Hegyi félmaraton a Normafánál

Úgy látom, senkinek nem volt még ideje írni a vasárnapi hegyi félmaratonról, hát megteszem én, legalább röviden.

Az idő szép volt, mondhatni ideális futóidő. Kata, Zsuzsa, Gábor, Tamás és jómagam vettünk részt a versenyen. Rajtam kívül mindenki a szokásos, "lefutjuk oszt' jó'van" típusú versenyre készült. Én kivételesen szerettem volna egyjó időt menni, de mivel az előző napjaim eléggé zűrösek voltak (pl. pénteken egy farewell party, 4 óra alvással) és bár edzenem sem sikerült olyan mértékben, mint szerettem volna, de azért azt gondoltam csak nekimegyek fejjel előre, aztán megpróbálom az 1:45-ös álomidőt megfutni. Mentem is ami tőlem tellett, szépen ment a dolog kb 12-ig. Eddigre már komolyabb mászások is voltak, így éreztem, hogy nem igazán az izmokban van a probléma, hanem valahol belül :( Valahogy nem volt kedvem az egészhez, kimerültnek éreztem magam meg minden. A 14-es fordítónál Vajdaúr átkiabált nekem, miszerint 1:09-nél járok (jah, nem mondtam, hogy nem volt nálam óra), így innentől már nem is erőltettem. A vége 1:54 lett.

Valahogy az elejétől nem volt hangulatom az egész versenyhez, ez meg is látszott az eredményen is. Sebaj, a család legalább jót sétált a réten addig, legalább ennyi haszna biztos volt :)

Jah, azért innen köszi a bíztatást annak a hölgynek aki valahol 18 környékén megpróbált belém lelket verni és annak a Bébielefántok szurkolónak akivel pacsiztunk a parkoló után.

Normafa készülődés

Lélekben erősen készülődök a vasárnapra (Normafa hegyi fél). Egyik új futókollega Sz. Zsolt - akivel mostanában edzettünk is együtt, illetve versenyeken rendszeresen összefutunk - kérdezte, hogy mit tervezek. Először úgy gondoltam, az 1:50-re megyek, de az idén annyit futottam hegyen, ráadásul elég jó formában érzem magam. Szóval mikor kijelentette, hogy ő bizony az 1:45-öt célozza meg, akkor habozás nélkül rávágtam: Megyek veled!

Tegnap persze nem bírtam magammal és csak kimentem egy laza 5-ösre, ami 7 lett :) A menet meggyőzőtt róla, hogy jó lehetek tényleg az 5-ös átlagra.

No majd meglátjuk. 

15. Eged-hegyi futás

Ezen a  gyönyörű verőfényes vasárnapon, a többszöri szíves invitálások ellenére is egyedül mentem neki (a magam részéről harmadszor) annak a terepfutó versenynek, amelyik Eger "Szent Hegyére" az Eged hegyre vezető úton lett megrendezve. A párhuzam a Fujijamával azért is adja magát, mert, ha hinni lehet a dolognak, akkor az Eged is egy kialudt vulkán.

Bár a verseny távja mindössze 12 km, de azért nem lebecsülendő, ezt a véleményemet alátámasztja a szintmetszet is. Ezen a 12 kilométeren bizony csaknem 400 méter szintemelkedés van.

A verseny igen családias volt, mintegy 60 indulóval összesen. A nevezésnél összefutottam egy régi egri ismerőssel, akinek inkább az öccse volt közelebbi haver még "legénykoromból". Róla csak azt tudtam, hogy sokat montizott régen, többet nem nagyon, sőt, még igazából a polgári nevét sem, csak a becenevét. Beszélgettünk, beszélgettünk, majd amikor kérdeztem, hogy hogy is van a futással meg miegymás kisült, hogy triatlonozik. További faggatózás után kiderült, hogy hatszoros ironman, majd végül kibökte, hogy korosztályos országos bajnok a hosszútávú triatlonban :| Meg is tekintettem az eredménylistát, tavaly abszolút egyéniben 11. lett Nagyatádon (Kovács László).... Nem is tudtam, hogy ilyen kiváló sportember ismerőseim vannak :)

Na de ne menjünk a dolgok elébe...

Szóval némi csúszással sikerült indulni, mert a csip mérőszőnyegét nehezen kalibrálták be, de mindössze néhány perc csúszás volt. Nekilódultunk az Érsekkertből kifelé, el az uszoda mellett, aztán, mindössze kb 6-700 méter után meg is kezdtük a "kellemes" felkapaszkodást, először Eger utcáin, majd a lőtér mellett a szőlők közé tértünk. Itt még

viszonylag kezelhető volt a terep, de hamarosan következett a feketeleves, vagyis a hegy voltaképpeni megmászása. Nos a hegy lábát elérve a futás körülbelül 20 méteren keresztül ment. Ezen a terepen a futás hatását tekintve vetekszik Pai Me ötpontos szívrobbantó technikájával. Miután tempós gyaloglásra váltottam szembesültem a következő kellemetlenséggel, miszerint a farizmaim nagyon durván begörcsöltek, ami meg is lepett, mert ilyen még sosem fordult elő. No amíg én a különböző nyamvadt alkatrészeimmel voltam elfoglalva, addig, kb a hegy felénél a Kovács Laci ördögi tempóban robogott lefelé szemben, dacolva a nem kicsi dolomit(?) görgetegekkel, csak pislogtam, hogyan képes erre a tempóra.

Végül aztán nem könnyen de felértem. A csúcson az egyetlen frissítés várt minket, nevezetesen egy pohár víz. Ebből kortyoltam valamennyit, szokásommal ellentétben megállva, mert nem vitt rá a lélek, hogy a poharat az erdőben dobjam el, hisz ki tudja összeszedik-e. Az egyik srác ujján, aki a vizet osztotta egy bányászgyűrűt csillantott meg a nap, egy hangos "Jó szerencsét!"-tel meg is tiszteltem, aminek szemmel láthatóan megörült, majd, amennyire a lélegzetemből futotta felvilágosítottam, a miértekről. Ekkor fülig szaladt a szája és nem kevésbe harsány "Világost a Geoósnbak!"-ot kurjantott, mikor végre összekaptam magam és visszaindultam.

Most már "csak" annyi dolgom volt, hogy ledöngessek a hegyről

ami belefér. Ez már kicsit könnyebben ment, ugyanakkor helyenként eléggé oda kellett figyelni, hogy az ember fia ne dobjon egy hátast. Lent a szőlők között már sokkla jobban ment a dolog. Az Érsek kert széléhez érve egy helyi judos úriember (belőlük is volt néhány, vitték fel a 100 kilójukat és az iszonyatos vállaikat a hegyre, én meg csak néztem mi erő van bennük) utólért és megfeddett, miszerint ő látja, hogy kiengedtem és miért nem tolom neki. Na ezen felszívtam magam és tényleg megtoltam a végét, szokásommal ellentétben. A célban leadtam a csipet, kaptam egy feledhető pólót, egy szép kitűzőt (immár arany színűt) és egy emléklapot valamint vásároltam egy alkohomentes sört, ezzel is megjutalmazván magamat.

Szerk.: az időm végül 69 perc lett

Ez az útvonal és verseny szerintem ennél sokkal többet érdemelne, de gondolom megvan az oka amiért annak dacára, hogy 15 éve rendezik nem nagyon tudott kibontakozni. Mindenesetre érdemes lenne szerintem kicsit felpörgetni.

Pécs - Harkány avagy Akik Nem Szavaztak avagy Hallgattassék Meg A Másik Fél Is

Nagy nap volt 2008. március 9.

Megmutattuk, hol lakik a magyarok istene....

Ugye mindenki rögtön tudja, hogy az évadnyitó futóversenyre gondolok?

Előző héten hosszas egyeztetések zajlottak, hogy akkor végül is ki jön és miért nem. Péntekre kiderült, hogy Kata, Vajdaúr, Robi és jómagam képviseljük az elefántcsordát, ami a véleményem szerint az elmúlt idők futás tekintetében jelentősnek mondható tunyulást tekintve jelentős létszámnak mondható. A magam részéről némileg mosolyogtam az ötleten, hogy én mostankéremszépentéllegfussakdekomolyan 25 kilométert, tekintve, hogy idei leghosszabb távom 12 km volt, az is 3 hete. Ráadásul nem egy olyan hetem volt, hogy a heti összes sport 1 azaz egy darab szigetkörben merült ki. Sebaj, innen szép a győzelem, úgy véltem menni fog emlékezetből, ha ügyesen csináljuk, és így is lett.

Vasárnap 5:30-kor(!) kelés (rendes ember ilyenkor fekszik le). Futófórumos kollégák (LittleYu, Livia, Rókalaci) begyűjtése Kőbányán, csipatörölgetés, aztán usgyi, hiszen hosszú még az út.

A következő flash Dunakömlőd halászcsárda, kávé, szendvics.

Indítás, kövérgáz. Menet közben értekezés a versenyszervezés és az élet egyéb területein jelenlévő antagonisztikus ellentétek mibenlétéről a biznisz és a közösségi szellem tekintetében. Azt hiszem szereztem néhány újabb embert, aki nem engem kedvel legjobban a világon...

Negyed tízre a helyszínen vagyunk, némi említésre sem méltó kavarás után. A többieknek mondtam, hogy a földmérők nem sok dologhoz értenek, de eltévedni remekül tudnak. Először azt hitték viccelek...

Vajdaúréknak telefon.... A fenti tézis újabb bizonyításr nyer....  Esdekvő hangon kérlelnek: ugyan nevezzem már be őket. Arany szívem van, hát megteszem.

Vetkőzés. Öltözés. Megjönek a többiek.

Még öltözés. Rövid séta, rövid beszélgetések, még egy csoki, néhány korty víz. Vetkőzés, kenés, öltözés. Öltözés. Nnnna. Szerintem ez így jó lesz.

Rajtba ki. Szpíker beszól a tömegnek (lsd Vajdaúr). Nem tanult marketinget :) 

Elrajtolunk. Kifelé a városból, utána emelkedő és emelkedő és emelkedő és emelkedő és emelkedő. Mi végig laza 6osokkal, be nem áll a szánk. Monty Python összes, Ford Fairlane és egyéb klasszikusaok gyakori idézgetése.

Az idő remek, szépen mentünk, az emelkedők és a büdös buszok, valamint a nem kicsit gyér ellátás ellenére. Amit Vajdaúr leírt, az többé-kevésbé igaz, nem ismételném magunkat.

Amikor elváltunk, hozzánk egy ötödik kolléga is becsatlakozott egy hölgy személyében. Szánom-bánom, de a nevére nem emlékszem :$

Beugrottunk Pécsre még a cuccáért, aztán a változatosság kedvéért kifelé is eltévedtem picit. Nehogymá' úgy menjek át egy városon, hogy egyből a jó irányba!

Indulás, 6-os út tele szüttyögőkkel, haladás nem lehetséges. Újra halászcsárda. Bár erősen késésben vagyunk, vagy éppen ezért, hiszen sajnos a szavazásra már nem érhetünk haza, én meg AKAROK ennei egy jó halászlét. A sofőr akarata pedig szentírás :) Tehát megállunk, hamar hozzák a halászlét. Megszokott minőség (3.5 ötös skálán), borsos ár, főleg az erősen szocreál vendéglátóipari egység külleméhez mérten.  Livi bedob valami ragut, Rókalaci egy sört (az autóban bóbiskol is picit :)), a többiek semmit.

Tovább. Végre az autópálya lehet haladni. Haladok is. Camponánál baleset. Hurrá, már csak ez hiányzott. Félóra araszolás, aztán lassan, de biztosan landolunk a benzinkútnál a Kőbányai útnál. Még szétszórom a terminátoros mozgású utasokat, aztán hazamegyek. Forró fürdő, vacsi alvás.

Másnap enyhe izületi érzemények a derekamban és a térdeimben, de nem számottevő. Végeredmény, ha nem írtam volna 2:27:valamennyi (az én órám szerint, a listán valamivel több, mert bénáztak a leolvasóval), amivel maradéktalanul elégedett vagyok.

A képekért thnx to rokalaci.

BUÉKos számadás

Mivel már lassan egy hete 2008-at írunk, úgy gondoltam csinálok némi számvetést a tavalyi évre vonatkozóan.

Nos hát ami volt:

1100 kilométert futottam, ennél valamivel többet tervezek az idénre, mondjuk a dupláját :) Persze ember tervez, Isten végez.

Összesen 11 versenyen indultam el, ez végülis csaknem havi egy verseny, azt hiszem ez nagyjából a maximum, amire időt és energiát tudok szakítani. 2008-ban viszont ha lehet, az utcai versenyek helyett inkább terepversenyekre és ha más nincs teljesítménytúrákra próbálok inkább menni, de persze van néhány fix verseny, amin biztos ott leszek.

Ami nem volt:

Ami kimaradt a tavalyi évből, az az úszás megfelelő elsajátítása volt, de úgy tervezem, mire felmelegszik a Balaton addigra ezt a feladatot magam mögött tudom.

Sokkal kevesebbet bringáztam, mint amennyit terveztem, sajnos eléggé a fenekemhez nőtt az autó, ez több szempontból is rossz. Azért az biztos, hogy idén sem fogok teljesen átnyergelni, de jó lenne legalább heti kétszer bringával menni az irodába.