Írottkő 35

Kiéhezetten vártam a szombati túrát, nagyon szeretem a Kőszegi hegységet. Sajnos a Kaposvári legénység egyéb okok miatt magunkra hagyott minket Macival, így ketten startoltunk a Jurisics Gimnázium hátsó fertályától.

Ismert terepen indultunk kifele a városból, neki a Szabó hegynek, majd az Óház tető felé végig a jelzésen. (kék v. zöld?) Kellemes volt az idő, le is került rólam a kesztyű. Hegynek fölfele mindjárt az elején, még nem voltam igazán bemelegedve, morcosabb is voltam az átlagnál, ezért már a hegy elején összeszólalkoztunk Macival, aki aztán dörmögve felvágtatott az Óházhoz.

No persze nem mert nem megvárni, nagyon hangosan tudok duzzogni. :-) Némi néma csend után együtt indultunk tovább a Vöröskereszt felé.

Odáig a hegygerincen mentünk végig, elhagyva több nagyobb csapat túrázót. Innen völgynek indultunk Velembe a piros kereszten.

Az úton rengeteg gesztenye volt, csak össze kellett volna kapkodni, de sajna erre idő sem igazán volt, no meg hát nem volt kedvünk 30 km-en keresztül kilós cuccokat cipelni. Nekem amúgy is tele volt a kezem botokkal, amire szükségem volt a szintek miatt.

Még Velem előtt kereszteztük az aszfaltos utat, felháborodva pár kispistás túrázón, akik nem követték a jelzést, hanem levágták a kanyarodást. No, Maci nem is hagyta szó nélkül.....

(Az aszfaltos úton még látszottak a nyári vihar jelei, az út széle teljesen be volt szakadva, a víz átfolyt a tetején még most is.)

Velemben a tájházban volt az ellenőrző pont, voltak mindenféle kenyerek, és finom meleg tea.

Itt futottunk össze a 70 km-es táv élmezőnyével, többek közt Papp Gabival, és Márton Danival. Ők már Írottkőről lefele jöttek. Még előttünk volt a hegy, el is indultunk egy fiatal túrázóval együtt, miután megkerestük a helyes utat Bozsok felé.

Hamarosan odaértünk egy szép kis erdei ösvényen, a falu elején mindjárt vártak minket a pontőrök, kibélyegeztek a kocsiból, és már fordultunk is fel. :-)

Egy nagy fekete kutya jött velünk, később lelécelt, biztos meglelte a gazdáját. Vagy csak büdösek voltunk, és nem szagolta tovább. 

Erős emelkedő kezdődött, Maci vágtázott, én erősen szuszogtam. A sötét erdei mélyútból kiérve egy nyiladékon kellett felmenni egészen a Kalaposkövekig. Jó húzós emelkedő volt, közben eltűnt az ifjú túrázó, és eltűnt egy két kispistás alak is, akik megint rövidítettek.

A Kalapos kövek megcsodálása után végre egy kis lejtő következett, de nem sokáig, mert rátértünk a határsávra, aztán a sötét és nyirkos völgy után megkezdtük az emelkedést Írottkő csúcsa felé.

No, itt elég sok embert elhagytunk, ki gyorsabban, ki lassabban vette az akadályt fölfele. A csúcs előtti rész közös szakasz volt a többi távval, ezért sokan jöttek lefele is, köztük persze sok ismerős.

Jól megizzadtam fölfele, a hátamról folyt a víz, féltem is hogy a csúcson majd hűvös lesz, és betaknyolok. De a csúcson csak dianás cukorka volt, néhány kedves pontőr, és enyhe napsütés.

Itt találkoztunk Zsuzsával és barátjával, már több túrán is összefutottunk, most egészen Velemig együtt mentünk lejtőnek lefele. Szép kilátás volt, a széles útról egy ösvényre tértünk rá, ami elég meredek volt, kellettek a botjaim támasztéknak.

Velemben ismét meleg tea, és most már ebédidő volt, ettünk a kenyerekből is. Én rádobtam a magammal hozott parízereket a vajas kenyérre, és ugyancsak jó étvággyal megettem. 

Velemből Cákon át vezetett az út visszafele, ez a szakasz részben ismerős volt az előző Kőszegi túráról. (Kőszegi hegység rejtettebb értékei) Kiértünk a Pogányokhoz, ahol megint összefutottunk a 70-esek vezető stábjával. :-) 

Papp Gabi, Dani, aztán kisvártatva Betti  és Tinca hazai vizekről.

Aztán egy két arc akik nem is köszöntek....

Nekik még hátra volt huszegynéhány km. Nekünk már csak néhány. 

Lassan beértünk a városba, és az eddig kellemes időjárás átváltott szemerkélő esőre, majd mire beértünk a célba,  komolyabban elkezdett esni.

De persze ez minket már nem zavart, viszont nem irigyeltük a 70-eseket, akik izzadt háttal esőben tették meg az utolsó kilométereket.

A célban kedves emberek nyújtották át az oklevelet, kitűzőt, és kedvesen kínálták a szendvicset, (ami a rémes kinézet ellenére isteni finom volt!) és a szörpöket.

Már csak némi tisztálkodás, átöltözés következett a tornaterem öltözőjében. Itt találkoztam Anettel, akivel jól megbeszéltük, hogy ő is eltévedt az Apáczai túrán. Mintahogy Zsuzsáék is.

Eztán indultunk a jól megérdemelt ebédünk felé.

Aki nem jött velünk sajnálhatja, mert jól szervezett túra, gyönyörű tájakon, remek tereppel, sok gesztenyével, végig jó jelzésekkel.  Én a szervezőknek ötöst adok. No meg Kőszegi hegységnek is. :-)

Apáczai 17

Az Észak-dunántúli kupa miatt kellett tavaly is, és idén is megcsinálnom ezt a túrát, mivel Győr-Sopronban nem túl sok a túra, ide indultam szombat reggel.
A tavalyihoz képest a nevezés zökkenőmentes volt, pár perc alatt kaptam egy térképszerűséget, az volt az itiner az ellenőrző lap, minden egyben.
El is tévedtem mindjárt Győrújbaráton, ahonnan a túra indult.
Aztán megleltem a helyes utat, találtam egy kedves urat és hölgyet, így már együtt kerestük a jelzéseket tovább. A jónak vélt jelzésen elindultunk, aztán kb. két km után vissza. Megkerestük a helyes jelzést. Sajna nem volt pontos és ismét eltévedtünk. Leírás nem volt megfelelő, jelzések szintén nem, így a 3 km-re lévő első ellenőrzőpontot a fél kilences induláshoz képest 11-kor találtuk meg. No persze a pontőr már sehol. Az itineren telefonszám sehol.
Időközben egy fiatal párral is találkoztunk, ők is órák óta keveregtek, keresték a helyes utat.
Miután teljes elkeseredésemben fel akartam adni a túrát, nekiálltam futni, és sikeresen megtaláltam egy-két helyes irányt. Közben újabb eltévedés, újabb plusz kilométerek, ismét összefutotam néhány eltévedt emberrel, és ez így ment kilométereken keresztül.
Az egyik szervezőt végül sikerült meglelnem két pont között várta be az eltévedt embereket. Így aztán meg lett az ellenőrzőpecsét, és lelkesen indultam tovább, hogy egyszer csak be fogok érni Nyúlra.
2,5 km aszfalt következett, emelkedővel, de az idő elcseszése miatt igyekeztem futva megtenni, vagy legalábbis kocogva. Addigra már többször is eláztam a hol szemerkélő hol jobban zuhogó esőben, mindegy volt.
Megtaláltam a szervező tanár Urat, aki nagyon kedves volt, de a nagyon régi térképmásolatával - amin már semmi nem passzolt - nem sokra mentem.
Ilyen vacak térképkivonatot rég láttam.(Pedig tavaly 63 túrán vettem részt) Mivel a leírtakhoz képest a valóság teljesen más volt, ismét eltévedtem, aztán kisvártatva egy Edina nevű helyes lánnyal és ötéves kisfiával, valamint egy barátjával kiegészülve megpróbáltuk megtalálni a helyes utat. Hol sikerült, hol nem. Szóval nem hinném, hogy ennyire balfék lennék, ha másoknak is próblémát okozott az útvonal.
Állítólag sajnálatos módon azokat a fákat kivágták sok helyen, amiken jelzések voltak.
Nagyvonalakban voltak jelek frissen festve, de sosem az útkereszteződésekben, és így két- illetve három irányba is elindultunk, és bizony sokat kellett menni, mire jelet találtunk. És ha szerencsénk volt jót, ha nem, akkor irány vissza, és újra keresni.
Nem is akarom túlragozni már az eltévelygéseket, meg a tüske által okozott lábsérüléseket, a kidőlt fakitermeléses fákon való átmászkálást....
Sajnos sok kellemes emlékem nem maradt, végre megtaláltuk a Bedők Pincét Nyúlon, kaptam egy klassz kitűzőt, túra letudva.
A táv 17-ként volt jelezve, ami 15 lett volna, szerintem nekem 25-re sikerült. 14.10-kor értem be. Már attól féltem, nem érek oda Zircre, ahol 6 órakor volt találkozóm Joy-val és Macival.

(Ők a Bakony 70-en jeleskedtek!) Elég ciki lett volna, ha ők előbb legyűrik a megatávjukat, mint én ezt a nyulfarknyit.

Szóvel beérkezés után irány a buszmegálló, mert ugye a rajt és a cél máshol volt.
Ellátás semmi, igaz 300 ft volt a nevezés, de akkor is...
Egy pohár víz, vagy egy gratuláció elkelt volna bőven.
Tavaly sem tetszett a túra szervezése ill. szervezetlensége, és idén sem.
Jövőre nem jövök el.

És ezt a beszámolót beleírtam a ttt-be is, biztosan szidnak érte.

De hát a hír igaz, a vélemény szabad......

Ami pozitív volt, tetszik a hegyes-völgyes szép kilátásos táj, és kedves emberekkel találkoztam, többek között Szombathelyi ismerősömmel Andrással, és barátnőjével Gabival.

Este végül sikerült találkoznom a többi ügyes kis bébielefánttal, részemről ezúton gratula a teljesítményükhöz!