Gyertek ki a Vadasparkba

A mai túrára már csak ketten maradtunk Macival, a Kaposvári szekció úgy döntött nem jön. Gyenge 16,4 km-re nem is érdemes két olyan kemény bébielefántnak mint Vajdaúr és Tamás.

Laza fél kilences indulással kezdtük a túrát a Széchenyi hegyi gyermekvasút megállójától. Mindjárt a rajtnál kemény maggal találkoztunk, Csilla éppen egy éjszakai túrát vezetett le, nagyjából alvajárva. Teljesen új nagyon szép erdei úton indultunk, gyanúsan sokat lefele. A túra során érintettük a Sissi túra mozgalom pontjait, néha kis kitérőkkel, két legyet akartunk ütni egy csapásra. Ilyen volt például az Uti Madonna is, ami az első pont volt, pontőrök nélkül. Kérdésekre kellett válaszolni. Szép házak között, zöldben, szép kilátással találtuk meg az Ördög-ormot, picit belekeveredtünk a jelzésekbe, mert az útleírás már a részletesnél is részletesebb volt, de mégsem egyértelmű. Maci a végén már idegbajt kapott tőle. 1 km távhoz nagyjából fél oldal olvasnivaló volt.

Az Ördög-orom elhagyása után kis kerülővel megtalálva a helyes utat, az Irhás árokba értünk, ahonnan lejjebb már nem lehetett menni, kezdődött a felfele gyaloglás. 16 és fél kilométeren 580 szint, nem olyan kevés ám. A buszvégállomáshoz kellett menni, aztán fel a Frank-hegyi túristaházhoz, ahol egy hideg kólával nyertünk újabb erőt.

Az időjárás remek volt, már bántam hogy nem rövidnadrágot vettem. Maci abban volt, és szandiban, mint aki nem is túrázik, csak kirándul. És így is volt.

Erdő, hegyek, aztán a Máriamakki kegytemplom következett, ahol savanyú ábrázattal emlékeztem a tavaly nyári ittjártamra, a bizonyos holtfárasztó SzuSóBuha kupa harmadik túráján. Utáltam. :-)

Most azért jobban esett a kis tisztáson lenni, mint tavaly. Csak azon csodálkoztunk, hogy kerültek sokan elénk, hiszen ki sem kerültek minket. ?

No, a kispista klubot elhagyva ismét erdő, hosszan, kanyargósan, hegynek föl, völgynek le. Ez volt a Virág völgy, aztán végre a Vadaspark kisvasúti megállójához értünk. Hosszúnak tűnt már a túra, és reméltük közel a cél.

De még át kellett menni a Budakeszi úton, onnan még mindig sokat gyalogolva, sok pesti kirándulót kikerülve értünk végre a Vadasparkhoz.

Itt kaptunk finom vajas és lekváros kenyeret, málnaszörpöt, és érdekes, egyedi "Fakitűzőt". Nagyon jópofa kör alakú, vadasparkos emblémával ellátott fából készült, és zsinórra felfűzött kitűzőke. Nekem nagyon tetszik, és egyedi. Tehát megérte a túra.

Be lehetett menni a parkba ingyen, de már nem volt kedvünk, az idő is jól eljárt. Jó kis túra volt, de mivel vissza kellett jutni a kocsihoz, még nem volt vége. Visszagyalogoltunk a Szép Juhásznéhoz, ez kb. 3 km lehetett csak, ahol éppen elértük a gyermekvasutat, és egy kis vonatozással zártuk a napot.

Egészen gyereknek éreztem magam. Jó volt. :-)