünkbe nyomta a jó dunai szél. Ez eleinte nagyon zavart, de végül hozzászoktunk. Beszélgettünk, próbáltam a srácot tanácsokkal ellátni, mint rutinos (vagy legalábbis nála rutinosabb) futó. Mikor mondta, hogy a leghosszabb táv amit eddig nyomott huszonöt-hat körül volt, akkor azért kicsit rácsodálkoztam a bátorságára. De alapvetően elég sokat mozgó, jó kondiban és ereje teljében lévő fiatalemberről van szó, aki ráadásul 40 kiló vasággyal, úgyhogy igazából az tűnt esetleg problémának, hogy fejben feladja. Emiatt aztán próbáltam lelki vonalon erősíteni, felkészíteni a szinte biztosan jelentkező holtpont(ok) átvészelésére.

A fordító után sokkal jobb volt hátszéllel futni. Gábor (nem a mi Fürtink, hanem akit kísértem) 20 kili körül elkezdett csúnyán trappolni, meg is kérdeztem, hogy mi a baj. Mármint azon kívül, hogy kezd fáradni. A térdére panaszkodott, ami nála gyenge pont. Hát mi tagadás itt kicsit megijedtem belül, mert ez még elég korai volt, de azért próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz gáz. Volt nálam egy Arkénum sportbalzsam termékminta kis zacsiban. Ezt (illetve valaim hasonló hatásút) azóta hordom mindig magamnál, mióta az első maratonomon '97-ben egy nagyon durva görcs kapta el a lábam, amitől egyszerűen nem bírtam futni hosszú kilométereken át, csak gyalogolni, pedig semmi más bajom nem volt. Azóta persze egyszer sem volt ilyen, de kabalából mindig viszek, hátha úgy is hat, hogy a táskában vagy a zsebemben van.

Szóval itt mondtam neki, hogy kicsit előrefutok a váltópontig, hogy előszedjem a cuccot, aztán vigye magával és ha komolyabban kezd fájni, kenje be. Ha más nem a fájdalmat elnyomja kicsit, meg nyomat egy kis vért oda.

Én beérkeztem, a krémet odaadtam, aztán felvettem a száraz pólót.

Ezután a mi Gáborunkkal próbáltam a megbeszélt módon összefutni. Mondtam neki, hogy a Lánchíd után fogok váltani a Clark Ádám tértől nem messze. Fel is hívtam, hogy hol van, mondta, hogy a váltópontban, a mobilvécéknél. Na mondtam, hogy én is, úgyhogy megkeresem. De csak nem találtam. Felhívtam mégegyszer. Eszembe jutott közben, hogy hisz a Gáborról van szó, hát rákérdeztem, hogy oké, hogy váltópont, meg lánchíde, de Buda vagy Pest? Természetesen Pesten várt.

Végül ezt a tájékozódási feladatot is megoldottunk és sikeresen összetalálkoztunk. Sokat sajnos nem tudtam időzni és a befutót sem tudtam megvárni, mivel még egy Veszprémi oda-vissza utazás várt rám aznap. Az sem volt valami nagyon kellems zuhogó esőben, de megoldottam.

A csapat végül 3:34-es idővel ért célba, ami nem is rossz, ha tekintetbe vesszük, hogy az első két szakaszt messze nem maximumon nyomtuk, Gábor az egyéni miatt én meg ugye azért, mert kísértem.

Ja igen! A fordító után láttam eltrappolni rroka sporttársat a http://hosszutav.blog.hu/ gazdáját. Utána kiabáltam, de már elég messze voltunk mikor kiszúrtam. Persze tuti biztos nem ismert meg, de mivel ő is elsőzött, ezért gondoltam csak kurjantok neki, ilyenkor mindig jólesik a biztatás. Innen is gratulálok neki a 4 órán bőven belüli első maratonhoz!

Bp. maraton fotók

Szerettem volna közzétenni a maratoni befutóképeket de a TAR-helyünkön napok óta "ideiglenesen" szünetel a képfeltöltés.
Mondjuk én már nem lepődök meg semmin, tudjuk, hogy az "ideiglenes" dolgok néha 40 évig tartanak.

Mindenesetre annyit elöljáróban, hogy két állásból fotóztak.
Én csak az egyiken vagyok rajta félig, kilógva egy hölgy mögül.
Zsuzsa és Robi az egyiken teljesen jól.
Lehet tippelni, hogy ki az aki mindkét kameraállásból, tökéletes premierplánban vigyorog bele a kamerába... Ezzel persze újabb helyeket biztosítva magának bizonyos kiadványok címlapján, naptárain stb.... :)
Igen a mi sztárunk az! Ugye mindenki tudja a nevét? Kiáltsuk együtt!! :D:D
(Na jó a Kata is rajta van mindkettőn, de ne legyenek senkinek illúziói, csak a sztár miatt :))

 Update: a tar.hu megbízhatatlansága miatt a gugliéknál lett elhelyezve a cucc.

22. Bp. Maraton eredmények

Na ezek voltak a maratonon. A helyezés talán nemenként van, meg külön van a kategória, nemtom.

No, akkor szeretteim az objektív (és ezzel együtt) szürke tények után jöjjön egy igazi tűzről pattant szubjektív beszámoló az ilyen beszámolókra jellemző egyéni látásmód alaptyán.

Kis csapatunk (még éppen nem az éj leple alatt) 18 óra körül rajtolt Kaposvárról (Kata, Robi, jómagam). Szépen és folytatólagosan haladva Renault Thália személygépkocsinkkal fél kilenc nagyásgrendjében érkeztünk meg Kuszinger Róbert barátunk lakására, ahol Varga Laci bébielefánt, az ő kérójának kulcsai és meglepetés party várt ránk.

Laci ugyanis (szintén Bébibelefánt, bár mostanság egyéb irányú problémái - lásd. nősülés, éjjel-nappal munka stb. - ebbéli mivoltának nem tud nagy teret szentelni, magyarán idén még említésreméltő sportteljesítményet nem láttunk tőle, csak az autóversenyzés terén :-)), szóval ő volt oly kegyes, hogy ideiglenes jelleggel üresen álló lakását felajánlotta alvási célokra. A Nike félmaratoni rohanás ugyanis egyértelművé tette, hogy nem lenne szerencsés vasárnap kora reggel felutazni, fáradtan, idegesen, streszelten.

Robiéknál gyorsan megköszöntöttük a ház asszonyát, Annát, aki a szülinapját ünnepelte. Aztán, mivel Laci lakása a város másik felén van és én rendszeresen el szoktam tévedni odafele menet elbúcsúztunk. A pecóhoz kisebb-nagyobb tévelygések árán most sikerült eljutnunk. Megaludtunk, másnap kelés 7-kor.

No, a japán Formula 1-es nagydíj éppen ugyanakkor kezdődött, így pakolás közben tudtuk egy kicsit nézni. Aztán kocsiba és irány a helyszín. Rövid egyeztetések után megtalált minket Zsuzsa és kicsivel később a Novák család is. Nagy volt az öröm, mert Joco hozta az új polokat is :-). Amúgy a versenyhelyszín helyett valami szívbeteg fesztivál helyszínén gyülekeztünk figyelmetlenségből, de itt legalább nem állt akkora sor a Toi-toi-oknál :-D.

Az idő múlott. Hosszas kenegetés Arkánum - Sport Balzsammal. Az első maraton futók ismételt és ismételt és ismételt eligazítása.

Itt aztán csoportosan megbomlottunk. A gyorsabb csapatban Zsuzsa, Robi és Jocó kapott helyett, mert ők 4 órára tervezték a futást. Gondoltuk Jocó, mint rutinosabb maratonista majd kordában tartja őket. Én pediglen Katával futottam, mert ő lényegesen lassabb 4.30-4.50-es maratont tervezett és gondoltam ő se fusson egyedül, ha már mégiscsak egy csapatban jöttünk.

A rajt zónánál ennek megfelelően a magok mentén ketté is váltunk és elfoglaltuk induló pozíciónkkat. Mi Katával a végén, Jocóék kissé előrébb. Aztán ránktaláltak Panferik és Sanyi a HUNRUN kiemelt futói. Az indulásig jópofa ugratásokkal telt az idő. Ekkor még megjegyzem mögöttünk tudhattuk Ötvös Feri bácsit. Aki aztán később úgy futott el mellettünk 80 évesen, mint a kaposvári gyorsvonat, és meg is javította ezzel a 80 év feletti magyar maratoni csúcsot. Gratulálunk neki.

Induláskor számolgattam és megállapodtam Katával, hogy próbáljuk meg a 6.30-as 1000-ket. Ezt az első 10 km-ben sikerült tartani, aztán lassan romlott a teljesítményünk, de akkor már nem foglalkoztam vele.

A vesenyről: szerintem ez az a verseny, amitől Macira rájön a sikító görcs. Kilóméter hosszú egyenes, fuvallatt mentes, árnyékmentes szakaszok az asó rakpartokon. Jórészt szemben a nappal. De a pesti oldal sem volt jobb, bár ott legalább hátúlról sütött a nap. Az idő amúgy jó meleg volt. Szerintünk melegebb, mint a Nike-n. Eleinte volt egy kis esély az esőre, de elmúlott.

Én végigbeszéltem nagyjából az egész távot, ahogy az elvárható tőlem. 12 km környékén találkoztunk azzal a fiúval, aki egy macskabábút szokott hurcolászni a vállán. No, ő most tetőtől talpig be volt öltözve macskának. Még a fején is volt egy teljesalakos maszk, uszkve max. 3 db lyukkal. Szegény úgy izzadt a napon, hogy minden árnyékot kihasznált, hogy kicsit hűtse magát. Többször a farka is beakadt a lábai közé. Hát nem lehetett egyszerűígy futni neki (magaslabda Macinak :-)). 13 km-nél el is hagytuk szegényt. Itt meg kellett állapítanunk, hogy a mosómedve (és természetesen a Bébielefánt) gyorsabb állat, mint a macska :-). (Ehhez persze annyi, hogy Kata szokásához híven a bal kezére húzott mosómedvével szaladt, ami aztán a verseny teljes távján az állandó ugratások tárgyává tett minket.).

Ja igen, kb. 4 km-nél hagytunk el egy futó Rubik kockát. De volt még vegyvédelmis ruhába öltözött srác is (korrektül maszkban futott), meg két búvár. Aztán egy orvosi ruhás Greenpeace-s gyerek, akinek az volt a hátán, hogy: "Gyógyítsuk meg a Földet.". 34 km-nél hagytunk el egy teljes csapat Kyokushin rajongót, akik karate gi-ben futottak. Stb.

Nekem 20 km környékén volt egy kissebb holtpontom. Ez nem fizikális volt, csak azon gondolkodtam ezzel a sebességgel mennyi idő alatt fogunk beérni? Aztán megnyugodtam, mondván: kit érdekel? Félmaratonhoz 2.20-on belül érkeztünk. Ez azért jó, mert Kata úgy 2.15-ös félmaraton futó, így végül is még ez a sebesség is kicsit gyors volt.

Katán 25 km környékén volt látható egy kis mélypont. Azt mondtam a tavalyi futásához képest most 10 km-el hamarabb kapta el a "mindenem-fáj" érzés. Mondjuk ez nem csoda, mert 24-34-km-ig tart ugye a leghosszabb egyenes szakasz az alsó rakparton, szembe a nappal, árnyék sehol stb. Itt általában az ember megér egy holtpontot. Azért csak nyomtuk szépen tovább. Csak a frissítőknél álltunk meg inni (végre egy ember, aki nem menetközben frissít :-)). Mondjuk Katának már előző este és aznap reggel is eleve fájt a lába, szal minden tisztelet.

34 km környékén (lehagytuk a karatésokat, és felkanyarodtunk a Petőfi hídra újfent), valami megpattant bennem. Futott elöttünk egy BOB feliratú poloban egy ember. Én meg a tiszteletére előadtam a Bob herceg című dal 3 strófáját, szépen énekelve. Ekkor egy szenvedő arcú gyerek hitetlenkedve nézett rám, én meg mondtam neki, szenzációs az az anyag, amit az előző frissítésnél adtak :-).

Aztán jöttek magyar nóták, Szécsi Pali aztán rátaláltunk a később hivatalos nótává protezsált "Lionking" nótára. Mindkettőnknek felrémlett az a verzió, ami az interneten kering és egy viziló és egy kutya adja elő. No innentől nem csak énekeltünk, hanem táncoltunk is. (" There's a jungle, a mighty jungle...").

Aztán mindenkinek szurkoltunk, aki nekünk szurkolt. Szurkoltunk mindenkinek, aki láttuk fáradt és név volt a polojan, szurkoltunk az első maratonistáknak ("már nincs sok hátra...mondjuk a lényeg még hátravan, de már nem sok :-)"), szurkoltunk az időssebbeknek. Ment a show. Mondjuk főleg részemről.

Az emelkedőkbe belesétáltunk, mindenhol dorbézoltunk a frissítőknél és futottunk vidáman. A nagy meleg miatt, azért megjegyezném voltak sokan, akik kidőltek. 4-5 embert is láttunk, akit a mentősök kezeltek. Volt olyan is, aki "csak" váltótag volt (félre ne értsen senki, ebben a sportban nincs olyan, hogy "csak", vagy futottak még kategória). Volt, akit a híd fogott meg a nyugati téren.

Aztán így egymást és mindenki mást buzdítva futottunk a végéig. A végén pedig hatalmas ováció (mi legalább is így éltük meg) közepette befutottunk. Nekem személyesen is volt szerencsém kezetfogni Kocsis Árpáddal a BSI főnökével (ő egyébként egyszer el is ment mellettünk motorral és ránkkiabált, hogyaszonygya:" Hajrá Bébielefántok!". Hát nem kedves? :-D) .

A többiek már bent voltak, ahogy arra számítottunk is. Innen a szokásos. Fogtunk egy nagy nylont és lefeküdtünkmeghallni egy kicsit a földre. Azért 5 órát még sohasem futottam egyfolytában. Egy kis pihi ránkfért. Eszmecsere, élménybeszámoló, chip leadás stb. Aztán mi hárman búcsúztunk is, mert Katának időre haza kellett érnie.

A befutócsomagok és az induló csomagok amúgy szerintem elég bőségesek voltak. A frissítők jók (bár volt egy hely, ahol néhány pec erejéig kifogyott a víz, de azt gyorsan pótolták). Mondjuk mi Katával a végén futottunk és láttunk néhány nagyon kifosztott frissítő állomást, de ott is volt minden, ami kellett. Külön dícséret a BSI-nek, hogy majdnem végig gondoskodtak a szórakozásról is. Elég sok zenekar volt, voltak helyek, ahol hangszórókat raktak ki és ment a zene. Szóval profi volt. Sokszor mondjuk mostanában, hogy kissé drágák a rendezvények és voltak itt is negatívunom (lásd. Jocó tésztaparti adag bejegyzése stb.), de azért a rendezvény lebonyolítása az szerintem profi volt.

A végén, de nem utolsó sorban (majd az érintettek is amúgy hozzászólnak remélem) a többiek. Mondjuk a többiek befutását én futás közben többször is borítékoltam Katának. Reméltem nem lesz igazam, de bárcsak így lenne lottó ötösöm :-D.

Szóval. Az első, amit mondtam, az újjoncoknak, hogy a 4 órás maratonhoz 28,5 perces 5 km-ek kellenek. Ez egyszerű csak a táblákat kell nézni, meg az órát. A másik, hogy menjenek Jocóval, ha lehet, mert ő is 4 órást tervez csak lesz annyi esze, hogy nem fussa el :-).

Ennek megfelelően a futás így alakult: Jocó elkezdett rohanni (borítékolható volt), Robi vele (detto). Zsuzsának Hála Istennek volt annyi esze, hogy hagyta ezeket az eszetleneket futni és lemaradt. Robi futott egy 1.51-es félmaratoni részidőt, ami élete második és egyben legjobb félmaratoni ideje volt. Csak ekkor kapott észbe és vett vissza a tempóból. Ebből fakadóan állítása szerint 26 km-nél falba ment. Innen séta-futás-séta-futás. 4.17 környékén futott be és széjjel szenvedte magát. A kocsiban megjegyezte, hogy még a csuklyás izmai is fájnak, sőt teljesen új izomcsoportokat vélt felfedezni a lábán :-). A lényeg, hogy elfutotta, de lefutotta végülis teljesen tapasztalatlanul. Bevallom kicsit hihetetlen hogy csinálta.

Az elfutás persze mondjuk nem is meglepő, mert, mint Jocó mondta 30 km-ig ő 3.30-as maratonhoz való részidőket futott. Saját bevallása szerint azért, mert tudta, hogy 35-nél falba fog futni, mint rendesen és még a sétával együtt is legyen ideje beérni. No, neki bejött :-)

Zsuzsa, mint az egyetlen értelmes ember abban a társaságban próbált azonos tempóban futni és mindenhol frissíteni (mint utólag kiderült néhol csak alibi frissítéseket csinált, hát én nem szólok semmit meg lehet ezt tanulni saját kárán is az embernek, de szerintem jobb, ha mások hibájából tanul ;-)). Így neki nagyjából azonos lett a második félmaratoni eredménye is, ami azt mutatja, hogy viszonylag jól találta el a tempót. Persze a végére kicsit elfáradt és a saját állítása szerint már nagyon szenvedett. No, de emberek, ha könnyű lenne nem lenne akkor öröm megcsinálni :-D.

Gratulálok még egyszer minden újonnan avatott maratonistánknak és a régieknek is. Tapsoljuk meg Jocot 3:53.40-es idejével jelenleg ő tartja a Bébielefántok hivatalos maratoni csúcsát! (Reményeim szerint már csak novemberig ;-D).

Jó kis futás volt. Nagyszerű napot tudhattunk magunk mögött. Jár a válonveregetés mindenkinek!

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Már csak egyet kell aludni...

Na holnap megint nagyot futunk, kíváncsi vagyok meglesz-e a 4óra. A megszokott módon terveztem egy kis átmozgatást mára, ami a megszokott módon elmaradt. Viszont jót szunyókáltam ebéd után, ez is jó felkészülés :)

ELmentem délután a rajtszámokért és a tésztapartyra, volt szerencsém összefutni Kacsával, a kockaforgatós sráccal (nevét nemtom :( ) Panferikkel, illetva a másik sráccal, akinek szintén nem tom a nevét, de itt szokott futni a Rákos partján ésnéha váltunk pár szót mikor összefutunk.

Amit még feltétlen le kell írniom, az megint negatív kritika, de én már csak ilyen fikázós vagyok.

Pólóügyben évről-évre sikerül alulmúlnia önmagát a BSInek. Pedig ez egy tök jó minőségű póló, de könyörgöm SÁRGA ?!? A minta még akár közepesnek is lenne mondható...

A másik a sapka... Mé' kell azt a nyomi figurát rányomni, pláne ilyen cseszlovák módon? Két éve még tök jól, 1 színnel rá volt nyomatva, teljesen normálsan nézett ki és bizos nem volt drágább.

És végül de nem utolsó sorban, amire már a Délibáb futáson is kiakadtunk: a tészta-fejadag. Bármelyik házhozszállítós étterem vezetője rituális öngyilkosságot követne el, ha elé tennék az a fél-, vagy inkább harmad adagot, amit 700(!) forintért adtak a tésztapartyn. Nekem mondjuk könnyű dolgom volt, mivel a teljes holnap érkező vidéki legénységét én zabáltam fel :D Tavaly még ez is normális volt... Na mind1. Azért a verseny biztos tuti lesz, csak ezek a nuansznyi dolgok mindig okoznak egy kis roszz szájízt.

 SZÓVAL HAJRÁ MINDENKI!!

Hosszú idő után hosszú idő a Margitszigeten

Ma a vasárnapi hosszúfutás pótlása volt betervezve. Mivel a Hamuház 25 kimaradt.

Gondolkodtam, hol is kellene lenyomni, végül úgy döntöttem, meló után leteszem a kocsit a híd tövében és nyomok 5 kört a Margitszigeten, úgysem emlékszem már rá mikor futottam ott utoljára.

Az első kör tök jó nosztalgikus volt, szépen sütött a nap is. A második kör "megvót". Nézegettem az embereket, a Dunát, a párokat, a kutyusokat, meg persze a lyányokat ;) A harmadik körben már kicsit örültem, hogy az a harmadik, a negyedik kört meglehetősen untam.

Az ötödikben azt gondoltam ELÉG A KÖRÖKBŐL!!! Nem voltam elfáradva, de bazi unalmas volt már. Az utolsó 3kmen elég jól meg is nyomtam, hogy túl legyek már rajta.

Aztán megmosakodtam, ittam egy kis vizet. A kocsinál felhívtam Ágit, hogy ha valami nagyon jót akar tenni velem, akkor dobjon be egy Radlert a hűtőbe, hálisten meg is tette, így egész úton lelki szemeim előtt a párás oldalú üveg lebegett. A Hungárián persze belecsúsztam még a dugó végébe, de fél óra alatt azért sikerült hazaérni. A hét végén még max. egy 20ast tolok, de lehet hogy csak 15öt, majd meglátjuk milyen passzban leszek. Jövő héten pedig intenzíven rápihenek a marcsira.

 El is felejtettem leírni, hogy a negyedik (vag harmadik? *-)) köröm végén nem más futott szemközt velem mint Kóka "Pannon Puma" János személyesen. Elég döcögős volt a tempója, tehát nomen est omen. 

Ijesztgetős cikk

A powerhikerről elkalandozva találtam erre a cikkre, ami a hosszútávfutás rendkívül káros és egészségtelen voltát ecseteli kellő részletességgel.

http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=5712

Gratulálok a szerzőnek, remek kifogásgyűjtemény a mozgás (vagy legalábbi a futás) mellőzéséhez.

Közeledik a maraton, indul a para :(

No, ha minden jól megy két és fél hét múlva rajthoz állunk. Király...

A múlt heti összteljesítményem 12(!) km... Pénteken rám tört valami takonykór, ami még most sem múlt el teljesen, így egész hétvégén nem futottam egy lépést sem, de még ma sem merem megkockáztatni, inkább igyekszem felgyógyulni. Pedig már így is túl sok az ellógott edzés az idén, nem tudom, de ez nem jó így valahogy, jövőre vagy lemondok a félmaratonnál hosszabb távokról, vagy valamit nagyon meg kell változtatnom a napirendemben. Esetleg néhány hobbiról és egyéb dologról végleg lemondok a futás kedvéért. Vagy a futásról mondok le a többi dolog kedvéért. Nem tudom, de az biztos, hogy ez most így sok.

Szóval megy a parázás ezerrel.

Elővettem a tavalyi edzésnaplómat is, hiszen tavaly, úgy-ahogy de csak lefutottam 4:07 alatt ezt a fránya maratonit. Ami azt illeti akár bizakodhatnék is. Az idei felkészülésem egyenletesebb volt. Bár tavaly volt egy-két "vajdauras" hetem, mikor megőrültem és igyekeztem egy hét alatt behozni háromheti futást, így volt néhány látványos 60 km körüli, feletti futóhetem, de mindenesetre az idén már 4 maratonival többet futottam idáig, mint a tavalyi év azonos időszakában. Igaz a tavalyi adatok csak áprilistól vannak meg, de emlékeim szerint igazából akkor is kezdtem el a dolgot, előtte az a heti egy-két alkalommal futott 1 szigetkör nem oszt nem szoroz.

Ellenben az idén még nem futottam igazán hosszú távot, leszámítva tavasszal egy végigfutott Bükk 30 teljesítménytúrát. De ugye, azért azt nem lehet összehasonlítani egy "rendes" 30as futással az 3-5-8 perces ellenőrzőpontokon való állások miatt. Egyszer volt még ugye az UB 1. napja, ami 25, meg volt még egy 25ös a Bükkben önszorgalomból, de abban is volt viszonylag sok állás, meg séta a tájékozódás miatt.

Na mind1, úgyis el fogok indulni, ez nem kérdés, a kérdés csupán az, meg merjem-e céloznia 4 órát vagy menjek szépen kocogva, megfontoltan, oszt' lesz, ami lesz, ha 4:30 akkor 4:30...

Szóval nemtom. Lehet, hogy csak nyavalygok :)