Zselici 4 fa túra

Közel volt, elmentünk. Bár már egyikünk sem először volt, így a nagy meglepetés elmaradt, de legalább jót sétáltunk.

Az úgy kezdődik, hogy Tamás szólt menjünk. A meteorológus meg szólt, hogy vihar jön. Szóval megállapodtunk egy döntetlenben és abban maradtunk, hogy ha reggel 7-kor nem esik, akkor megyünk.

Reggel 7-kor hétágra sütött a nap. Szóval kifogás nem lehetett. Ötöcködtem és mentem Tamásért, majd egy röpke utazás után megérkeztünk Simonfára.

Mivel csak ketten mentünk a futócipőmet vittem, hogy majd jól belekocogunk, de hát ne fussunk a téma elejbe. Gyors nevezés (600 ft). Gyors meglepődés. Kaptunk itinert (ez nem volt meglepő), meg egy elektronyos lépésszámlálót is. Meg egy kis füzetet, hogy tedd meg életed első 10 000 lépését. No ezt gyorsan félretettük, úgyis hamar betelt volna.

Nem is szórakoztunk sokáig. Némi instrukciók után ellőtték a tömegrajtot. Az út egyből felfelé vitt. Nem is kicsit és vagy 1 km-en keresztül. Tamással gyorsan leelőzgettük a lasabbakat és mentünk egy jó kis reggeli iramot.

1, 235 km-nél immáron a megmászott domb tetején lassan leesett, hogy az igazoló lapomat meg a nevezés utáni tevés-vevésben bent hagytam a kocsiban. No, akkor hátra arc. Még nincs nagyon messze.

Ezt amúgy gyönyörűen nyomon is lehet követni a térképen. Levágtáztam a dombon, majd magamhoz vettem a lapot. Futás vissza. Mivel még nagyon az elején voltunk, felfelé is futottam. Mit nekem. Erős vagyok, mint a Pál.

Felérve kiszámoltam. 1,3 km-nél én már 2,3-at tettem a túrába pluszba. Plusz egy jó kis szintet is. Nodejó.

Míg távol voltam Tamás megfejtette merre is kellene tovább menni. Igaz senki nem ment arra, merthogy volt egy párhuzamos út, ami az árnyékba ment, ez meg direktbe a napon. Mi persze a napos utat választottuk, mert nem kispistázunk.

Itt hamarosan a helyi ismeretünknek hála félre is mentünk, de aztán újra sikerült visszakeveredni. Innen sok minden már nem történt, mert többször nem tévedtünk el.

A beharangozott vihar ellenére verőfényes, durván kánikulai idő volt. A napon szénné égtünk. Az árnyékban viszont a böglyök és egyéb röpülő idegbetegségek raja körözött. Egy helyütt bele is futottunk, mert nem nagyon toleráltam már a rovarokat.

A futócipő ellenére azonban nem nagyon erőltettük a futást. Szépen tempóztunk gyalog.

Egyszer szembejött egy fickó, aki a 10 km-re nevezett. Futott, mert a 10-es után még a 30-ason is indult. Az úgy már érdekes volt :-).

A frissítő pontok bőségesek voltak. Nekem főleg a barackok tetszettek.

Sok mindent aztán már nem tudok mondani a túráról, merthogy ilyen kánikulában tényleg nem volt mit nézni a tájon. Meg aztán sok ment aszfalton is, amit nem értek miért, amikor ott van az a sok természet. Persze azért 4 fa túra, mert négy "fa" végződésű települést keres fel.

Lassan kezdtem egy kicsit tikkadni is. A futócipőm nem helyeselte, hogy gyaloglok benne és szépen feltörte a lábam, amitől nem esett jobban a járás és ekkor már bevallom kedvem sem volt futni.

Tamás ment mint akit a böglyök kergetnek. Mindig 2 lépéssel előttem. Hjába no, meglátszik sokat túrázik Macival.

Tamás előadta útközben, hogy tavaly Erzsi, meg Maci is itt volt, de nagyon alacsony átlagot mentek, mert a 30-as túrát kb. 6 óra alatt teljesítették. A mentségükre legyen azonban mondva, hogy a 30-as túra messze nem 30 volt, hanem olyan 34 körül. Szal nem mentek tavaly sem, alig csak 6-os átlag alatt.

Lassan becammogtunk. Az órám szinte hajszál pontosan 36 km-t és 6 órát mutatott. Szal a 6-os átlag azért megvolt.

A végén (ilyen se volt még sokszor) kaptunk egy ajándék polót is. Meg terülj, terülj asztalkám volt a célban. Szóval igazán nem lehet rá panasz, igencsak kitettek magukért a rendezők.

Bevallom ennek ellenére, nem volt egy nagyon izgalmas túra (pedig most hazabeszélhetnék), ennél azért vannak szebb részei a Zselicnek és jobb évszakjai is.

Azért egy kellemes szombati túrának bőven szép volt.

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!