Yours Truly nyereményjáték a futoterkep.hu-n

Köpjetek le, rúgjatok belém, de most reklámozni fogok, pláne hogy két elefánt is érintett a témában.

Szóval van ez a Yours Truly mozgalom. 25 vagy 50 km gyalog vagy futva a megadott napon, 24 órán belül.

Namármost kinézve nem látok a hótól, de ha valaki ebben a hidegben is teljesíti megérdemel egy kis ajándékot :)
Ha feltöltöd ide az útvonalat, nyerhetsz: http://www.futoterkep.hu/yourstrulyakcio/

Na ennyi volt a reklám, lehet anyázni :)

Túraajánló 2010-re

Túraajánló 2010-re: Téli Mátra

Az extrem.hu ajánlója szerint jó eséllyel havas környezetben teljesíthetjük a Téli Mátrát. Nekem a harmadik teljesítés lesz, remélem ezúttal is lábtörés nélkül fogom megúszni :)

A tavalyi útvonal:

http://www.futoterkep.hu/utvonal/ex1odv/

Zselici 4 fa túra

Közel volt, elmentünk. Bár már egyikünk sem először volt, így a nagy meglepetés elmaradt, de legalább jót sétáltunk.

Az úgy kezdődik, hogy Tamás szólt menjünk. A meteorológus meg szólt, hogy vihar jön. Szóval megállapodtunk egy döntetlenben és abban maradtunk, hogy ha reggel 7-kor nem esik, akkor megyünk.

Reggel 7-kor hétágra sütött a nap. Szóval kifogás nem lehetett. Ötöcködtem és mentem Tamásért, majd egy röpke utazás után megérkeztünk Simonfára.

Mivel csak ketten mentünk a futócipőmet vittem, hogy majd jól belekocogunk, de hát ne fussunk a téma elejbe. Gyors nevezés (600 ft). Gyors meglepődés. Kaptunk itinert (ez nem volt meglepő), meg egy elektronyos lépésszámlálót is. Meg egy kis füzetet, hogy tedd meg életed első 10 000 lépését. No ezt gyorsan félretettük, úgyis hamar betelt volna.

Nem is szórakoztunk sokáig. Némi instrukciók után ellőtték a tömegrajtot. Az út egyből felfelé vitt. Nem is kicsit és vagy 1 km-en keresztül. Tamással gyorsan leelőzgettük a lasabbakat és mentünk egy jó kis reggeli iramot.

1, 235 km-nél immáron a megmászott domb tetején lassan leesett, hogy az igazoló lapomat meg a nevezés utáni tevés-vevésben bent hagytam a kocsiban. No, akkor hátra arc. Még nincs nagyon messze.

Ezt amúgy gyönyörűen nyomon is lehet követni a térképen. Levágtáztam a dombon, majd magamhoz vettem a lapot. Futás vissza. Mivel még nagyon az elején voltunk, felfelé is futottam. Mit nekem. Erős vagyok, mint a Pál.

Felérve kiszámoltam. 1,3 km-nél én már 2,3-at tettem a túrába pluszba. Plusz egy jó kis szintet is. Nodejó.

Míg távol voltam Tamás megfejtette merre is kellene tovább menni. Igaz senki nem ment arra, merthogy volt egy párhuzamos út, ami az árnyékba ment, ez meg direktbe a napon. Mi persze a napos utat választottuk, mert nem kispistázunk.

Itt hamarosan a helyi ismeretünknek hála félre is mentünk, de aztán újra sikerült visszakeveredni. Innen sok minden már nem történt, mert többször nem tévedtünk el.

A beharangozott vihar ellenére verőfényes, durván kánikulai idő volt. A napon szénné égtünk. Az árnyékban viszont a böglyök és egyéb röpülő idegbetegségek raja körözött. Egy helyütt bele is futottunk, mert nem nagyon toleráltam már a rovarokat.

A futócipő ellenére azonban nem nagyon erőltettük a futást. Szépen tempóztunk gyalog.

Egyszer szembejött egy fickó, aki a 10 km-re nevezett. Futott, mert a 10-es után még a 30-ason is indult. Az úgy már érdekes volt :-).

A frissítő pontok bőségesek voltak. Nekem főleg a barackok tetszettek.

Sok mindent aztán már nem tudok mondani a túráról, merthogy ilyen kánikulában tényleg nem volt mit nézni a tájon. Meg aztán sok ment aszfalton is, amit nem értek miért, amikor ott van az a sok természet. Persze azért 4 fa túra, mert négy "fa" végződésű települést keres fel.

Lassan kezdtem egy kicsit tikkadni is. A futócipőm nem helyeselte, hogy gyaloglok benne és szépen feltörte a lábam, amitől nem esett jobban a járás és ekkor már bevallom kedvem sem volt futni.

Tamás ment mint akit a böglyök kergetnek. Mindig 2 lépéssel előttem. Hjába no, meglátszik sokat túrázik Macival.

Tamás előadta útközben, hogy tavaly Erzsi, meg Maci is itt volt, de nagyon alacsony átlagot mentek, mert a 30-as túrát kb. 6 óra alatt teljesítették. A mentségükre legyen azonban mondva, hogy a 30-as túra messze nem 30 volt, hanem olyan 34 körül. Szal nem mentek tavaly sem, alig csak 6-os átlag alatt.

Lassan becammogtunk. Az órám szinte hajszál pontosan 36 km-t és 6 órát mutatott. Szal a 6-os átlag azért megvolt.

A végén (ilyen se volt még sokszor) kaptunk egy ajándék polót is. Meg terülj, terülj asztalkám volt a célban. Szóval igazán nem lehet rá panasz, igencsak kitettek magukért a rendezők.

Bevallom ennek ellenére, nem volt egy nagyon izgalmas túra (pedig most hazabeszélhetnék), ennél azért vannak szebb részei a Zselicnek és jobb évszakjai is.

Azért egy kellemes szombati túrának bőven szép volt.

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Népek tavasza 30

Idén végre ismét - sok év kihagyás után - sikerült eljutni a hóvirágjairól híres Népek tavasza teljesítménytúrára.
Sokat gondolkodtam, hogy a maratoni távon induljak-e, de végül a 30-as mellett döntöttem (miről viszont nem találtam útvonalat :)).
A döntés utólag erősen vitatható, mert bár a táv rövidebb volt, de mivel nem kimondottan futáshoz tervezték, azért néhány helyen igencsak problémás volt a talpon- és szárazon maradás.

A túrát megelőzően hosszasan egyeztettem a csapat többi tagjával, aminek az eredménye a szokással ellentétben (t.i. hogy az ország lehető legtávolabbi pontján túráznak hozzám képest :))
legnagyobb (hozzátenném kellemes) meglepetésemre Zsuzsa közölte, hogy szívesen vállalkozna a dologra. Neki Debrecenből a távolság sem jelentős annyira, ráadásul több ismerőse is érkezik akikkel együtt tud jönni.
Ezzel a zeredménnyel tökéletesen elégedett voltam. Mivel sejtettem, hogy nem fogok villámként végigszáguldani a túrán, ezért örültem neki, hogy lesz beszélgetőtársam.
Szombaton reggel összepakoltam magam és irányt vettünk Eger felé, ahol elszállásoltuk magunkat a családnál. A szombati nap a szokásos hazalátogatás jegyében telt el. Mi tagadás kicsit azért izgultam, tekintve, hogy az évben még 1x kilométernél többet nem sikerült egyben futnom.
Mint tudjuk azonban a csapat sosem arról volt híres, hogy olyan kicsiség bármelyikünket eltántorítana mint az edzetlenség, úgyhogy ezeket a baljós árnyakat el is hessegettem a fejem fölül, mondván, ez csak 30k, annyit guggolva is :)
A találka a Majális parkban volt megbeszélve 8 körülre, így aztán 7-kor bevágtam magam ismert Honda márkájú gépjárművembe, majd csikorgó gumikkal kilőve vetettem magam az Eger - Lillafüred országút nyújtotta élménybe. Ezen az útvonalon szerintem mindenkiből kibújik a benne rejlő Petter Solberg (vagy Mikka Hirvonen, izlés szerint), nem volt ez másképp velem sem.
Egy darabig...
Aztán egyszer csak furcsa fehér foltok tünedeztek fel. Először csak a fák között, majd az út mellett. A Tamás kútnál már szép havas részek voltak, úgy hogy igazi csúsztatós-farolós kanyarokat lehetett volna venni, ha nem vagyok olyan rendkívül óvatos és defenzív vezető, mint amilyen (elfojtott szerény mosoly, lesütött tekintet).
Azért néhány, a hegyekhez nem szokott kollégát sikerült megelőzgetnem a kanyarok között. Mi tagadás élveztem az autózást. Gondoltam is, hogy ha másért nem, hát ezért már megérte átjönni.
Zsuzsáék egy kicsit hamarabb értek oda. A parkoló már teljesen tele volt mire én megérkeztem, ebből látszott, hogy nem leszünk kevesen. Utólag kiderült, hogy nevezési csúcsot regisztráltak a túrán.
Zsuzsa egy másik debreceni hölgyet is hozott magával, aki látásból már ismerős volt nekem többek között a Bükki hegyimaratonról és a Börzsönyi hegyi félmaratonról. Mindkét versenyen nem kis küzdéssel sikerült megelőznöm, annak ellenére, hogy a gyengébb nem tagja és érzésem szerint idősebb is nálam.
Beneveztünk, majd kocogva nekivágtunk.
A táv nagyjából végig ismerős volt, egy-két rövidebb szakaszt kivéve.
Először a Tűzköves tetejére kaptattunk fel. A hegyoldal ezen a részen telis-tele volt hóvirággal. Gondoltam készítek is egy szép fotót, de nem vettem észre, hogy a beállítások nem éppen a minőségre vannak kihegyezve, így a hóvirágok sajnos csak mint 3 fehér pixel a sok barna között jelentkeznek.
Itt még legényesen a kisebb emelkedőkön is kocogtunk. A lányok meg is jegyezték, hogy mit panaszkodok, ha ilyen jól megy. Persze ők nem tudták azt, amit én igen, hogy azért megyek most, mert a végén egész biztos, hogy nem leszek már képes rá, ha futok most ha nem. Akkor meg miért ne futnék :)
A következő jelentősebb emlékfoszlány a Lillafüred, ahol nagyon szépen sütött a nap öröm volt kocogni. Ezután egy majdnem eltévesztett lépcső után egy komoly kapaszkodó következett, ami meg is fogott bennünket.
Ha jól emlékszem itt volt a Vesszős forrás, de lehet, hogy nem jól emlékszem :) A következő pont az Örvény-kő volt, mainek a tetejéről nagyon szép kilátás nyílt az Ó-Bükk irányába (Upponyi hg).
Valahogy elkevergőztünk a Sebesvíz üdülőig, ahol egyszer egy emlékezetes szilveszter estét töltöttem.
Itt vált el a 42 és a 30 résztávja és itt jöttem rá, hogy jobb lett volna a maratont választani. Ugyanis míg a maratonosok kényelmesen kocoghattak Jávorkút felé a fennsíkon, addig minket rövidítés gyanánt lezavartak a valóban rövidebb, de a nevéből következtethetően meredek, szűk, csúszós viszont gyönyörű Sebesvíz völgyön.
Itt sikerült megint néhány képet csinálni. Sokaknak lett itt sáros a nadrágja, amit én (egyelőre) megúsztam.
A völgyben a DVTK pihenőnél a szokásos zsíros deszka várt bennünket hagymával és meleg citrmos teával, aminél jobbat kívánni sem lehet ilyen tájban. Azért módjával fogyasztottunk, hogy az Aranylépcsőn ne kelljen még a gyomorbajjal is küzdeni, valamint, hogy utána tudjunk tolni egy rendes futást az utolsó tizenvalahány kilométeren.
Azon a részen csatlakozott hozzánk egy putnoki illetőségű srác, aki Vajdaúrra emlékeztetett, abban a tekintetben, hogy nem ment a szomszédba beszédtéma tekintetében :)
Egész jól elszórakoztatott bennünket amíg bírta szusszal, aztán valahol (bevallom nem vettem észre, hogy hol) lemaradt tőlünk.
Innen a kisfennsíkon volt hátra még egy elég szép és jól futható rész. Ennek dacára a fáradtság már erősen mutatkozott rajtam, amikor a Csókás előtt egy gyönyörű tigrisbukfencet mutattam be a gyakorlatilag tükörsima talajon megtalálva az egyetlen kiálló gyökeret amin át lehet esni.
Itt másodszor kezdett el durván görcsölni a combom (először az Aranylépcsőn). Hiába, a hegymenetektől sajnos leszoktam a télen. Azért nem adtam meg magam, kicsi nyújtás - kicsi futás módszerel egész gyorsan úrrá lettem a helyzeten.
Itt már utoléregettek bennünket a maratoni táv futói, akiket szinte kivétel nélkül ismert a Zsuzsa ismerőse. Látszott, hogy nem ma kezdte :)
Na meg mi is utólértük a 15 km-es sétán részt vevő iskolás csoportokat, ami mi tagadás kicsit idegesítő volt, mikor 20-30 fő csoportokat kellett áttörni. A többség - becsületükre legyen mondva - próbált bennünket elengedni, már ha észrevettek, mert itt más szuperszónikus sebességgel robogtunk. (legalább 6 percesekkel :D )

Említésre méltó még ezen a részen az Udvar-kő barlang, ami igen szép és tudtom szerint fokozott védelmet élvez elvileg. A többikenek ezt el is mondtam, de én már többször is láttam, illetve sáros, csúszós időben nem is célszerű megtekinteni, ezért nem erőltettük, de javaslom mindenkinek a megnézését aki arrfelé jár.
Aztán egyszer csak beértünk.

(A többi kép itt.)
Ettünk még sok-sok zsíros deszkát és egy paparazzonak is áldozatul estünk, aki eljuttatta Macihoz a képet, aki pedig tovább küldte nekünk.
Máig sem tudom ki volt az elkövető, de egyelőre nem kért pénzt :)

Esetleg olvassa az illető?
Volt még esetleg résztevevő aki olvas itt és én nem ismerem?

Friss hírek futótérkép ügyben

Ma futás előtt bemelegítés gyanánt közzétettünk egy príma frissítést a futótérkép oldalon.

A frissítés után ha regisztrált felhasználóként bejelentkeztek, nem csak felvihettek útvonalat és nem csak böngészhetitek a mások kedvenc útvonalait , hanem hozzá is szólhattok azokhoz!

Ezután az útvonalak kommentálásával segíthetsz azoknak, akik itt keresnek futóútvonalat vagy egy új versenyt, túrát. Leírhatod a (jó vagy rossz) véleményed egy versenyről, ezzel segítve a futótársakat és a versenyszervezőket. Hozzáfűzheted a saját véleményedet egy edzésútvonalhoz.
Ha eddig még nem regisztráltál ezután már igazán érdemes :)

Tél a Visegrádi hegyekben

ExVisegrado, paradiso terrestri 40-20

Szombati túránk fent említett címre hallgat. Visegrád fennállásának 1000. éve adta a túrasorozat ötletét, melyet a Szigethalmi SE. rendezett.

Macival 7-kor indultunk, és mivel nem akartunk Pesten átevickélni, így a Lovasberény-Bicske-Tök-Tinnye-Perbál-Esztergom-Visegrád útvonal összes kanyarulatát és hóátfúvását élvezhettük.

Kissé megkésve, 9 óra után rajtoltunk. Maci ideges volt, miszerint sosem végez a 40-es távon. De ugyebár tudjuk, ez csak jó alkalom arra, hogy behozza az előtte elrajtoló 70 ember nagyrészét. (Így is történt). Én csak a 20-as távra merészkedtem, ezért az első hegy alján hagytam Macit elmenni, úgysem tudtam volna fölfele tartani vele a tempót. Előtte még megcsodáltuk együtt a Salamon tornyot, bánkódtam, hogy elfelejtettem fényképezőgépet hozni, és megbeszéltük, hogy a Fellegvárig együtt haladunk.

Nos, miután Maci elment, én is elérkeztem az első ponthoz a Görgényi ..... -hez, de csodálkozva néztek rám, a 20-as távnak itt nincs ellenőrzőpontja. Már fel kellett volna kanyarodni a várhoz egy rövidebb úton. Most már nem akartam visszamenni, néhány plusz km nem árthat, és  mentem tovább. Mikor felértem a hegytetőre, láttam a várat, egészen messze volt, ezért becsületből visszamentem aszfaltúton a Fellegvárhoz, mert szerepelt a leírásunkban, hogy ott kéne haladnom. No persze nem volt pont, ezért újra visszamentem oda, ahol előzőleg kilyukadtam. Ez megint plusz két km. volt.

No  mindegy, megleltem az innen már közös utat, és kocogásba kezdtem, az eddig még nem említett egészen nagy hóban. Mert a Nagy-Villám teteje tiszta hó volt. A Visegrádi kapuig lehetett kocorászni picit, ott aztán tényleg elvált a két (illetve 3, mert 30 km is volt) táv. Itt volt egy ellenőrzőpont végre, kaptam két csokit, aztán továbbindultam egyedül.

Innen baromi meredek emelkedő következett, a cipőm elázott a hóban, mert nem igazán volt kitaposva az út előttem. Fogalmam sincs a többiek hol mentek. Vagy nem volt előttem 20-as távon sok ember? Nem tudom, mindenesetre a vizes cipő-zoknitól eltekintve nagyon élveztem a havas tájat, szép kilátás nyílt a hegyről a Duna-kanyarra.

Egyedül a hófehér erdőben, van valami fílingje. :-)

Csináltam is pár képet a telefonommal, amit majd Jocó kollégának küldök, és most itt megkérem rakja be nekem a beszámolómba. Képekkel illusztrálva mégis szebb a történet.

Szóval hegy. A leírás szerint az Urak Asztala felé tartottam, kis lejtő, aztán megint nagy emelkedő, oldalazva a hóban. Egy társaság éppen tanakodott, hogy vajon elinduljon -e felfele, de aztán jöttek utánam, és a célban is láttam őket. :-)

Megint hegy, átmászás vadkerítésen, Pap-rét, aztán a Szent-László hegy oldala, ismét oldalazva, csúszva, hóban, enyhén emelkedve, jó sokáig.

Azt hittem eltévedtem, embert nem láttam a környéken, kezdtem aggódni, hogy már több órája jövök, és még ellenőrző pont sehol. Végre hangokat hallottam, utolértem egy társaságot, néhány fiú volt, akik megerősítettek abban, hogy jófele megyek. (Nehéz volt követni az útleírást, nagyon lerövidítették, térképet pedig nem kaptunk) Miután megszólítottam az egyik srácot, nyomban el is esett, így nem kockáztattam a további beszélgetést.

Sajna előzni nem lehetett, tériszonyos hegyoldal libasoros ösvényén jártunk, csúszott is, a nagy hóba meg amúgy sem akartam kerülgetni. Lehetőség híján igen lassan baktattam a srácok mögött, amíg ki nem értünk az aszfaltos útra.

Itt elvágtattam, és egy lejtő aljáig megint tudtam kocogni. Elhagytam a Vadászházat, és hegynek indultam ismét. Már kezdtem magamban morgolódni hogy ez a túra csak hegynek fölfele megy. Végülis a 20 km-ben 1000 m szint volt. Ez a rész viszont ismerősnek tűnt, jártam már itt kirándulni, és képben voltam hol vagyok. Ez sokat segített, és miután elértem a tetőt, tudtam, hogy az ösvény ami lefele visz milyen, és mikor ér le a faluba, Pilisszentlászlóra.

Épp ideje volt, mert már 4 (!) órája jöttem, és itt jártam mégcsak 13,4 km-nél! (Jó mondjuk volt plusz 4-5 km eltévedésem is, de akkor is.)

Sikeresen le is értem, kocogva persze. Itt jó néhány túratársamat elhagytam, és beérve a faluba megkerestem a Gesztenyés kocsmát. Valóban kocsma volt, még a pontőrök is szívták a cigit, jó nagy füst fogadott. A jutalomként kapott kóla gyors elfogyasztása után menekültem is vissza a jó hideg, de legalább friss levegőre.

Ha nem mondtam volna, nagyon hideg volt. Főként miután futás után megáll az ember, vizes a háta, kezd fázni egyből. Fel is vettem a dzsekimet, és a kezem is nagyon fázott.  Innen (eddig kék jelzésen jöttem) most piros jelzés vezetett az Apátkúti-völgyön keresztül Visegrádra vissza.

A házakat elhagyva erdei úton haladtam, hamar le is került rólam a kabát. Lehetett megint kocogni. Itt is csináltam képeket, mert az Apátkúti-völgy nagyon romantikus kis patakvölgy.

De aztán jött a feketeleves. Át kellett kelni a patakon. Egyszer, kétszer, háromszor, ó Isten tudja hányszor. Már frászt kaptam, mindig féltem, hogy mikor esek bele. Ráadásul egyedül voltam az aggódásommal. De sikerült megoldanom ügyesen az összes átkelést.

Végül kiértem az aszfaltútra, ahol nem nagyon mertem már kocogni, mert jeges volt, és nagyon csúszott. A völgy továbbra is szép volt, a patak mellett vitt az út, nagy sziklákkal tarkítva, és az Ördög-vízeséssel. Utána egy kis tavacska szerű víztározó következett, amin átfolyt a patak. Lassan beértem Visegrádra, aztán be a célba.

Megkaptam az oklevelet, kitűzőt, és még egy polót is, amit előzőleg levélben kisírtam magamnak. :-) A célban tea volt, zsíros, vajas, lekváros kenyér. Nem volt rossz az ellátás, de azért a 20 km távnak ugyanannyi volt a nevezése, mint a hosszabb távoknak, (1000 Ft. egységesen) és nekik több ellátás járt. Ezt azért picit nehezményeztem.

Hamarosan átöltöztem, és Atis elé indultam, aki másfél órával előbb indult reggel, a 30-as távon. Node láss csodát, Maci jött velem szembe vigyorogva! Végül beért a célba Atis is, és beültünk együtt egy jól megérdemelt pizzára.

Még kétszer jövünk, mert a túrasorozat három túrából áll, mindegyik a környéken, de más útvonalon lesz megrendezve. A végén szép kis érmet ígérnek.

Legközelebb remélem meg tudjuk nézni a várat és a Királyi Palotát is, mert nagy sajnálatomra most nem érintette ezeket a helyeket az útvonal. Titkon pedig reméltem, hogy a várat - mint általában az ilyen túrákon - féláron megnézhetik a túrázók. Sajnos ez nem így volt. Az útvonalvezetés egyébként nagyon szép, sok-sok heggyel, szép kilátással tarkított.

Jó kis bemelegítés volt a lefagysz túrára, mert elég sok extrém került be, a jég, a hó, a patak, és az emelkedők így együtt.

Atis képeit itt megnézhetitek:

http://exvisegrado30.kertiati.fotoalbum2.hu/

 Köszi az útvonalat is :)

Barlangtól-Barlangig

Vasárnap reggel enyhe tavaszi időre ébredtünk. Egyeztettük óráinkat, és elindultunk Macival Margita maratont levezetni, egy sétálós, kellemes túrára a Budai hegységbe.

A túra a Szemlő-hegyi barlang bejáratánál indult, sokkal kevesebben voltak, mint tavaly. Az útvonal jó szintes, ezért vittem a túrabotokat is, aminek bizony nagy hasznát vettem fölfele menet, de főként a meredek lejtőkön.

Segített kímélni picit fájó térdeimet. Macinak is fájt a talpa egy kicsit, de azért mindet hegyet megfutott, neki kellett az edzés, meg az önigazolás.

Nekem nem kellett. Csak a lassú séta a szép környezetben. Ezen kicsit össze is vesztünk, de aztán maradt az én verzióm. :-)

Egy-két utcán átvágtunk, aztán két házikó között meredek lépcsősor vezetett a Mátyás-hegy teteje felé. Nagyon érdekesnek és izgalmasnak találom ezeket a természeti szépségeket. Bár a lépcsőn lihegtem fölfele, szép volt a kilátás, és a nap is kisütött.

Csináltunk is jónéhány fotót, máskor úgyis sajnáljuk erre az időt. Az első ellenőrző pont után ismét picit fölfele vezetett az út, jól kiszalagozott pontosan követhető volt. Imádom ezeket a fajta erdei ösvényeket, sziklás talajjal, levelekkel. Sár nem volt sehol sem.

Fölértünk a Hármashatár-hegyre, Maci beszélgetett a pontőrrel, én meg hiányoltam az innivalót. Jó sokáig gyötört a szomjúság, mert elkövettem azt a hibát, hog nem vittel magammal semmit.

Ahol pedig ennyit kell felfele gyalogolni, ott izzad az ember, és szomjas is lesz.

Mire Maci futva utolért, éppen egy nagy őzike bámult rám, és szaladt át előttünk az ösvényen. Csak úgy villogott a fehér feneke. :-)

Következett az Újlaki hegy, aztán a Homok-hegy, aztán a Hűvösvölgyi Nagyrét. Nyitva tartó büfé sehol. Még jó hogy a kedves pontőr srác adott egy kis vizet, jószívvel.

Nagyhárs-hegy, Kishárs-hegy, nem akarom részletezni, két kilátót is érintett az útvonal. Az egyik szerintem vadiúj, legalábbis nem emlékeztünk rá, hogy itt lett volna tavaly, és úgy is nézett ki. Nagyon ötletes kis csavaros kilátó. A fotókon meg lehet nézni, sikerült megörökíteni ezt is.

Sajnos föl nem mentünk,  a tegnapi túra után én már nem kívántam a plusz lépcsőzés lehetőségét.

Lejtőn leereszkedés, aztán az erdő után kiértünk megint a házak közé, végre volt egy nyitvatartó bolt, ahol tudtunk venni kólát. Nagyon szomjas voltam, nagyon jól esett. Kösz Maci. :-))

Az Apáthy sziklánál már jópárszor jártunk, az odavezető lépcsőt most alulról tehettük meg. Nekem nem jelentett örömet. :-) Maci persze felszaladt rajta mint a zerge, és vigyorogva várt, én meg alig kaptam levegőt.

Szépen körbe barangoltuk a Budai-hegység legjobb részeit, megmásztuk a Vaskapu hegyet, ahol kis extra, hogy kötél mentén lehet fölkapaszkodni a pecsételéshez. A pontőrök szép kilátásban gyönyörködhetnek, a túrázók pedig tehetnek egy kis extra kitérőt. Ez tavaly is tetszett nekünk.

Elértük a Balogh Ádám sziklát, ahol elég sok hajléktalan él, most nem láttuk csak hallottuk őket, és éreztük a szagukat. Próbálnak élhető környezetet kialakítani maguknak, apró mécsesek, művirágok voltak a barlang bejáratánál.

És hihetetlen, de kb. 100 m-t gyalogolva luxusvillák vannak már. Ennyi mercedesz, volvo meg egyéb terepjárót a mi kis városunkban egész évben nem láttam, mint itt ezen a túrán, ahol csak pár km-t mentünk a Rózsadombi villák között.

Érdekes a párhuzam, és elgondolkodtató.

Néhány utcát kellett már csak végiggyalogolni, és a végén egy jó meredeken leereszkedve már ismét a barlang bejáratánál voltunk, és beértünk a célba.

Jó kis túra volt, mindenkinek ajánlom, nagyon szép környék. A kedvezményes barlang látogatás lehetőségét már tavaly is terveztük, idén is, de sajnos most is győzött a fáradtság, nem mentünk barlangba. Talán jövőre.

A célban nagyon finom májkrémes kenyeret ettünk, savanyúsággal, és a tea is kimondottan finom volt. Dícséret a szervezőknek érte.

A túra a Budapest kupa első túrája volt, tavaly mindketten megcsináltuk, idénre nem terveztük, de ha már itt vagyunk...

Szóval megvettük a kupa-füzetet, beverettük a pecsétet, és hátha...

Hát, dübörgés vagy mi...

Képeket remélem Jocó fölteszi a blogba.

UPDATE: 

Igen ,föltettem :)

A többi itt: http://picasaweb.google.hu/bebielefantok/20090208_barlangtol_barlangig

Egy oldal futóknak, vagyis NEKED :)

Bár nem szokás itt oldalajánlókat közzétenni, de hadd tegyek most kivételt.

Hosszú, fáradtságos, de örömteli munkán (na jó egy részén) vagyunk túl és elmondhatom végre, hogy többé-kevésbé elkészült egy NEKTEK szánt weboldal. Az oldal elkészítését elsősorban a saját igényeink indokolták, hiszen olyan sokszor lett volna hasznos ha ebben a blogban is megmutathatjuk az útvonalat, amiről csacsogunk.

Ami engem érint, személy szerint statisztika és szám-mániákus vagyok (amellett, hogy térkép :)) és ezért mindig szeretem vagy szeretném tudni, hogy pontosan mennyit is sikerült futnom egy-egy edzésen.

Vannak is külföldi oldalak, ahol egy-egy dolgot megtehetek ezek közül vagy akár mindet is. A bajom csak az, hogy egyrészt a világ másik végén vannak (ennek minden hátrányával), másrészről pedig valahogyan nem tudom "otthon" érezni magam ezeken az oldalakon, hiszen nem látok ismerős helyeket, útvonalakat, embereket. Szóval olyan idegen az egész.

Végül aztán felmerült az ötlet, hogy miért is nem csináljuk meg magunknak, hiszen értünk a térképekhez és programozni is van aki tud :) Így aztán megszületett az oldal, ami nem más, mint egy térképes futóútvonal megosztó, amit elérhetsz a http://www.futoterkep.hu/ címen.

Félre a sok dumával, lássuk amit tud az oldal:

• Kézi szerkesztéssel lemérheted rajta az aktuális edzés/verseny/túra hosszát és szintemelkedését.
• Feltöltheted a GPS-szel rögzített GPX fájlban tárolt útvonaladat.
• Az útvonal linkjét közvetlenül beteheted a blogodba, fórumra, weboldalba ágyazhatod.
• Az útvonaladról leírást és mindenféle egyéb adatot adhatsz meg.
• Az elmentett útvonaladhoz később bármikor hozzáférhetsz.

Természetesen az alkalmazás folyamatosan fejlődik, sőt ha esetleg javaslatod van a fejlesztés irányában, akkor szívesen vesszük.

Ennyira megörültem, amikor kész lett a lap, hogy rögtön be is linkeltem útvonalakat ide, meg ide, meg ide.

Dübörgés, térképezés és rock'n'roll :)

Ukk kisjubileumi túra

Kis társaságunk - aki Vajdaúrból, Tamásból, Maciból és jómagamból állt, a szombati Tanúhegyek túra gyötrelmei után vidáman érkezett az Ukki állomásra.

(Előző nap mindahányan végigvonultunk a Tanúhegyek 42 kilométerén, de erről Vajdaúrnak kellett volna írni, mint felelős tollnok.)

Az időjárás is megkegyelmezett nekünk, csak éppen szemerkélt néha az eső. A komolyabb vízmennyiség csak a hazaúton kapott el minket, de azt már a kocsi belsejéből néztük. (Mást mondjuk nem is láttunk)
Az út első része szántókon, sínek mellett nem volt túl érdekes, de megemlítenék egy pozitív és egy negatív tényezőt.
A pontőrök irtó kedvesek voltak, fincsi nápolyit kaptunk (Szigligeten is ízlett előző nap). Ez a pozitívum.
Ami viszont érthetetlen számomra: az a négy fickó, aki előttünk haladt, akiket megelőztünk, és a Sümegi várba mégis előbb érkeztek. Mindig azt keresték hol vághatnának le egy kis utat. De könyörgöm: akkor mi a fenének jönnek el? Utálom a kispistázókat.
Szóval a Sümegi vár. Romantikus, fantasztikus kilátással. A féláras belépés lehetőségével nem éltünk, mert az idén már megnéztük teljes áron. :-)De persze köszönet a lehetőségért.
A vár után is egy túrázónak kedves környék következett, Fehér Sziklák, ha jól emlékszem, vadregényes völggyel, jókora emelkedővel. Itt éreztem igazán a tegnapi hegyek okozta izomlázat a combomban. Még jó, hogy Tamás "megtolt hátulról" különben sosem értem volna föl a hegyre.

A pontőrök itt sem okoztak csalódást, csokit kaptunk, kedvesek voltak, arról hogy frissen kábeleztek a környéken, igazán nem tehettek.
Sajnos sár volt felfele, meg a túrán többször is, főleg az utolsó szakaszon. Utáltuk is, dehát számítottunk rá.
Csabrendek aranyos kis falu, oda ereszkedtünk le a hegyről.

Egy arra járó biciklit toló bácsikát kérdeztünk meg, hol is lehet az általunk keresett étterem, ahol a pecsételő hely van. A bácsi valami olyasmit mondott: "most jövök éppen a kocsmából, de ilyen nevű helyet nem ismerek. Van itt még pár kocsma "- és sorolta az ivóhelyeket - de más nincs.

Aztán mégis volt, és meg is találtuk a pizzériát.
Igazi meglepetés volt, a tea és pizzaszelet, nagyon jól esett, finom volt, a kiszolgálás szívélyes, a szervezőkről csak felsőfokban tudok beszélni.

Ehhez a kiszalagozást is meg kell említenem, ami szintén hibátlan volt.
Nagyjából ennyi a lényeg, a visszavezető úton lévő sarat meg mielőbb el akarom felejteni.
Sok ismerőssel találkoztunk, és meglepően sokan jöttek el az előző napi túráról.
Én részemről gratulálok az UKK-nak az 5 éves jubileumot jól lerendezték.

Mi a túra végén kerestünk egy jó kis evőhelyet és bablevessel, miegyébbel tömtük be a lyukat, ami a túrán keletkezett a hasunkban. Igazából a két nap alatt elmondhatjuk, hogy többet ettünk, mint túráztunk, de jó vót!

Aztán a szakadó esőben mindenki indult hazafele. Ki erre, ki arra.

Kis túra a Nagy-Egeden

Úgy tűnik ez a hétvége a lazázóké volt, de úgy gondolom, hogy egy ilyen hétvégén mint ez is volt, nem is szabad mást csinálni, mint sétálni és élvezni az ősz pompáját.

Eredetileg jómagam valami világmegváltó futást terveztem szombatra, de az egész heti hajtás után pénteken is csak este 8-ra sikerült hazaérnem, így hát el lehet képzelni mennyi kedvem lett volna a hajnali keléshez. Nem is erőltettem hát, hanem helyette vasárnapra egy igazi vasárnapi programként kitaláltuk, hogy kirándulunk egy jót, de mindennemű teljesítménykényszertől mentesen.

Áginak az a remek ötlete támadt, hogy tulajdonképpen minek is messzebre menni, mikor itt piroslik az Eged előttünk. Legalább semmilyen járművet nem kell igénybe venni, meg aztán tele az oldala szőlővel, mivel még csak most kezdődik a szüret :)

Ennél jobbat ki sem találhattunk volna. Kilenc óra körül felkerekedtünk és szép komótosan keresztülbaktattunk Eger belvárosán, majd irány fel a szőlők közt a hegyre. A látvány egyébként olyan szinten fenomenális volt, hogy legszívesebben minden lépésnél fényképeztem volna egyet. Ennél visszafogottabb voltam, de azért igyekeztem a legjellegzetesebb látványokat megfogni.

A szőlőhegy aljában némi kulturizmust ismegengedtem magamnak és lefotóztam a nemrégiben helyreállított Szent Donát szobrot, aki a szőlősgazdák és a szőlőhegyek védőszentje (khmm... mint az köztudott...

Az Egedről egyszerűen nem lehetett elég képet csinálni, mert az oldalában bíborszínben pompázott a cserszömörce, ami miatt szinte már festett tájképnek tűnt az egész látvány

Miután a meredekebb oldalon felkapaszkodtunk én bepróbálkoztam a kilátóval, ahová ifjabb koromban vígan rohangáltunk fel. Nos se én nem lettem fiatalabb, sem a kilátó, így a második szintnél feladtam, szégyen ide, szégyen oda. A padlózat sajnos nem volt túl bizalomgerjesztő, a kilátást viszont a hegyoldalból is lehetett élvezni, úgyhogy nem erőltetem a dolgot. Na jó, talán az ostorosi meg a bogácsi tavat megszemlélhettem volna, de annyit meg nem ért.

Ezután gondolkodtunk rajta, hogy esetleg a Várhegy felé megyünk tovább és Felsőtárkányból visszabuszozunk, de inkább végül a teljes közlekedési eszköz- mentesség jegyében a Tiba kút felé vettük az irányt. Szerencse, hogy ezt tettük, mert így le tudtuk fotózni mindannyiunk egyik régi vágyának beteljesülését, nevezetesen a Japán - Magyar közös határt :)

Végül aztán lementünk a hegyről és a völgyben, ismét csak szőlők között ballagtunk haza. Eddigre megjelentek a hegyen a siklóernyősök, egyikük kicsi híján a nyakunkba ugrott, mert kissé eltévesztette a leszállóhelyet.

Útközben az élmények mellé még színesebbnél színesebb leveleket, csipkét, kökényt és persze szőlőt gyűjtöttünk a gyerkőcnek, hogy ő is beérezzen valamit a dologból.

A völgyben rengeteg diófa is nő a senki földjén. Sajnos gondos kezek már a legtöbb diót eltüntették, de azért egy-két szemet még találtunk, amit el tudtunk rágcsálni.

A többi képet itt találja a nagyérdemű.

Ha már itt tartunk, egy hónapja pedig a Tar kőre tettünk egy jó szeles kirándulást, arról is van itt egy sorozat. Földmérők figyelmébe ajánlom a Tar kő és Virágos hegy nyergében megörökített különleges, vad erdei háromszögelési pontot, amely már kiahófélben van és csak néhány példánya él vadon, állatkertben pedig nem szaporodik :)